(Megjelent: Az Újság,
1928.05.04.)
A közoktatásügyi népbiztosság volt vezetője maga
jelentkezett a bécsi rendőrségen, ahol nyomban fogságba helyezték —
Szovjetoroszország meg akarja menteni Kun Bélát és társait
Kun Béla ügyében a bécsi rendőrség által megindított
nyomozás ma szenzációs állomáshoz érkezett el. Letartóztatták Lukács György dr.-t, a magyar
proletárdiktatúra közoktatásügyi népbiztoshelyettesét. Lukács
György maga jelentkezett a rendőrség bűnügyi
osztályán, mert megtudta, hogy a napokban, amikor távolt volt az osztrák
fővárostól, detektívek keresték. Jelentkezésekor nyomban le is tartóztatták.
Bebizonyosodott róla, hogy részt vett Kun Béla mesterkedéseiben s együtt akart
vele dolgozni a magyarországi kommunista mozgalom megszervezésén.
Lukács György páratlanul érdekes
figurája annak az egészen különleges társaságnak, amely 1919. márciusában
Magyarországot hatalmába kerítette és történelmének legszörnyűbb négy hónapján
keresztül kormányozta.
A bolsevista népbiztosok közt a legszélsőségesebb volt Lukács György, akit sem származása, sem
társadalmi helyzete nem a proletárok sorába helyezett.
Apja, aki magyar nemességét állandóan hangoztatta, a
Magyar Általános Hitelbanknak volt egyik igazgatója és fiát a legkényesebben
neveltette. Lukács György a
budapesti egyetemen megszerezte az államtudományi, később a bölcsészeti doktori
címet. Irodalmi és művészeti ambíciók fűtötték s egyik megalapítója s
legodaadóbb munkása volt az egykori Thalia szabadszínpadnak, amelynek
vezetésében is részt vett. Ez a színpad, amint közismert, megvetője volt a
modern magyar színházi kultúrának és a ma is élő és szereplő nagy színészek
egész sorát fedezte fel. A Thália színpad létezése idejében az újszerűségeknek
volt a csarnoka és így nem tudott olyan közönséget vonzani, hogy a vállalkozás
megállhatott volna. A Thália színpad megszűnt és Lukács
György Németországba költözött. Két évig Berlinben
élt, egy évig Firenzében, majd Heidelbergbe költözött és ott szinte kizárólag
esztétikai és kritikai munkák megírásával foglalkozott. Ezek a munkái nagy
tehetségre és elmélyedt gondolkodásra vallottak, úgyhogy Lukács György a német irodalmi berkekben
igen tisztelt nevet szerzett magának. Több munkája magyarul is megjelent. Így a
Lélek és formák című, a Kísértetek című tanulmánya. A modern dráma fejlődésének
történetéről írt munkájából pedig a Kisfaludy Társaság Lukács Krisztina-díját is megnyerte. Kunfi Zsigmonddal együtt volt
vezetője a közoktatásügyi népbiztosságnak és ahelyett, hogy az amúgy is extrém
Kunfit fékezte volna, magával sodorta a szélsőségek felé és olyan intézkedések
megtételére vélte rá, amelyek még ma is, amikor már nem egyebek, mint rossz
emlékek, megborzongatnak. Lukács György eszméje volt, hogy az elemi, közép- és felsőiskolákat egységes
típusú iskolára változtassák át, ahol megszűnik minden fegyelem tanuló és
tanító között, nem tanítanak klasszikus műveltséghez tartozó tárgyakat, nincs
magyar történelem és nincs magyar irodalom, hanem
proletártörténetet adnak elő és világirodalmat. Ez a kommunista-ízű iskola nem
nyújtott volna semmiféle szakhoz sem speciális előtanulmányokat, hanem mindenki
számára ugyanazt tanította. Valóságos falanszterszerű tudásra és életre nevelte
volna az ifjúságot.
Az iskolák destrualásán kívül Lukács
György intézkedésére történt, hogy a magánosok
kezén volt kiszámíthatatlan értékű műtárgyakat elkommunizálták.
