(Megjelent: Kárpáti Híradó, 1943.05.26.)
Vastagh
György szobrászművész, aki restaurálta a forradalom idején megsérült
öntőmintát, nyilatkozik a szoboralap új gyűjtéséről s a háború után valóra váló
régi álomról
Munkácsi szerkesztőségünktől: A munkácsi Árpád-szobor fölállítása Bay Gábor nyug.
polgármester, a szoborbizottság elnökének kezdeményezésére úgy látszik mégis
csak a megvalósulás stádiumába kerül.
A szoborbizottság ízléses könyvalakban nemrég jelentette
meg „A munkácsi Árpád-szobor
regényét“, amely a hatvanas évek elejétől napjainkig foglalkozik a honalapító
szobrának ügyével.
A könyv egyik selyemkötésű példányát eljuttatták a
Kormányzó Úrhoz,
de eljuttatják mindazokhoz a tényezőhöz és személyekhez
is, akik Munkács sok évtizedes akcióját szívükön viselik és a nemes ügy
támogatására hivatottak.
Érdekes különben, hogy a munkácsi Árpád-szoborügy vasárnap este a budapesti rádió műsorán is szerepelt
azzal kapcsolatban, hogy az Árpád-Iovasszobor megmintázója: Vastagh György szobrászművész
műterméből a rádió Budinszky Sándor vezetésével helyszíni közvetítést adott. A
művész, aki nemrég készítette el a hősi halált halt Kormányzóhelyettes Úr
élethű szobrát, beszélgetés közben megemlékezett a munkácsi Árpád-szoborról is és a többi között a
következőket mondotta:
— Árpád
fejedelem szobrát, amelyet Munkács város megrendelésére készítettem 1914-ben,
az első világháború alatt nem lehetett bronzba önteni, mert a bronz
hadianyagnak kellett. Most hasonló a helyzet, de remélhető, hogy a háború után
mihamar megvalósul a terv, amelynek érdekében Bay Gábor nyug. polgármester, a
szoborbizottság akkori és mostani elnöke oly lelkes igyekezettel fáradozik. . .
Végül ideiktatjuk A munkácsi Árpád-szobor regényéinek utolsó fejezetét, amelynek címe: .,Az álom
valóra válik.“
Ferenczy Gyulának magyar hűsége mentette át cseh világból
a szoborbizottság vagyonának roncsait, melyekből ludányi Bay Gábornak, a
bizottság új elnökének munkája most teremti meg másodszor is a munkácsi Árpád-szobor pénzügyi előfeltételeit.
És a szobor alkotója, Vastagh György, hetvennégy
esztendővel a vállán ma is ugyanazzal a fiatalos lelkesedéssel áll az ügy
szolgálatában, mint majdnem négy évtizeddel ezelőtt, amikor művészlelkét
először ihlette meg a nagy feladat: Árpád fejedelem alakjának ércbeöntése.
Különös kegyelme az Úristennek, hogy az országos hírű
művész, akinek nagyszerű alkotásai közül Rákóczi szegedi lovasszobrát
(1912), a budapesti Tudományegyetem aulájában álló Pázmány Péter-szobrát (1925)
és a Gömbös Gyula sírján emelt Örkény vezérét (1941) minden magyar ember
ismeri, s aki Árpád
lovasszobrát négy változatban alkotta meg, tavaly töretlen munkaerőben
restaurálhatta az 1919-ben megsérült szobormintát s most új hittel eltelve
készül élete nagy művének, a munkácsi Árpád-szobornak kiöntésére, felállítására
és leleplezésére.
A budai Naphegy egyik csendes utcájában áll Vastagh György
hatalmas műterme s annak közepén óriásiként tör a magasba a valóra vált álom: a
vezérlő fejedelem fenséges alakjának roppant tömege. Mint valami ősmagyar
látomás, mint az évezredes magyar erő magasztos példaképe és örökérvényű
foglalata.
Árpád, a honalapító. 1920 óta áll
ezen a helyen. Körötte az évek során kisebb-nagyobb szoborminták sűrű erdeje
nőtt: a művész teremtő képzeletének mozgalmas világa. Árpád lovasszobra a maga zordon szépségében úgy tornyosul föléjük.
mint óriástölgy a sűrű berekben.
Már csak egyetlen nagy erőfeszítésre van szükség, egyetlen
nagy összefogásra
és akkor Árpád fejedelem lovasszobrát kihozhatják a munkácsiak Isten szabad
ege alá, s odaállíthatják Munkács Horthy Miklós-terére, hogy jelképe, záloga és
biztos őrizője legyen Munkács örök magyarságának.
A képen: Vastagh György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése