Micsurin varázskeze Kárpátukrajnában

(Megjelent: Kis Újság,1949.01.18.)

 

Kárpátukrajna városaiban és kolhozaiban Uzsgorod, Munkácsevo, Beregovo körzetekben széleskörű előkészületek folynak a citrom, narancs, mandarin és olajfa ültetésére. Tavasszal a kolhozok 3000 citromfa-csemetét kapnak Grúziából. Ugyanakkor eukaliptusz-fa és teaültetvényeket is létesítenek a körzetekben. (MTI)

A fotó illusztráció. Egy kép A tanú című filmből.

 

Édes Erdély, itt voltunk

 

A szerelem, mint két tojás

                                                                                                                  

„A szerelem húsvéti dolog, szenvedéssel és hozsannával; (...) a két szerelmes olyan, mint két piros tojás. Csakhogy nem mint a valódiak, hanem csalóka és bolond piros tojások, mert ha folyton koccannak és ütődnek is egymáshoz, nem törnek el. Mihelyt azonban valaki más megfogja az egyiket, akkor a másik összetörik.” (Tamási Áron)

Le a magyar irodalommal!

                                                                                                                 

Tóth Kriszta írónő nyilatkozott nemrég az egyik irodalmi lapnak. Az interjúban főleg olvasási szokásairól kérdezték, ő meg, többek között kifejtette, hogy Jókai Aranyember című regénye lenne az első, melyet ő kivenne az iskolai tananyagból. Nincs ebben semmi, kétségtelen, hogy ráférne a tananyagra némi szelektálás, már csak azért is, mert valahol tanítani kellene a kortárs irodalmat is, márpedig ez csak úgy képzelhető el, ha valamit kihagyunk. Azzal sincs semmi gond, hogy valaki nem szereti Jókait, esetleg épp ezt a regényét, hiszen szíve joga. A gond azzal a magyarázattal van, mellyel az írónő megindokolta véleményét.

Ezt mondta: „Nem elsősorban azért, mert nehezen olvasható és kedvét szegi a diákoknak, hanem a nőalakok ábrázolása miatt. Mert mit tudunk meg róluk? Tímea nem szereti a férjét, de engedelmesen szolgálja. Rendben tartja a házat és viszi a férfi üzleti ügyeit, ha távol van. Soha nincs egy rossz szava sem. Noémi szerelmes, de osztozik a férfin. Tímár Mihály néha megjelenik a szigeten, aztán elmegy. Noémi sose kérdez, csak örül. Nem lázadozik, hanem csinosan várja Tímárt, amikor az éppen ráér.”

Tekintsünk most el azoktól a részletektől, melyek azért nagymértékben árnyalják ezt a helyzetet, nevezetesen, hogy Tímea már úgy ment hozzá férjéhez, hálából, hogy nem szerette, illetve, hogy Tímár Mihály nem egy szélhámos, hiszen feladva egész addigi életét, Noémit (és vele a tisztes szegénységet) választja! Ám attól a ténytől aligha lehet eltekinteni, hogy minden irodalmi mű az adott kor életszemléletét, világlátását, nő- és férfiideálját tükrözi, melyben íródott és épp az a tanár feladata, hogy erre felhívja a figyelmet. Hiszen Jókai korában a nők nagy többsége a háztartást vezette, rendben tartotta a házat és távollétében vitte férje üzleti ügyeit. Ez volt a természetes.

Nem is kellene ezzel igazából foglalkozni, tekinthetnénk az írónő személyes ügyének, ám ha ezt a logikát következetesen végiggondoljuk, ki lehetne herélni az egész magyar irodalmat. Lássunk néhány példát! Be lehetne mindjárt tiltani a János vitézt, hiszen Iluska csak mossa-mossa a ruhákat a patak vízében, egyáltalán nem lázadozik kegyetlen mostohája ellen, eszébe sem jut, hogy a gyermekvédelemhez vagy nemzetközi jogvédő szervezetekhez is fordulhatna. Ugyan, mit tanulhatnának ebből a ma felnövekvő leányzók? Nem is szólva Kukorica Jancsiról, aki szexista módon szemlélgeti Iluska két szép térdecskéjét, a nyáj elvesztésével elköveti a hűtlen kezelés tényálladékát, majd nem csupán törököket kaszabol, hanem sárkányokat és oroszlánokat is.

De menjünk tovább! Azonnal ki kellene venni a tantervből az Egri csillagokat, mely a mai időkben különösen káros hatással lehet a felnövekvő nemzedékre. Szinte minden sora káros. Hogy a nőábrázolásnál maradjunk: a kis Cecey Éva egész évben Bornemissza  Gergőre vár, ami teljesen irreális, hiszen annyi jó pasi van körülötte, meg aztán jogosan elvárható egy mai nőtől, hogy párkapcsolati téren is szerteágazó tapasztalatokat szerezzen. És ahogy a törököket ábrázolja, az merő nacionalizmus. Karddal és ágyúval fogadtuk őket, pedig már akkor a multikulti Európa megteremtéséről ábrándoztak. És amit Jumurdzsákkal művel az író, az kritikán aluli. Mért kell mindjárt gyermekrablóként bemutatni, amikor lehet, hogy csak adoptálni akarta őket? Vagy akinek fél szeme van, az mindjárt gonosz is?

