Három szék kell hozzá

 

"Tudjuk-e, hogy egy konfliktusban mi történt, vagy csak azt, hogy velünk mi történt, mintha a másik ott sem lett volna? Van erre egy jó gyakorlat, ami egyéni terápiában és műhelymunkában egyaránt jól beválik. Három szék kell hozzá, egymással szemben, háromszög alakban felállítva. Az egyik a sértett félé, a másik az odaképzelt sértő egyéné, a harmadik a bölcs, tárgyilagos megfigyelőé. A sértett fél leül a saját székére, és nyíltan, őszintén – akár dühösen is – elmondja odaképzelt ellenfelének, hogy miért haragszik rá. Utána egy pillanatra átül a bölcs megfigyelő székére, elengedi érzéseit, majd átül a képzelt ellenfél székére, és annak a szempontjából számol be az esetről. Meglepő módon legtöbbször át tudja venni a 'másik' szerepét, és teljesen más megvilágításba helyezi a konfliktust. Ettől érezhetően megváltozik a légkör. Utána a már nem annyira sértett fél átül a bölcs megfigyelő székére, és annak nevében megoldást javasol. A megfigyelő nem más, mint saját elfogulatlan, belső bölcsességünk, amely túllát az egócska mesterkedésein. Tapasztalatom szerint az, hogy egyik székről átülünk a másikra, megkönnyíti az átkapcsolást és a nézőpontváltást. Az pedig, hogy hangosan elmondjuk az odaképzelt másiknak, mi bajunk van vele, ahelyett, hogy magunkban forronganánk, keretet és határokat von a téma köré, rendet teremt a káoszban." (Beata Bishop)

Bíró András, a Kárpátaljai Hazajáró Honismereti és Turista Egylet elnöke

 

"Az ember elment a kincs után..."

 (Megjelent: Új Barázda, 1929.05.08.)

 

Hatvan csákány döng a kelemenhegyi barlangban, de a cseh megszállott magyar föld nem akarja kiadni a kuruc idők temérdek kincsét

Hogyan találta meg Nagy István híres kuruc generális titkos feljegyzéseit a benei szabómester

(Az „Új Barázda“ tudósítójától.) A beregmegyei Kelemenhegyen hosszú hónapok óta töri magát a kincskeresés nehéz és reménytelen küzdelmeiben egy többtagú társaság, amely azt hiszi, hogy a kuruc időkből származónagymennyiségű aranyat és egyéb drágaságokat ott rejtették el a hegyen és ezeket a kincseket két évszázad után most sikerül majd felkutatni. A kincskeresés azzal kezdődött, hogy a cseh megszállott területen levő Beregszász közelében egy szabómester sárgult, öreg iratot talált egy szekrény titkos fiókjában.
A régi írás arról szólt, hogy Nagy István híres kuruc generális annak idején bujdosás közben a kelemenhegyi barlangban éjszakázott a csapatával és továbbvonulás közben több kád aranyat és ezüstöt, óriási mennyiségű drágakőtömeget és öt hordó ezüsttallért rejtettek el.
A régi írás megtalálása után a szabómester szinte eszét vesztette az örömtől és hangosan kiáltozta Kelemenhegy lábánál levő Bene község utcáin:
— Aki velem jön, gazdaggá teszem! Ki akar ásni a kuruc kincsek után?
A kiáltozásra összecsődült a lakosság és másnap már 25-30 ember indult el ásókkal, kapákkal, csákányokkal a kelemenhegyi barlang felé, hogy megkezdje a kutatást. Ennek már öt hónapja és azóta a 60—70 főre szaporodott tömeg éjjel-nappal bontja a hegy belsejét és keresi a kuruc időkből ottrekedt temérdek kincset. A nagyszámú társaság valósággal belezavarodott már a kincskeresésbe. A munkától verejtékes arccal ismételgetik minduntalan:
— Meglesz a kincs, meg kell lennie. Addig kutatunk, amíg meg nem találjuk.
Így beszélnek, azután felkapják a csákányt, az ásót és döng tovább a kelemenhegyi barlang mélye, amely nem akarja kiadni a kurucok nagy kincsét. A kutató magyarok néha felsóhajtanak és azt mondják, hogy talán azért nem akar előjönni a kincs, mert a cseh megszállás alatt lévő magyar föld nem akarja kiengedni magából a kuruc idők elrejtett értékeit.
Egyébként a kincs után kutató emberekkel már többen meg akarták értetni, hogy hiába keresik a temérdek aranyat és ezüstöt, hiszen a hegy mélyében bontott harminckét méter hosszú alagút munkálatai közben már előkerült volna a régi okmányban jelzett temérdek drágaság, ha egyáltalán megvolna. Az emberek az ilyen beszédre csak megcsóválják a fejüket, tovább dolgoznak, otthon pedig a családjai hónapok óta éhezik, mert „az ember elment a kincs után."

Anya csak egy van!

 

Anyák napján az a feladat az iskolában, hogy a gyerekek mondjanak egy történetet, amiben szerepel, hogy "anya csak egy van!"
Pistike jelentkezik, mondja, hogy a múltkor költöztek, amikor baleset érte, ráborult a szekrény, de anyukája kiszabadította alóla, és egy hétig ápolta. Ez azért történhetett így, mert anya csak egy van!
- Nagyon jó, Pistike! - mondja a tanító néni. - Leülhetsz!
Ekkor Juliska is jelentkezik.
- A múltkor csónakázás közben beleestem a tóba. Anyukám függetlenül attól, hogy nem tud úszni, utánam vetette magát és kimentett. Ez is mutatja, hogy anya csak egy van!
- Nagyszerű Juliska!
Erre már a Sanyika is nagyon jelentkezik.
- A múltkor az anyukám beküldött a spájzba és azt kérdezte, hogy mennyi szilvalekvárunk van. Mire én mondtam, hogy anya, csak egy van!