Felforgatta az életünket ez a járvány, már az ismerkedés, sőt, a pásztoróra sem olyan, mint régen. Mert hát mi volt régen? Találkozott egy lány és egy fiú (esetleg két lány és két fiú, csak hogy ne vádoljanak diszkriminációval), megtetszettek egymásnak, két mosoly összecsendült, közeledtek egymáshoz, beszédbe elegyedtek, olykor finoman meg is érintették egymást, elmentek egy moziba vagy megvacsoráztak valahol, és így tovább és így tovább….
Járvány idején mindez elképzelhetetlen. Hiába jön veled szembe az utcán akár a világ legbájosabb nője, ha csak a szemét látod. Egyébként is, ma már inkább közösségi oldalakon ismerkednek az emberek, te bejelölöd, ő visszajelöl, csak az a baj, hogy ezekre az oldalakra, akár tíz évvel korábbi fotókat is kirakhatsz magadról, melyeken még megvolt minden fogad, vagy nem deformálta el ajkaidat a plasztikai sebész. Nem is szólva azokról a hölgyekről, akik Audry Hepburn és azokról az urakról, akik Mell Gibson képét rakják ki a sajátjuk gyanánt.De előbb-utóbb úgyis találkozni kell személyesen is. Ami roppant izgalmas, mert fogalmad sincs, kivel hoz össze a sors.
Az első randi még inkább csak ígéret. Ha közelebb enged magához másfél méternél, akkor már van remény. Mivel minden zárva van, nem lehet szó sem moziról, sem vacsoráról, inkább csak sétáltok egyet a városban. Persze, egy rövidet, mert kezdődik a kijárási tilalom. Az arcát még mindig nem láthattad, ő sem a tiédet, de ennek is megvannak az előnyei, hiszen bármelyik hölgy arcát a maszk mögé képzelheted, aki tetszik neked, Jennifer Lopeztől Kunhalmi Ágnesen át Müller Cecíliáig. Meg az sem elhanyagolható körülmény, hogy egy rossz szava nem lehet, ha legközelebb már meg sem ismered.
De tegyük fel, hogy egyáltalán nem ez a helyzet. Te igenis meg akarod ismerni. A második randinál, ha már se mozi, se vacsora, meghívod magadhoz. Amikor belép az ajtón, lesegíted a kabátját. Több, mint biztató, hogy ezt megengedi, hiszen itt már lehetetlen tartani a másfél méter távolságot. Ha egy puszit is engedélyez, akkor nyert ügyed van. Persze, csak maszkon keresztül.
Beszélgettek, egyre közelebb kerültök egymáshoz, mindketten érzitek, nem lehet itt sokat lacafacázni, a hölgynek haza kell érnie, mire kezdődik a kijárási tilalom. A légkör felforrósodik, egymás után kerülnek le a ruhák, míg végül ott ültök egy szál maszkban.
-- Vedd le a maszkot, te férfiállat! – kiált rád türelmetlenül, mintegy jelezve, hogy készen áll mindenre.
Már mozdul is a kezed, hogy kitépd a zsinórt a füled mögül, amikor megszólal benned a kisördög: mi lesz, ha nem tetszel neki, ha elmegy a kedve az egésztől.
-- Vedd le te! – szólsz rá határozottan.
-- Nem, te vedd le! – vág vissza keményen, mert benne is megszólalt a kisördög.
-- Vegyük le egyszerre! – próbálsz valami kompromisszumos megoldást találni. – Háromra! Egy, kettő, három!
Egy darabig csak bámultok egymásra.
-- Mennem kell – mondja a csaj és öltözni kezd. – Mindjárt kezdődik a kijárási tilalom.
