Kun Béla bűntársát, Lukács Györgyöt, a volt népbiztost is letartóztatták

(Megjelent: Az Újság, 1928.05.04.)

A közoktatásügyi népbiztosság volt vezetője maga jelentkezett a bécsi rendőrségen, ahol nyomban fogságba helyezték — Szovjetoroszország meg akarja menteni Kun Bélát és társait

Kun Béla ügyében a bécsi rendőrség által megindított nyomozás ma szenzációs állomáshoz érkezett el. Letartóztatták Lukács György dr.-t, a magyar proletárdiktatúra közoktatásügyi népbiztoshelyettesét. Lukács György maga jelentkezett a rendőrség bűnügyi osztályán, mert megtudta, hogy a napokban, amikor távolt volt az osztrák fővárostól, detektívek keresték. Jelentkezésekor nyomban le is tartóztatták. Bebizonyosodott róla, hogy részt vett Kun Béla mesterkedéseiben s együtt akart vele dolgozni a magyarországi kommunista mozgalom megszervezésén.
Lukács György páratlanul érdekes figurája annak az egészen különleges társaságnak, amely 1919. márciusában Magyarországot hatalmába kerítette és történelmének legszörnyűbb négy hónapján keresztül kormányozta.
A bolsevista népbiztosok közt a legszélsőségesebb volt Lukács György, akit sem származása, sem társadalmi helyzete nem a proletárok sorába helyezett.
Apja, aki magyar nemességét állandóan hangoztatta, a Magyar Általános Hitelbanknak volt egyik igazgatója és fiát a legkényesebben neveltette. Lukács György a budapesti egyetemen megszerezte az államtudományi, később a bölcsészeti doktori címet. Irodalmi és művészeti ambíciók fűtötték s egyik megalapítója s legodaadóbb munkása volt az egykori Thalia szabadszínpadnak, amelynek vezetésében is részt vett. Ez a színpad, amint közismert, megvetője volt a modern magyar színházi kultúrának és a ma is élő és szereplő nagy színészek egész sorát fedezte fel. A Thália színpad létezése idejében az újszerűségeknek volt a csarnoka és így nem tudott olyan közönséget vonzani, hogy a vállalkozás megállhatott volna. A Thália színpad megszűnt és Lukács György Németországba költözött. Két évig Berlinben élt, egy évig Firenzében, majd Heidelbergbe költözött és ott szinte kizárólag esztétikai és kritikai munkák megírásával foglalkozott. Ezek a munkái nagy tehetségre és elmélyedt gondolkodásra vallottak, úgyhogy Lukács György a német irodalmi berkekben igen tisztelt nevet szerzett magának. Több munkája magyarul is megjelent. Így a Lélek és formák című, a Kísértetek című tanulmánya. A modern dráma fejlődésének történetéről írt munkájából pedig a Kisfaludy Társaság Lukács Krisztina-díját is megnyerte. Kunfi Zsigmonddal együtt volt vezetője a közoktatásügyi népbiztosságnak és ahelyett, hogy az amúgy is extrém Kunfit fékezte volna, magával sodorta a szélsőségek felé és olyan intézkedések megtételére vélte rá, amelyek még ma is, amikor már nem egyebek, mint rossz emlékek, megborzongatnak. Lukács György eszméje volt, hogy az elemi, közép- és felsőiskolákat egységes típusú iskolára változtassák át, ahol megszűnik minden fegyelem tanuló és tanító között, nem tanítanak klasszikus műveltséghez tartozó tárgyakat, nincs magyar történelem és nincs magyar irodalom, hanem proletártörténetet adnak elő és világirodalmat. Ez a kommunista-ízű iskola nem nyújtott volna semmiféle szakhoz sem speciális előtanulmányokat, hanem mindenki számára ugyanazt tanította. Valóságos falanszterszerű tudásra és életre nevelte volna az ifjúságot.
Az iskolák destrualásán kívül Lukács György intézkedésére történt, hogy a magánosok kezén volt kiszámíthatatlan értékű műtárgyakat elkommunizálták.  
Az ő intézkedésére szüntették be a polgári lapokat és kényszerítették a még megtűrt lapokat, hogy a kommunizmus előtt alkalmazott publicistáikkal írassanak bolsevista cikkeket, amelyeket alá kellett írniuk, hogy a nyilvánosság előtt kompromittálják magukat. Az ő ötlete volt, hogy az újságírókat mezei munkára vezényeljék és ugyancsak az ő akarata volt az írók szakszervezetének a megalkotása, ahol különböző irányú Írókat és költőket különböző osztályokba sorozzák. Figyelme a művészeti és irodalmi élet semmiféle ágát sem kerülte el. A színházak kommunizálása és a kommunista szellemben való vezetése is az ő ténye volt és az ő intenciói szerint kellett szakszervezetekbe tömörülniük és a bolsevista eszmék szolgálatába szegődniük a képzőművészeknek is.
Magatartását és politikáját még az orthodox marxisták is megsokallták és így történt, bármily groteszkül is hasson, hogy Kéri Pál Lukács György ellen Göndör Ferenc „Ember“ című lapjában írta meg az első ellenzéki cikket a proletárdiktatúrával szemben.

