Beregvármegyei közkórház

 (Megjelent: Bereg, 1891.02.15.)

 A törvényhatósági közkórházban az egyelőre beállított és felszerelt 30 ágy és a kórház megnyitásakor alkalmazott 3 irgalmas nővér ápolónő, a jelentkező betegek nagy száma miatt csakhamar elégtelennek bizonyult. Ehhez képest dr. Székely Kálmán a kórház igazgató főorvosa, az alispán felhatalmazása következtében sürgősen még 10 ágyat szerelt fel, s egy negyedik irgalmas nővér ápolónőt alkalmazott, de az ágyak száma most is elégtelen, mert a betegek létszáma 45 és 50 közt váltakozik s néhány beteg mindig szalmazsákon van elhelyezve.

A képeken: A beregvármegyei egyesült céhek pecsétnyomója a XIX. századból. 

Forrás: MANDA

Nem a "művet" kell értékelni

 

 „Ismeretes az a szülő, aki arra érez kényszert, hogy kritizáljon. Mindent, ami nem olyan, mint amilyennek lennie kellene. „De hát Bercikém, ez nem rendes rajz!” Hm… Ilyenkor az első kérdés, amit érdemes feltenni, hogy én, a szülő miből indulok ki? Azt gondolom, hogy a gyerek akkor éri el Leonardo Da Vinci szintjét, ha mindig megmondom neki őszintén, hogy ez most még egy nulla? (Bár nem teszem hozzá, hogy a Mona Lisához képest, hanem csak úgy odavágom, bele az arcába, mert ezzel „serkenteni” akarom őt.) Ha ezt teszem, akkor bennem nem működik jól valami – nem tudom, mit és hogyan kell nézni. És nem tudom, hogy amire a gyereknek igazán szüksége van, az nem egy részletekbe menő elemzés és kritika, hanem az én valódi, belső érzelmi hullámokat vető elismerésem – amire akkor válok képessé, ha intelligens vagyok. Az intelligencia alatt itt véletlenül sem műveltséget értek, hanem értő és beleérző képességet. Ilyen szempontból a legegyszerűbb, legiskolázatlanabb ember sokkal intelligensebb nemegyszer, mint a még olyan kiművelt. Ifjú pszichológus koromban még gyakori volt, hogy vidékről feljött Pestre a fejkendős paraszt nagymama, hogy segítsen a lányának a gyerek körül. Ennek kapcsán sokszor éltem át azt, hogy mennyivel intelligensebb a paraszt néni, mint az egyetemet végzett lánya, és mennyivel többet tud arról, hogy milyen egy gyerek (mondhatnám: milyen egy ember), és miként is kell viszonyulni hozzá. Nyilván nagymamaságából eredően is – de nem csak azért. A konkrét példánál maradva: nincs „rossz” gyerekrajz, mert kisgyerekkorban az ilyenfajta művészi tevékenységek legfontosabb eredménye – ahogy Karácsony Sándor fogalmaz – a spontán öröm. A firkálás, ami egy mozgásos öröm, és a nyomhagyás, ami egy vizuális öröm. Nem a „művet” kell tehát értékelnem, hanem magát a tevékenységet. Elég ránézni a gyerekemre, és látom, hogy ragyog az arca, hogy ez neki jó volt – hát eszembe sem jut beletaposni a lelkébe!”

In memoriam Jankovics Marcell

 Elhunyt Jankovics Marcell. Nyugodjék békében!

A szövetségesek megtalálták a nácivezérek 50 milliárd dolláros vagyonának rejtekhelyét

  (Megjelent: Világosság, 1946.12.13.)

 

Ribbentrop 800.000 dollárja Francónál
Lassan megfeledkezik a világ a nürnbergi per szenzációiról. A özvegyek, rokonok és hátramaradottak körében azonban máris megindult a nagy tülekedés a náci vezérek külföldön elrejtett fantasztikus vagyona után. A véres terror és kegyetlen népelnyomás „eszméin“ épült nemzetiszocialista állam legfelsőbb vezetői maguk is számoltak a véres kártyavár összeomlásával és az összerabolt vagyon jelentős részét külföldön, semleges, vagy tengerentúli bankokban, széfekben, vagy iparvállalatoknál helyezték el.
A jövedelmek forrásairól nem kell írni. Az egész világ ismeri Európa tervszerű kifosztásának történetét. Minden egyes pénzdarabhoz kiontott vér tapad. A náci-téboly, a hatalom és pénzvágy őrülete senkit és semmit nem kímélt, Göring első nagyobb külföldi betétje például a Deutsche Kleiderverwertungs A. G. bevételéből származik. Ez a vállalat tudvalevőleg azzal foglalkozott, hogy a Harmadik Birodalom koncentrációs táboraiban, fegyházaiban és kínzókamráiban kivégzett áldozatainak ruháit hozta forgalomba.

