(Megjelent: Világosság, 1946.12.13.)
Ribbentrop 800.000 dollárja Francónál
Lassan
megfeledkezik a világ a nürnbergi per szenzációiról. A özvegyek, rokonok és
hátramaradottak körében azonban máris megindult a nagy tülekedés a náci vezérek
külföldön elrejtett fantasztikus vagyona után. A véres terror és kegyetlen népelnyomás
„eszméin“ épült nemzetiszocialista állam legfelsőbb vezetői maguk is számoltak
a véres kártyavár összeomlásával és az összerabolt vagyon jelentős részét
külföldön, semleges, vagy tengerentúli bankokban, széfekben, vagy iparvállalatoknál
helyezték el.
A jövedelmek forrásairól nem kell írni. Az egész világ
ismeri Európa tervszerű kifosztásának történetét. Minden egyes pénzdarabhoz
kiontott vér tapad. A náci-téboly, a hatalom és pénzvágy őrülete senkit és
semmit nem kímélt, Göring első nagyobb külföldi betétje például a Deutsche
Kleiderverwertungs A. G. bevételéből származik. Ez a vállalat tudvalevőleg
azzal foglalkozott, hogy a Harmadik Birodalom koncentrációs táboraiban,
fegyházaiban és kínzókamráiban kivégzett áldozatainak ruháit hozta forgalomba.
„Kérek
háromnegyedmillió svéd koronát"
A náci vagyonok titka nagyon hétköznapi módon került
nyilvánosságra. Göring egyik svéd ismerőse — a „szép Hermann“ első feleségének
öccse, Erik von Bösen — megjelelt a Svenska Handelsbanken malmői fiókjánál és a
Göring által annak idején megadott jelszó ellenében 750.000 svéd koronát akart
kivenni a letiltott betétből.
Ezután a szövetséges nyomozók hozzáláttak, hogy
megállapítsák, hol van még Göringnek, vagy más volt náci vezérnek külföldön
elrejtett tőkéje. A nyomozás meglepő eredményre vezetett. Megállapították, hogy
Göring négy ügynök útján bonyolította le „üzleti ügyeit“.
Az első Seppl Eckhardt, egy osztrák származású ügynök
volt, aki Rio de Janeiro egyik bankjában, a Banca Iberoamericana 616. számú
széfjében helyezett el Göring megbízásából és részére több, mint egymillió
dollárt és 173 darab Illionis Central Railroad vasúti részvényt.
Ugyancsak Eckhardt vitte el a malmői Aktiebolaget Svenska
Handelsbankenben fekvő betétet is. Ebben a bankban több mint kétmillió svéd és
dán korona és körülbelül egymillió dollár értékű deviza és részvény van Göring
jelszavas folyószámláján.
A másik három ügynök: Eduard Pöck, H. Schlütter, az LG.
Farbenindustrie saopaolói képviselője és Richard Bergmann, a Mitteldeutsche
Kohleusindikat newyorki megbízottja.
Ez a három ügynök a Deutsche Überseeische Bank, a Harry
Simmons et Bayle Ltd. csikágói és a Banca Columbia buenosairesi fiókjánál közel
hétmillió dollárt helyezett el.
Ribbentrop 3 millió
dollárt síbolt Svájcba
A náci külügyminiszter magasra ívelő karrierje során
sohasem tagadta meg régi mesterségét... Amikor a rablott vagyon elrejtésének
gondolata felvetődött benne, rögtön régi kollégái vette igénybe.
Egy borügynök, név szerint Heinrich Marbau sibolta ki 3,166.060
dollár értékű vagyonát.
A pénz legnagyobb része a Banca della Svizzera zürichi
főintézeténél volt elhelyezve. Talán mondani sem kell, nem hadimárkában, hanem
nemesvalutákban.
Vagyonárnak egy másik részét Robert S. Eylau, aki különben
Ribbentrop apósa, vitte ki Spanyolországba, Ez az összeg szám szerint 860.000
dollár, Franco házibankjában, a Banca di Espanaban van. Különben ez az egyetlen
összeg, amire a szövetségesek még nem tudták rátenni a kezüket...
Hess 5 millió
dollárja
Hitler elmebeteget szimuláló helyettese minden
kétséget kizárólag normális volt. Erre mutat az a gondosság, amivel bűnös úton
szerzett vagyonát elrejteni igyekezett.
Megbízottja, Georg Cann, a Societá Svizzera di Credito
lausannei és a Baseler Handelsbank bázeli fiókjánál, valamint a Robert Mitchell
& Sons haymarketi magánbankházaknál mintegy öt millió dollárt rejtett el.
A nyomozás megtalálta még Himmler, Göbbels és Ley
elrejtett millióit is. A Gestapo vadállati főnöke nem szerette a bankokat,
mégis igény bevette néhány nagy külföldi bankház szolgálatait. Unokahúga és
egyben kedvese, Edith Menzl, akit többször küldött Dél-Amerikába és Svájcba,
hatalmas vagyont vitt ki.
Himmler, Göbbels és
Ley: 29 millió dollár
A Deutsche Südamerikanische Bank annak idején, amikor
felszámolt, átadta a sao-paolói Safe Deipositbanknak a 309. számú
páncélszekrény tartalmát is. Ez a széf tartalmazta Himmler vagyonának
délamerikai részét. A kazetta felnyitása óriási meglepetést eredményezett. Himmler
9 és félmillió dolláros vagyona teljes egészében szebbnél szebb briliánsokban
volt összegyűjtve.
Ki tudja, hány ember halála tapadt, a fényes kövekhez ...
A svájci vagyon a genfi Bangue de Commerce et Creditnél volt jelszavas betétig
elhelyezve, összege meglepően kicsiny: 110.000 doUár értékű svájci frank.
Göbbels, a sánta doktor, ahogy Berlin alvilágában
gúnyolták, volt a legmohóbb pénzhajhász. Az ő vagyona mintegy 18 millió dollár.
A vagyon legnagyobb részét Paul von Boddcheim, a külügyminisztérium egyik
tisztviselője vitte külföldre. Jó messzire, Japánba...
Körülbelül 16 millió dollár értékben, több mint négymillió
font hevert a Nippon Ginko Bank páncélpincéjében, dr. Joseph Göbbels nevén... Talán
Ley, a német munkafront
többmilliószoros gyilkos vezére volt a legszerényebb.
Mindössze Sao Paolo mellett vásárolt egy hatalmas ültetvényt potom 65.000
dollárért és alig másfél millió dollárnyi pénzét egy ottani bankban helyezte
el.
A nürnbergi nemzetközi bíróság előtt fekszik már az
indítvány, amit a bíróság francia tagjai terjesztettek elő: az azóta elkobzott
vagyont fordítsák arra a célra, ahol a legtöbbet szolgál majd, a háború és
náciterror sokat szenvedett áldozatainak és árváinak javára. Nem kis összeg, az
biztos, majdnem ötvenmillió dollár. Nagy pénz, de hol van ettől az a pénzben
kifejezhetetlen veszteség és szenvedés, amit ennek a véres vagyonnak egykori
birtoklói zúdítottak a világra…