Az ő intézkedésére szüntették be a polgári lapokat és
kényszerítették a még megtűrt lapokat, hogy a kommunizmus előtt alkalmazott
publicistáikkal írassanak bolsevista cikkeket, amelyeket alá kellett írniuk,
hogy a nyilvánosság előtt kompromittálják magukat. Az ő ötlete volt, hogy az
újságírókat mezei munkára vezényeljék és ugyancsak az ő akarata volt az írók
szakszervezetének a megalkotása, ahol különböző irányú Írókat és költőket
különböző osztályokba sorozzák. Figyelme a művészeti és irodalmi élet semmiféle
ágát sem kerülte el. A színházak kommunizálása és a kommunista szellemben
való vezetése is az ő ténye volt és az ő intenciói szerint kellett
szakszervezetekbe tömörülniük és a bolsevista eszmék szolgálatába szegődniük a
képzőművészeknek is.
Magatartását és politikáját még az orthodox marxisták is megsokallták
és így történt, bármily groteszkül is hasson, hogy Kéri Pál Lukács György ellen Göndör Ferenc „Ember“
című lapjában írta meg az első ellenzéki cikket a proletárdiktatúrával szemben.
Megtébolyodott a hatalomtól
Lukács György ebben az időben már
elvesztette minden józanságát, voltak és vannak, akik azt állítják, hogy ez az
ember, aki fiatalságában igen értékes és tehetséges írónak indult, elméjének
tisztaságát is elvesztette. Valóban tébolyult, dolgok voltak, amiket
elkövetett. Egészen fiatal gyerekekkel, tizenhat-tizennyolc éves gyerekekkel
vétette körül magát, akik mindnyájan Marx eszméi letéteményeseként tetszelegtek
és irgalmatlan kegyetlenkedést és leszámolást hirdettek mindenkivel szemben, aki
nem rendelte fenntartás nélkül alá magát a bolsevisták balszárnya akaratának.
Később Lukács György a vörös hadseregben is szerepet vállalt és az egyik hadtest
vezetője lett. Ebben a minőségében érte utol a proletárdiktatúra bukása, amikor
eszeveszetten menekült az országból. Bécsben telepedett meg, mint a többi
megszökött népbiztos és olyan ügyesen rendezkedett be, hogy Németország
legnevesebb íróit bírta arra rá, hogy a magyar igazságszolgáltatás szervei
előtt ellene megindított eljárással szemben tiltakozást írjanak alá.
Ez volt különben az utolsó alkalom, hogy a magyar
közvélemény a proletáruralom alatt hasonlíthatatlanul rémes működést kifejtő Lukács Györgyről hallott. Lukács nem szűnt meg azóta sem bolsevista
irányban működni. Bécsben telepedett meg, egyáltalán nem proletár módon élt és
folytonosan írt cikkeket á különböző bolsevista lapokba. Most, amikor Kun Béla
feltűnt Bécsben és megkísérelte, hogy országrontó munkáját újból kezdje, úgy
látszik, Lukács György is
elérkezettnek találta az időt arra, hogy ismét szerepet vállaljon.
Egyelőre semmi bizonyosat nem lehet arról tudni, hogy
milyen közvetlen okai voltak a bécsi rendőrségnek, hogy letartóztassák az
egykori magyar népbiztost, de nyilván ennek is megérkezik a magyarázata és kitudódik,
hogy az eltévelyedett ember milyen bűnökre ragadtatta magát nemzetével és
hazájával szemben.
Kun Béla ügyében sem került még nyilvánosságra újabb adat.
Csak annyi bizonyos, hogy Szovjet-Oroszország mindent elkövet, hogy megmentse a
polgári törvények szerint való felelősségadás alól.
A szovjet megbízásából megjelent az osztrák fővárosban
Kurt Rosenfehl berlini ügyvéd, a német birodalmi gyűlés kommunistapárti tagja
és máris interveniált az osztrák vizsgálóbírónál és az igazságügyminisztérium
vezetőjénél, hogy Kun Bélát ne adják ki Magyarországnak. Dinghoffer dr. osztrák
igazságügyminiszer ki is jelentette, hogy kiadatásról nem lehet szó. Amint most
a miniszter későbbi nyilatkozatából kiderül, azért mondotta ezt a védőnek, mert
nem volt még tudomása arról, hogy Kun Bélát kikérték volna. Most, hogy a kérés
megérkezett, a bíróságok dolga lesz dönteni a kiadatás felett.
