Nagy különbség

 

 A vezérigazgató aggódik egyik fiatal kollégája miatt, aki délben egy időre mindig eltűnik a munkahelyről. Elhatározza, hogy utánajár, és magánnyomozót fogad!

A nyomozó annak rendje-módja szerint követi a megfigyelendő személyt, mikor délben elhagyja az épületet. Másnap a vezérigazgató szobájába siet, hogy beszámoljon a tapasztaltakról:

- Kovács úr a szokásos módon délben elhagyta az épületet, majd elhajtott a kocsijával a házához. Megebédelt az otthonában, majd szeretkezett a feleségével. Ezután elszívott néhányat a kiváló minőségű szivarjai közül. Végül visszatért a munkába.

- Akkor semmi gond, végül is ezt az ebédidejében megteheti. Én meg már valami rossztól féltem...

- Öööö... uram, megengedi, hogy tegezzem?

- Hát... Persze, miért is ne?

- Akkor hadd mondjam el ismét. Kovács úr a szokásos módon délben elhagyta az épületet, majd elhajtott a kocsiddal a házadhoz. Megebédelt az otthonodban, majd szeretkezett a feleségeddel. Ezután elszívott néhányat a kiváló minőségű szivarjaid közül. Végül visszatért a munkába...

Lehet, hogy újra kell gondolnunk a történelmünket?

 

A betegségek rejtett okai

 "A betegségeknek számtalan rejtett okuk lehet, ezek közül az egyik, hogy nem tudjuk eldönteni, kit áruljunk el. Velem szemben történt igazságtalanság, de ha azt a szüleim vagy számomra fontos, engem egyébként a maguk módján szerető személyek követték el, akkor ez ellen lázadni, vagy ezt föltárni, kifejezni, kimondani, akár segítséget kérni, azt a félelmet keltheti bennem, hogy elárulom őket. Amennyiben a dilemma tudatosul, akkor így fogalmazódik meg: vagy a szüleimet árulom el, vagy magamat. Ha pedig valaki erre nem tud a maga számára elfogadható választ adni, akkor beleragadhat a tehetetlenségbe, és az ebből adódó feszültség valahol megjelenik. Az már egyéni, alkati kérdés, hogy kinek mi a gyönge pontja, a test melyik szerve a leggyengébb, hogy annak működési zavarával kifejezze a dilemmát és az elakadást." (Pál Feri)

 

A munkácsi Árpád-szobor regénye befejezéséhez közeledik

(Megjelent: Kárpáti Híradó, 1943.05.26.) 

Vastagh György szobrászművész, aki restaurálta a forradalom idején megsérült öntőmintát, nyilatkozik a szoboralap új gyűjtéséről s a háború után valóra váló régi álomról

Munkácsi szerkesztőségünktől: A munkácsi Árpád-szobor fölállítása Bay Gábor nyug. polgármester, a szoborbizottság elnökének kezdeményezésére úgy látszik mégis csak a megvalósulás stádiumába kerül.
A szoborbizottság ízléses könyvalakban nemrég jelentette meg „A munkácsi Árpád-szobor regényét“, amely a hatvanas évek elejétől napjainkig foglalkozik a honalapító szobrának ügyével.
A könyv egyik selyemkötésű példányát eljuttatták a Kormányzó Úrhoz,
de eljuttatják mindazokhoz a tényezőhöz és személyekhez is, akik Munkács sok évtizedes akcióját szívükön viselik és a nemes ügy támogatására hivatottak.
Érdekes különben, hogy a munkácsi Árpád-szoborügy vasárnap este a budapesti rádió műsorán is szerepelt azzal kapcsolatban, hogy az Árpád-Iovasszobor megmintázója: Vastagh György szobrászművész műterméből a rádió Budinszky Sándor vezetésével helyszíni közvetítést adott. A művész, aki nemrég készítette el a hősi halált halt Kormányzóhelyettes Úr élethű szobrát, beszélgetés közben megemlékezett a munkácsi Árpád-szoborról is és a többi között a következőket mondotta:
— Árpád fejedelem szobrát, amelyet Munkács város megrendelésére készítettem 1914-ben, az első világháború alatt nem lehetett bronzba önteni, mert a bronz hadianyagnak kellett. Most hasonló a helyzet, de remélhető, hogy a háború után mihamar megvalósul a terv, amelynek érdekében Bay Gábor nyug. polgármester, a szoborbizottság akkori és mostani elnöke oly lelkes igyekezettel fáradozik. . .
Végül ideiktatjuk A munkácsi Árpád-szobor regényéinek utolsó fejezetét, amelynek címe: .,Az álom valóra válik.“
Ferenczy Gyulának magyar hűsége mentette át cseh világból a szoborbizottság vagyonának roncsait, melyekből ludányi Bay Gábornak, a bizottság új elnökének munkája most teremti meg másodszor is a munkácsi Árpád-szobor pénzügyi előfeltételeit.
És a szobor alkotója, Vastagh György, hetvennégy esztendővel a vállán ma is ugyanazzal a fiatalos lelkesedéssel áll az ügy szolgálatában, mint majdnem négy évtizeddel ezelőtt, amikor művészlelkét először ihlette meg a nagy feladat: Árpád fejedelem alakjának ércbeöntése.
Különös kegyelme az Úristennek, hogy az országos hírű művész, akinek nagyszerű alkotásai közül Rákóczi szegedi lovasszobrát (1912), a budapesti Tudományegyetem aulájában álló Pázmány Péter-szobrát (1925) és a Gömbös Gyula sírján emelt Örkény vezérét (1941) minden magyar ember ismeri, s aki Árpád lovasszobrát négy változatban alkotta meg, tavaly töretlen munkaerőben restaurálhatta az 1919-ben megsérült szobormintát s most új hittel eltelve készül élete nagy művének, a munkácsi Árpád-szobornak kiöntésére, felállítására és leleplezésére.
A budai Naphegy egyik csendes utcájában áll Vastagh György hatalmas műterme s annak közepén óriásiként tör a magasba a valóra vált álom: a vezérlő fejedelem fenséges alakjának roppant tömege. Mint valami ősmagyar látomás, mint az évezredes magyar erő magasztos példaképe és örökérvényű foglalata.
Árpád, a honalapító. 1920 óta áll ezen a helyen. Körötte az évek során kisebb-nagyobb szoborminták sűrű erdeje nőtt: a művész teremtő képzeletének mozgalmas világa. Árpád lovasszobra a maga zordon szépségében úgy tornyosul föléjük. mint óriástölgy a sűrű berekben.
Már csak egyetlen nagy erőfeszítésre van szükség, egyetlen nagy összefogásra
és akkor Árpád fejedelem lovasszobrát kihozhatják a munkácsiak Isten szabad ege alá, s odaállíthatják Munkács Horthy Miklós-terére, hogy jelképe, záloga és biztos őrizője legyen Munkács örök magyarságának.

A képen: Vastagh György

Magyar veteránok mesélnek