Ami a gyászt illeti...

 

"Ami a gyászt illeti: nem baj, ha a gyerek előtt sírunk, ölünkbe véve őt, simogatva, vigasztalva, bevonva a bánatunkba – akár el is mondva, hogy ezeket a változásokat nehéz elviselni. És nem baj, ha a gyerek is vigasztalanul zokog, különösen, amikor látja, hogy a szülő vagy a nagyszülő is sír. Ez az őszinte, ez a természetes, ez a kongruens, a hiteles magatartás. Azt mutatom kifelé, amit érzek és gondolok, és ez az egység a szülő lelki élete és magatartása között a gyereket hatalmas módon megnyugtatja, biztonságot ad neki – és ami ebből következik: a közösen átélt szenvedések erősítenek, összekovácsolnak. A gyerek zokogása ráadásul azt jelzi, ő is megengedi magának, hogy kinyilvánítsa szabadon belső állapotait, most, a jelenben – és így megkönnyebbüljön. Ez jó neki; a sírás felold, csökkenti a feszültséget. Ennek ellentéte, amikor a gyerek – holott nagyon is ragaszkodott ahhoz, aki most már nincs többé; kapcsolatuk szoros, intenzív volt – mégis úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna. Úristen, ennyire érzéketlen…? Nem erről van szó. A probléma ilyenkor az, hogy a gyász nem tud kifelé megnyilvánulni – ergo majd később fog, esetleg neurotikus tünetek formájában." (dr. Vekerdy Tamás)

 

Feri bácsi, a fekete magyar

 

Nyíregyházán nem szállásolnak el több katonát

 (Megjelent: Nyírvidék, 1919.01.16.)

 

A vármegyében helyezik el őket

Nyíregyháza, január 15.
Körülbelül nyolc-tíz nap óta igen élénk Nyíregyháza katonai élete. Kassa katonai kiürítése következtében Nyíregyháza lett az észak-magyarországi katonai kerület székhelye és az a sok száz tiszt és nagyszámú katonai legénység, akik kénytelenek voltak elhagyni Kassát, Nyíregyházán, mint a kerület új székhelyén kerestek elhelyezkedést. Napok, sőt órák alatt lefoglalták az összes lefoglalható lakásokat az idemenekült katonák, azonban hamarosan kevésnek bizonyult nekik a Nyíregyházán található üres lakások száma, úgy, hogy a barakkórház egy részét is tiszti lakásoknak kellett berendezni.
A katonák mindenképpen igyekeznek elhelyezkedni Nyíregyházán, a kereskedelmi és üzleti forgalmat lényegesen emeltek és már-már kezdenek berendezkedni ebben a városban, amelyben igen hamar kellemes és barátságos otthonra lelnek. A tisztek eleinte vendéglőben étkeztek, úgyszintén a legénység egy része is, azonban mar néhány nap múlva tiszti és legénységi étkező helyeket állítottak fel, ahol saját konyhájukon, saját szakácsaik főznek.
A kerületi parancsnokság a maga hatalmas irodai személyzetévei a polgári leányiskolában nyert elhelyezést. Ez az elhelyezés eleinte csak ideiglenesnek készült, azonban úgy látszik, a kerületi parancsnokság hosszabb időre készül berendezkedni a polgári leányiskolában. Emiatt természetesen a tanítás a mai napig sem kezdődhetett meg a leánypolgáriban, amelynek növendékei még most is élvezik a hosszúra nyúlt karácsonyi vakációt. A város és az iskolai hatóságok többféle módot kerestek arra, hogy a polgári leányiskolában a tanítást megkezdhessék, azonban ez ideig nem tudlak a tanítás céljaira alkalmas helyiséget találni. A megoldás valószínűleg az lesz, hogy a polgári leányiskola növendékei valamelyik más iskolában délután fognak tanulni.
A kassaiak idehelyezésével, még nincs kimerítve Nyíregyháza katonai vendégbarátsága. A cseheknek Ungvárrá való bevonulása következtében az ungvári helyőrség szintén kénytelen volt elhagyni helyét. Először úgy volt, hogy az ungvári és munkácsi helyőrség szintén Nyíregyházára jön, ezt azonban valószínűleg kikerüljük.
Oltványi Ödön városi főjegyző ugyanis tegnap tárgyalásba kezdett az illetékes katonai tényezőkkel és rámutatott arra, hogy Nyíregyháza több katonát sem ellátni, sem elszállásolni nem bír. Vannak azonban a vármegyében igen nagy és forgalmas községek, amelyekben sokkal könnyebben menne az elhelyezés, mint Nyíregyházán.
A tárgyalások következményeképp az illetékes katonai körök elállottak attól, hogy Nyíregyházán több katonát és póttestet helyezzenek és intézkedéseket tettek, hogy ezek a vármegye nagyobb községeiben, Kisvárdán, Polgáron, Újfehértón, Büdszentmihályon stb. nyerjenek elhelyezést.

 

A képen: A Korona szálló, melynek falai sok katonát és tisztet láthattak (1917.)

Forrás: MaNDA.