Czernin gróf a magyarokat és cseheket okolja a monarchia bomlásáért

 (Megjelent: Ruszinszkói Magyar Hírlap 1920.08.26.)         

A Ruszinszkói Magyar Hírlap  bécsi szerkesztőjétől.
Bécs, aug. 24.
Czernin Ottó, a monarchia volt külügyminisztere a „Das Neue Reich“ című keresztény irányú hetilap egyik számában vezércikket írt az újonnan alakult nemzeti államok külpolitikájáról és egyben igazolni igyekszik a monarchia diplomáciájának működését a háború előtt és alatt. A volt külügyminiszter különösen Német-Ausztria  jelenlegi külpolitikáját bírálja és szemére veti Renner kancellárnak, hogy csupa dilettánst bíz meg Német-Ausztria külföldi képviseletével. De beszél a többi államokról is. Csehországban politikai szolgálatokat jutalmaznak diplomáciai állásokkal — mondja. Jugoszláviáról még nem alkothatott tiszta képet. Magyarországról pedig a következőket írja Czernin :
— Magyarországon remélem, hogy — miután a bolsevizmus karjaiból kimenekült — a régi kipróbált erők mindent megmenthetnek, amit a kommunizmus nem rombolt szét teljesen.
Továbbiakban azt bizonyítja, hogy Ausztria- Magyarország diplomáciája nem részes a háború előidézésében, mert ha 1914. júliusában megszavaztatták volna a monarchia népeit, úgyis háborúra került volna a sor, mert akkor ez közóhaj volt.
— Nem állítom--mondja befejezésül Czernin —, hogy a mi diplomatáink mind zsenik voltak, de határozott véleményem, hogy úgy diplomáciai, valamint konzuli testületünk bármelyik más államéval felveheti a versenyt. Egy ország diplomáciájától nem lehet többet kívánni, mint hogy a külföldön hazájának erejét reprezentálja. Egy külföldi angol követnek — háta mögött hazájának hatalmas erejével — sokkal nagyobb súlya van, mint portugál kollégájának. Az osztrák-magyar diplomácia évtizedeken át sokkal erősebbnek sejtette a monarchiát, mint amilyen tényleg volt. Elpalástolta, hogy hadseregünk elsenyvedett, hogy Magyarország állandóan 1848-ra gondolt, hogy a csehek függetlenségük előkészítésén dolgoztak, hogy a románok, szerbek, ruthének és olaszok ezrei a határon túl kacsingattak és hogy mindkét ország parlamentje semmit sem dolgozott, vagy legjobb esetben rövidlátó módon vígjátékokat adott elő ellenfeleink szórakoztatására. Ilyen viszonyok között külföldön, mint nagyhatalom, képviselői eredményesen fellépni, a heterogén elemeket egy kalap alá vonni, magyar gazdasági érdekeket képviselni, amelyek Ausztriáéval gyakran merően ellentétesek voltak és ugyanezt fordítva, — mindez nem volt könnyű feladat. A közeljövő az osztrák-magyar diplomáciáról, mint sok egyébről is, igazságosabb ítéletet fog mondani, mint a jelen közvéleménye.
A volt külügyminiszter egyébként — értesülésem szerint —, egy nagyobb munkán dolgozik, amelyben adatokkal és okiratokkal fogja illusztrálni Ausztria-Magyarország diplomáciai testületének munkáját.

Szemere Pál

Úgyis mindegy

                                                                                                                           

Amikor diák volt, Einstein nagyon hülyén öltözve járt órákra. Egy nap megállította az egyetemen a takarítónő és megkérdezte tőle:

- Fiatalember, hogy tud így járni? Miért nem vesz fel normális ruhákat?

- Lényegtelen, asszonyom? Úgysem ismer senki!

Körülbelül 20 évvel később, miután átvette a Nobel-díjat és világszerte elismerté vált, Einsteinnek előadást kellett volna tartania korábbi egyetemén, és még mindig nagyon hülyén öltözködött. Ugyanaz a takarítónő meglátta és azt mondta:

- Mr. Einstein, maga, a világ legnagyobb tudósa és így öltözik? Miért nem vesz magának egy jó öltönyt?

Amire Einstein válaszol:

- Mire lenne az jó, drága hölgyem? Hiszen úgyis ismer engem mindenki!