 
„Kérek háromnegyedmillió svéd koronát"
A náci vagyonok titka nagyon hétköznapi módon került nyilvánosságra. Göring egyik svéd ismerőse — a „szép Hermann“ első feleségének öccse, Erik von Bösen — megjelelt a Svenska Handelsbanken malmői fiókjánál és a Göring által annak idején megadott jelszó ellenében 750.000 svéd koronát akart kivenni a letiltott betétből.
Ezután a szövetséges nyomozók hozzáláttak, hogy megállapítsák, hol van még Göringnek, vagy más volt náci vezérnek külföldön elrejtett tőkéje. A nyomozás meglepő eredményre vezetett. Megállapították, hogy Göring négy ügynök útján bonyolította le „üzleti ügyeit“.
Az első Seppl Eckhardt, egy osztrák származású ügynök volt, aki Rio de Janeiro egyik bankjában, a Banca Iberoamericana 616. számú széfjében helyezett el Göring megbízásából és részére több, mint egymillió dollárt és 173 darab Illionis Central Railroad vasúti részvényt.
Ugyancsak Eckhardt vitte el a malmői Aktiebolaget Svenska Handelsbankenben fekvő betétet is. Ebben a bankban több mint kétmillió svéd és dán korona és körülbelül egymillió dollár értékű deviza és részvény van Göring jelszavas folyószámláján.
A másik három ügynök: Eduard Pöck, H. Schlütter, az LG. Farbenindustrie saopaolói képviselője és Richard Bergmann, a Mitteldeutsche Kohleusindikat newyorki megbízottja.
Ez a három ügynök a Deutsche Überseeische Bank, a Harry Simmons et Bayle Ltd. csikágói és a Banca Columbia buenosairesi fiókjánál közel hétmillió dollárt helyezett el.

Ribbentrop 3 millió dollárt síbolt Svájcba
A náci külügyminiszter magasra ívelő karrierje során sohasem tagadta meg régi mesterségét... Amikor a rablott vagyon elrejtésének gondolata felvetődött benne, rögtön régi kollégái vette igénybe.
Egy borügynök, név szerint Heinrich Marbau sibolta ki 3,166.060 dollár értékű vagyonát.
A pénz legnagyobb része a Banca della Svizzera zürichi főintézeténél volt elhelyezve. Talán mondani sem kell, nem hadimárkában, hanem nemesvalutákban.
Vagyonárnak egy másik részét Robert S. Eylau, aki különben Ribbentrop apósa, vitte ki Spanyolországba, Ez az összeg szám szerint 860.000 dollár, Franco házibankjában, a Banca di Espanaban van. Különben ez az egyetlen összeg, amire a szövetségesek még nem tudták rátenni a kezüket...

Hess 5 millió dollárja
Hitler elmebeteget szimuláló helyettese minden kétséget kizárólag normális volt. Erre mutat az a gondosság, amivel bűnös úton szerzett vagyonát elrejteni igyekezett.
Megbízottja, Georg Cann, a Societá Svizzera di Credito lausannei és a Baseler Handelsbank bázeli fiókjánál, valamint a Robert Mitchell & Sons haymarketi magánbankházaknál mintegy öt millió dollárt rejtett el.
A nyomozás megtalálta még Himmler, Göbbels és Ley elrejtett millióit is. A Gestapo vadállati főnöke nem szerette a bankokat, mégis igény bevette néhány nagy külföldi bankház szolgálatait. Unokahúga és egyben kedvese, Edith Menzl, akit többször küldött Dél-Amerikába és Svájcba, hatalmas vagyont vitt ki.

Himmler, Göbbels és Ley: 29 millió dollár
A Deutsche Südamerikanische Bank annak idején, amikor felszámolt, átadta a sao-paolói Safe Deipositbanknak a 309. számú páncélszekrény tartalmát is. Ez a széf tartalmazta Himmler vagyonának délamerikai részét. A kazetta felnyitása óriási meglepetést eredményezett. Himmler 9 és félmillió dolláros vagyona teljes egészében szebbnél szebb briliánsokban volt összegyűjtve.
Ki tudja, hány ember halála tapadt, a fényes kövekhez ... A svájci vagyon a genfi Bangue de Commerce et Creditnél volt jelszavas betétig elhelyezve, összege meglepően kicsiny: 110.000 doUár értékű svájci frank.
Göbbels, a sánta doktor, ahogy Berlin alvilágában gúnyolták, volt a legmohóbb pénzhajhász. Az ő vagyona mintegy 18 millió dollár. A vagyon legnagyobb részét Paul von Boddcheim, a külügyminisztérium egyik tisztviselője vitte külföldre. Jó messzire, Japánba...
Körülbelül 16 millió dollár értékben, több mint négymillió font hevert a Nippon Ginko Bank páncélpincéjében, dr. Joseph Göbbels nevén... Talán Ley, a német munkafront
többmilliószoros gyilkos vezére volt a legszerényebb. Mindössze Sao Paolo mellett vásárolt egy hatalmas ültetvényt potom 65.000 dollárért és alig másfél millió dollárnyi pénzét egy ottani bankban helyezte el.
A nürnbergi nemzetközi bíróság előtt fekszik már az indítvány, amit a bíróság francia tagjai terjesztettek elő: az azóta elkobzott vagyont fordítsák arra a célra, ahol a legtöbbet szolgál majd, a háború és náciterror sokat szenvedett áldozatainak és árváinak javára. Nem kis összeg, az biztos, majdnem ötvenmillió dollár. Nagy pénz, de hol van ettől az a pénzben kifejezhetetlen veszteség és szenvedés, amit ennek a véres vagyonnak egykori birtoklói zúdítottak a világra…

A világvége és a hunok