(Prága,
1920.szeptember 19.)
Az
alábbi levél nagyon elgondolkoztató, hiszen kiderül belőle, hogy Károlyi
Mihály, hónapokkal a trianoni békediktátum aláírása után Magyarország egyik
legnagyobb ellenségétől, megbüntetésének legdühödtebb szorgalmazójától, Edvard
Benestől kér tanácsot, illetve könyörög a támogatásáért, hogy ő lehessen az
ország vezetője.
Kedves Oszkár,
Tegnap két óra hosszat
beszéltem Benessel. Arra a kérdésre, baloldali hírem a nagy- és kisantantnál
nem tesz-e alkalmatlanná arra, hogy engemet támogasson Horthy helyett, igennel
felelt. Azt mondta, hogy jobbnak találná, ha egyelőre háttérbe maradnék. Ennek
dacára most is hajlandó egy polgári demokratikus köztársasági alapon álló
rendszert támogatni.
Nekem az a nézetem, hogy
mindent el kell követnünk, hogy egy ilyen irányú emigrációs politikai
végrehajtó bizottság megalakuljon. Mindegy, hogy kivel, Lovászy, Batthyány, még
Vázsonyi is jó. Egy közeli nagy veszély fenyeget, ha egy ilyen alakulat
hamarosan létre nem jön, ti. az, hogy Benes a nagyantant nyomására a kisantant
szövetségbe be fogja fogadni Lengyelországot is, sőt még a
Horthy-Magyarországnak is helyet fognak ebben az orosz ellen irányuló
koalícióban csinálni. Lengyelországnak ígérnek Oroszországból. Csehországnak
Teschent adják, Kárpát- Russziát Romániának adják. Románia Erdélyből enged
valamit Horthynak. Ha valamennyiüket így egy kalap alá kerítik, felfegyverzik
Szovjet-Oroszország és Németország ellen. Kellemes kis szerep. A háború alatt a
németekért véreztünk lelkesedéssel, miért ne vérezzünk most a francia tőke
érdekében?
Az itteniek azt szeretnék,
hogy te még egyszer megpróbáld Benessel megértetni, hogy csakis az én nevemmel
lehet sikeresen Horthyék ellen fellépni. Én ezt teljesen feleslegesnek tartom.
Ezért igazán kár volna idefáradnod. 12-én megyek Olaszországba. Az útra
vonatkozólag a részleteket még megírom.
Melegen üdvözöl szerető
barátod.
Megjelent:
Károlyi Mihály levelezése 1905-1920, Akadémiai Kiadó Budapest, 1978.