 

Elsodort falvak - Nagygéc

 

A sületlenség diktatúrája

 

Azt írja az újság, hogy Karácsony Gergely főpolgármester úr főállású tanácsadója, Békés Gáspár, aki magát ateista aktivistának is tekinti, még 1918-ban kifejtette egy blogbejegyzésben, hogy az államnak be kellene tiltani a gyermekek megkeresztelését. Ezt később egy tévé-interjúban is kifejtette:

„Legyen tiltva a keresztelés, mert azt az üzenetet hordozza mind a szülőknek, mind a társadalomnak, és közvetve más szülőknek, hogy a gyerekre nem vonatkozik az alkotmány, az alaptörvény. Azaz ők alacsonyabb rendű állampolgárok. Hiszen el lehet dönteni helyettük, hogy milyen vallásban vannak megkeresztelve, vagy beletéve.”

Nem tudom, másnak is feltűnt-e, de a demokrácia, tolerancia és szabadság felkent harcosai az utóbbi években egyre több dolgot akarnak megtiltani. Szerintük például teljesen rendben van, ha a nekik nem tetsző bejegyzéseket törlik a közösségi oldalakról, ha a nekik nem tetsző személyeket letiltják. Szépen, demokratikusan.

De hagyjuk most ezt a vonalat, próbáljuk végiggondolni a gyermeki sorsot Békés Gáspár logikája szerint, hiszen nyilván nem szabadna megállni a keresztelésnél, ha a gyermekek jogairól van szó. Haladjunk visszafelé az időrendben!

Először is, e logika alapján, el kellene törölnie az államnak az általános tankötelezettséget, hiszen a gyermeket meg sem kérdezik, hogy írják-e be az iskolába. Sőt, míg a keresztelés nem jelenti azt, hogy ő egész életében gyakorolni is kényszerül a vallását, az iskolát nem hagyhatja ott tizenhat éves koráig. De ez még nem elég, hiszen még be is kell járni az órákra, sőt tanulásra is kényszerítik. Ezt azonnal meg kell tiltani, hiszen ha nem dönthetnek szabadon, akkor ők „alacsonyabb rendű állampolgárok.”

De már az óvodai, sőt a bölcsődei beiratkozás sem kívánságműsor, tehát vegyük ki a szülő kezéből a döntéseket. Döntsön a gyermek! Ebből következik, hogy teljesen illegitim az is, ha a szülő a gyerekre télen rákényszeríti a kabátot vagy azt, hogy kézmosás nélkül nem ülhet az asztalhoz.

Haladjunk tovább! Még meg sem születik a gyerek, a szülők már eldöntik, hogy milyen nevet adnak neki. Ez teljesen illegitim, hiszen nem kérdezték meg a gyereket és a név általában egész életére „megbélyegzi”. Majd eldönti az a gyerek, hogy milyen nevet választ, addig legyen csak „Izéke”! Meg aztán abban sem a gyerek határoz, hogy mire tanítják meg a szülei. Mi van akkor, ha gyereket a Miatyánkra tanítják meg, miközben ő az Internacionálét szeretné énekelni? Csak még nem tud róla.

És álljon meg a fáklyásmenet! Itt az ideje annak, hogy az állam betiltsa a gyermekvállalást is! Hiszen mitől kérdezték meg, hogy szeretne-e megszületni? Senkitől! Na, ugye! Az egész gyermekcsinálás illegitim!

Korábban is tudtuk, hogy rengeteg őrült szaladgál az utcákon. Mióta léteznek a közösségi oldalak, naponta meggyőződhetünk erről. Ám Békés Gáspár nem egy kósza ötletember. Ő a főpolgármester fizetett tanácsadója, akinek véleményében a sületlenség diktatúrája csillan fel.

Valahol azt olvastam, hogy egy alkalmatlan főnök még alkalmatlanabbakkal veszi magát körül, hogy ő legyen közöttük a legokosabb, az okos pedig még okosabbakkal, hogy könnyebb, eredményesebb legyen a munkája.

Félreértés ne essék, nem célozgatok semmire. Csak valahogy éppen eszembe jutott.

 

Tapsolj, kopasz!

                                                                                                                       

Rákosi Mátyás inkognitóban járja a várost, hogy jobban megismerhesse az emberek véleményét.

Beül egy moziba, ahol a film előtt pereg a híradó, melyen éppen átadják neki az augusztus 20-i friss kenyeret. Mindenki feláll a moziban és vastapssal köszönti:
- Éljen Rákosi! Éljen Rákosi!
Rákosit földöntúli öröm önti el, ám a következő pillanatban valaki nagyot csap hátulról a fejére, és így szól:
- Tapsolj te is kopasz, mert elvisz az ÁVO!