(Megjelent: Budapesti Hírlap, 1918. 05.05.)
A calzanoi árulás részletei. — Az áruló cseh tisztek és altisztek megszöktek.—Az
olaszokat nagy veszteségükkel visszavertük.
Bécs, máj. 4.
A cs. és kir. távirati iroda jelenti május 2-iki kelettel:
A honvédelmi miniszter Hartl, Bodirsky, Wolf, Marckhl
képviselők és társaiknak a calzanoi árulás ügyében intézett kérdésére adott válaszában ezeket fejtette ki:
1917 október 4-iki átiratában a hadsereg-főparancsnokság
ezt közölte: „Szeptember 18-án kevéssel éjfél előtt Calzano mellett (Val Sugana)
sikerült az olaszoknak tüzérségi előkészítés nélkül meglepetésszerűleg
állásainkba betörni s az első ütegeken túl előrenyomulni. A helyzet
meglehetősen kritikus volt, de a szomszédos osztagok tevékenysége és energikus
beavatkozása folytán néhány órán belül ismét sikerült teljesen helyreállítani.
Az ellenséget visszaűztük saját árkaiba. Nyolc tisztet és 4O4 főnyi legénységet
vesztett sebesületlen foglyokban és sokkal nagyobb veszteséget halottakban és
sebesültekben.” Conrad s. k.
A Calzano melletti ellenséges betörést egy csaknem
hihetetlennek látszó, sorainkban történt árulás idézte elő és különös szerencsének kell mondani, hogy nem járt
érzékenyebb következményekkel, hanem mindenesetre az ellenségnek okozott súlyos
veszteséget. A törvényszéki vizsgálat, amely még nincs lezárva, eredménye eddig
kiderítette, hogy árulás
történt, a melyet körülményesen készítettek elő. Főbűnösnek látszik Pivko dr.
főhadnagy, a ki a Dráva melletti Marburgban középiskolai tanár s aki Irsa
főhadnaggyal, Kovulev, illetőleg, Martincz hadnagyokkal, valamint Mlejnek,
Orsic őrmesterekkel, Maizenek káplárral és két gyalogossal együttesen — Pivko
főhadnagy kivételével, aki szlovén, valamennyien cseh nemzetiségűek — követte
el a hazaáruló üzelmet. Eddig megállapítást nyert, hogy a kritikus éjszakán
Pivko főhadnagy, Mlejnek őrmester és Maizenek káplár vezették az olasz
oszlopokat, továbbá, hogy a betörésre meghatározott előkészületek történtek,
mint például a kézigránátok és a világítóeszközök restringálása és deponálása a
calzanoi frontrészen, valamint az erős villamos feszültségnek az akadályokból
való kikapcsolása, a telefonforgalom megszakítása és a tábort őrsök között
rumnak szétosztása. Az említettek közül az ütközet óta Martincz hadnagy
kivételével, akit szeptember 18-án kórházba kellett vinni, valamennyien
eltűntek. Az elesett olasz tiszteknél talált tervek fényképmásolatai calzanoi
állásuk minden részletéről szóló legpontosabb és csak árulás útján megszerezhető adatoknak. Feltűnő az a körülmény is, hogy
az olaszok már két ízben hiúsították meg saját vállalkozásaink keresztülvitelét
tüzérségük erőteljes tűzrajtaülésével, pontosan a vállalkozás idejére
megállapított órában és ezt a tüzelést pontosan a tervezett vállalkozás
kiindulási pontjaira irányították.
A hadsereg-főparancsnokság továbbá 1918. február 22-én
ezeket írta:
Kétséget kizáró módon megállapítást nyert, hogy az
ellenséges betörés kezdetének sikere a zászlóalj néhány kötelességéről
megfeledkezett tisztjének gyalázatos árulására vezethető vissza. Mindazáltal e vitéz zászlóalj becsületére
felemlíttetik, hogy ebben a harcban is egyenesen példaadó vitézséggel
viselkedett és hogy kizárólag más nemzetiségű emberek és más csapatoktól a V/B.