Arról nem is szólva, mily idegen lehet a mai nemzedék számára a tény, hogy valaki élete árán is megvédi a hazáját. Hiszen azt látják, hogy ha baj van, ha nem úgy működnek a dolgok, akkor össze kell csomagolni és el kell költözni.

Persze, ki kellene hagyni a tananyagból A Pál utcai fiúkat is. Már az is elég káros, hogy a gyerekek gyakorlatilag beköltöznek egy fatelepre, mely magánterület. Az meg pláne, hogy ezért még meg is verekednek. Na, ezek után magyarázzuk el a mai ifjúságnak, hogy mindent tárgyalásos úton, a békés egymás mellett élés mentén kell megoldani. Ez a Nemecsek pedig mai szemmel egy lúzer. Mi az, hogy feláldozza magát? Csak úgy, a semmiért? Fizetnek érte valamit?

Szóval ilyen alapon ki lehetne dobni a tananyagból az egész magyar, és nemcsak a magyar irodalmat. Főleg a régebbi szerzőket. Moliere például antiszemita. Persze, ha olyan műveket írtak volna, melyekben a nők, miután eldöntötték, hogy mégiscsak nők szeretnének lenni, fellázadnának a férfiak és a házimunka ellen, illetve a lázadás és önmegvalósításuk részleteit a műkörmösnél vagy a fodrásznál vitatnák meg és még shoppingolás közben is felemelnék szavukat az elnyomás ellen, akkor más lenne a helyzet. De ilyen művet Jókai nem írt.

Valamelyik skandináv gondolkodó mondta, hogy az életet csak visszafelé nézve lehet megérteni és csak előre nézve lehet élni. Valakik nagyon szeretnék, ha nem értenénk meg semmit.

Egy holland megvett egy egész falut

 

A Munkács környéki partizánok árulója ma a budapesti népbíróság elé került

 (Megjelent: Világ, 1948.11.11.)

A magyarországi partizánmozgalom egyik árulója, Radák József került csütörtökön a népbíróság Késmárki-tanácsa elé. A vádirat szerint 1944. augusztus 27-én a Munkács környékén tevékenykedő Uszta partizáncsoportot elárulta.
Radák tagadta a vádat, a tanúk azonban ellene vallottak. Érdekes vallomást tett Uszta Gyuláné, a csoport vezetőjének felesége. 1944. augusztus 26-án levelet kapott férjétől, hogy tűnjék el a környékről, mert csendőrök keresik.
— Alig kaptam meg a levelet, — vallotta Uszta Gyuláné — már jöttek is a csendőrök és kisgyermekemmel, meg szüleimmel együtt elvittek. Több napig tartottak fogva bennünket, de férjem tevékenységéről nem tudtak meg tőlem semmit.
A koronatanú vallomására került ezután sor. Alacsony, tömzsi ember Pápa Ferenc. Részt vett a magyarországi partizánharcokban. 1944. augusztus 25-én szálltak le Munkács környékén.
— Huszonhatodikán lövöldözést hallottunk. Kiküldtek járőrbe. Amikor az erdő szélére, értem, valaki megszólalt: „Pápa, gyere ide!” Kimentem az erdőből és ellenünk harcoló csendőröket pillantottam meg. Géppisztolysorozatot adtam le rájuk, majd visszahúzódtam az erdőbe és az utolsó töltényemig harcoltam ellenük. Radák cserben hagyott és még egy juhászgyereket is elárult, aki bennünket segített.
Pápa vallomásában megerősítette, hogy árulójuk minden körülmények között Radák József volt. Radák Józsefet a bíróság hathónapi börtönbüntetésre ítélte.

 

A képen: Uszta Gyula, a Magyar Néphadsereg altábornagya.

 

A szerkesztő megjegyzése: Uszta Gyula (1914. június 22. Nagygút, Bereg vármegye – 1995. január 30. Budapest) juhászbojtár, majd gazdasági cseléd volt az akkor Csehszlovákiához tartozó Váriban. 1941 nyarától az év végéig a 8. kerékpáros zászlóalj beosztottjaként frontszolgálatot teljesített. 1942-ben ismét behívóparancsot kapott, s mint a magyar 2. hadsereg katonája a Don-kanyarban szovjet hadifogságba esett. A juzsai 165. táborban és a krasznogorszki 27. hadifogolytáborban antifasiszta iskolát végzett, továbbá partizánkiképzést kapott. 1944. januárban felvették a magyar kommunista pártba.

Önálló egység élén Munkács, Huszt és Szolyva környékén hajtott végre diverzáns akciókat. 1952. novembertől a Magyar Néphadsereg páncélos csapatainak parancsnoka volt.1954. novembertől Moszkvában tanult a Vorosilov marsallról elnevezett vezérkari akadémián. A forradalom idején, 1956. október 29-én tért vissza Budapestre. A szovjet csapatok 1956. november 4-i megindulásakor, Nagy Imre rádiószózata után többedmagával elfoglalta a Honvédelmi Minisztérium irányítótörzsét, ezzel megakadályozta az ellenállási parancs továbbítását a magyar alakulatoknak. 1958. júniusban a Nagy Imre-perben a Maléter Pál ellen tett terhelő, rágalmakkal teli vallomásával hozzájárult a forradalom honvédelmi miniszterének halálra ítéléséhez.