Megtébolyodott a hatalomtól
Lukács György ebben az időben már elvesztette minden józanságát, voltak és vannak, akik azt állítják, hogy ez az ember, aki fiatalságában igen értékes és tehetséges írónak indult, elméjének tisztaságát is elvesztette. Valóban tébolyult, dolgok voltak, amiket elkövetett. Egészen fiatal gyerekekkel, tizenhat-tizennyolc éves gyerekekkel vétette körül magát, akik mindnyájan Marx eszméi letéteményeseként tetszelegtek és irgalmatlan kegyetlenkedést és leszámolást hirdettek mindenkivel szemben, aki nem rendelte fenntartás nélkül alá magát a bolsevisták balszárnya akaratának.
Később Lukács György a vörös hadseregben is szerepet vállalt és az egyik hadtest vezetője lett. Ebben a minőségében érte utol a proletárdiktatúra bukása, amikor eszeveszetten menekült az országból. Bécsben telepedett meg, mint a többi megszökött népbiztos és olyan ügyesen rendezkedett be, hogy Németország legnevesebb íróit bírta arra rá, hogy a magyar igazságszolgáltatás szervei előtt ellene megindított eljárással szemben tiltakozást írjanak alá.
Ez volt különben az utolsó alkalom, hogy a magyar közvélemény a proletáruralom alatt hasonlíthatatlanul rémes működést kifejtő Lukács Györgyről hallott. Lukács nem szűnt meg azóta sem bolsevista irányban működni. Bécsben telepedett meg, egyáltalán nem proletár módon élt és folytonosan írt cikkeket á különböző bolsevista lapokba. Most, amikor Kun Béla feltűnt Bécsben és megkísérelte, hogy országrontó munkáját újból kezdje, úgy látszik, Lukács György is elérkezettnek találta az időt arra, hogy ismét szerepet vállaljon.
Egyelőre semmi bizonyosat nem lehet arról tudni, hogy milyen közvetlen okai voltak a bécsi rendőrségnek, hogy letartóztassák az egykori magyar népbiztost, de nyilván ennek is megérkezik a magyarázata és kitudódik, hogy az eltévelyedett ember milyen bűnökre ragadtatta magát nemzetével és hazájával szemben.
Kun Béla ügyében sem került még nyilvánosságra újabb adat. Csak annyi bizonyos, hogy Szovjet-Oroszország mindent elkövet, hogy megmentse a polgári törvények szerint való felelősségadás alól.
A szovjet megbízásából megjelent az osztrák fővárosban Kurt Rosenfehl berlini ügyvéd, a német birodalmi gyűlés kommunistapárti tagja és máris interveniált az osztrák vizsgálóbírónál és az igazságügyminisztérium vezetőjénél, hogy Kun Bélát ne adják ki Magyarországnak. Dinghoffer dr. osztrák igazságügyminiszer ki is jelentette, hogy kiadatásról nem lehet szó. Amint most a miniszter későbbi nyilatkozatából kiderül, azért mondotta ezt a védőnek, mert nem volt még tudomása arról, hogy Kun Bélát kikérték volna. Most, hogy a kérés megérkezett, a bíróságok dolga lesz dönteni a kiadatás felett.