II. 1. zászlóaljhoz beosztottak voltak azok, a kik ezt a gyalázatos gaztettet
elkövették. A főcinkos Pivko főhadnagy szlovén, a többiek csehek. Hetek óta az
ellenséggel való egyetértésben védőerőnk történelmében hallatlan módon
készítették elő az árulást
és az ellenségnek ehhez a szükséges anyagot, főleg a terveket, pontos adatokkal
együtt szállították. Az olaszok elhatározták, hogy ezt az alkalmat
nagyobbszabású vállalkozásra használják ki. A legnagyobb gyorsasággal néhány
bersaglieri zászlóaljat a Val Suganaba szállítottak, úgy, hogy az első
betörésre mintegy öt zászlóalj állott rendelkezésre, míg egy dandár a siker
közelebbi kihasználására tartalékban állott. Az áruló tiszteket és altiszteket
úgy osztották be, hogy az oszlopot tábori őrsvonalainkba és azon keresztül
főállásunkba vezessék. Gondoskodtak arról, hogy a figyelembejövő tábori
őrsöknek 17-én este bőségesen adjanak rumot, hogy az erős feszültségű áram
kikapcsolva maradjon és hogy a gépfegyverek részére szolgáló lövőszer a Calzano
melletti főállásban csökkentessék. Hogy az árulást teljes megrohanásként
használhassák ki, az útközeibe csak a normális lövőszermennyiséget magával
vivő olasz gyalogság azt a parancsot kapta, hogy a támadásnál ne Iőjön,
mindezeknek az intézkedéseknek teljessé tételére az áruló tisztek az olasz rohamhullámok
elé siettek és a legfontosabb pontokon álló tábori őrsöknek, valamint a
calzanoi hídőrségnek parancsot adtak, hogy a fegyvereket dobálják el, mert
hiszen úgyis minden elveszett.
Így történhetett, hogy az ellenség, anélkül, hogy
ellenállásra talált volna, a tábori őrsállásokon keresztül a Calzano mellett
levő Maso hídon benyomult. Így történt, hogy az első pillanatban a 2000
tüzelőfegyverrel és 12 géppuskával ellátott ellenség első erős lökésével csak az
a maréknyi ember szállt szembe, akiket az alvezérek hidegvérű vitézsége és körültekintése
egészen a zászlóalj-parancsnokságig össze tudott szedni, mielőtt a felsőbb
helyről az elhárításra kirendelt erősítések a helyszínére érkeztek. A calzanoi
ütközet mesteri példája annak, hogy viszonylag gyenge erők megfontolt,
energikus vezetés és a csapatok vitézsége mellett fényes győzelmet arattak a
meglepetésszerűen betörő erős ellenségen. A monarchia legkülönbözőbb vidékeiről
származó tisztek és legénység e katonai erényeinek köszönhető, hogy összesen
150 puskának és hét géppuskának a tüzérség kitűnő hatása mellett sikerült az
ellenségnek mintegy öt zászlóaljjal meglepetésszerűen intézett támadását
megsemmisítő vereséggé változtatni, összes veszteségeink 10 tisztet és 406
főnyi legénységet tettek ki. Az olaszoké 17 tisztet és 806 főnyi legénységet.
Az ütközet operatív szempontból csak helyi jelentőségű. Ez azonban csak annak
köszönhető, hogy a legkedvezőbben végződött. Más lefolyás mellett kétségen
kívül áll, hogy oly visszahatás következhetett volna be, a melynek előrelátható
terjedelmére itt nem lehet kiterjeszkedni. A calzanoi árulást abból a szempontból kell megítélni, hogy minő gyalázatot hozott
véderőnkre és micsoda beláthatatlan következményekkel járhatott volna a
tervszerű siker esetén. A földi igazságszolgáltatás teljes súlya fogja sújtani
az árulókat, ha kézre kerülnek.
A képen: Magyar katonák az olasz fronton, 1917-ben.
Forrás: Fortepan.
