2021. július 9., péntek

Karinthyt Stephanie-nek!

 


Egyre több jel mutat arra, hogy az úgynevezett fejlett világ egyre inkább visszafejlődik, sőt hatalmába keríti a téboly. Történt, hogy a BBC televízió meghívta szakkommentátornak az egykori kiváló teniszsztárt, Boris Beckert, aki Fucsovics Márton meccsének közvetítése közben elmondta, hogy a mi Marcinknak nagyon csinos menyasszonya van. Majd így folytatta: „Azt mondják, a magyar nők a világ legszebbjei.  Ezt én nem tudom, de az biztos, hogy ő nagyon csinos.” Állításának igazáról bárki meg is győződhetett, hiszen a hölgy ott ült a lelátón.

Eddig tart maga a történet. Próbáljuk összegezni: két férfi mérkőzést közvetít és az egyik lelátón ülő hölgyről egyik megállapítja, hogy az csinos. Röviden: lecsinosozza.

Ami ezután következett, az a hiszti. A Women in Sport (Nők a sportban) brit szervezet azonnal kikérte magának Becker szavait. „Évtizedek óta dolgozunk azon, hogy megváltoztassuk a sportot körüllengő kultúrát, beleértve a nők tárgyiasítását. Amikor két férfi egy élő sportközvetítésben nyugodtan diskurálhat egy nő külleméről, akkor, azt hiszem, még sok munkánk van hátra" – idézték a szervezet vezetőjét, Hilborne Stephanie -t.

Itt a történet kezd komikussá válni, hiszen én még nem láttam embert, aki egy tárgyat „lecsinosozott” volna, illetve aligha lehetne elvitatni, hogy ha valaki sportoló (ács, rendőr, pincér, stb.), attól ő még nő. Vagy férfi. Esetleg határeset. És nem láttam még épeszű nőt, aki megsértődött volna , mert csinosnak tartották. Megjegyzem, a nők is gyakran minősítik a (férfi)sportolókat („jóképű, „szívdöglesztő”, sőt, „jó a feneke”). Ilyenkor mi van?

A fent idézett hölgynek talán érdemes lenne Karinthyt olvasni: Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába.

És talán lehetne ezen a műbalhén ás véleményen viccelődni még sokáig, ha nem okozna rengeteg kárt, elsősorban maguknak a nőknek. Ugyanis az ilyenek épp a nőknek okozzák a legnagyobb kárt, hiszen a legtöbb nő most sem kapja meg azt a megkülönböztetett tiszteletet, ami egy nőnek kijárna. De igazából kárt okoz a férfiaknak is, hiszen csak igazi nők mellett érezhetik magukat igazi férfinak.

A legaggasztóbb az, hogy a BBC kiált ugyan Becker mellett, de nagyon visszafogottan annyit közölt, hogy kijelentése vállalható volt, nem lépett át semmilyen határt. Ami egy ekkora hülyeség esetén, aligha tekinthető méltó válasznak. Legalább egy Karinthy-kötetet küldenének neki. És akkor még mindig úriemberek maradtak.

 

 


 


2021. július 8., csütörtök

PERSZE, HOGY TUDTÁK

 


Az egyik öregedő gazdának fiatalos, élni vágyó felesége volt, akire meleg vére miatt sűrűn-sűrűn rájött az emberbaj. A tanyában rajtuk kívül ott élt az újévkor felfogadott béreslegény is, aki szolgálólány híján - amikor a gazda nem látta, nem hallotta - bővérű gazdasszonyának tette a szépet. Tüsténkedett körülötte, s nemcsak a kertben, az istállóban, hanem még a konyhai munkában is segédkezett, látva, hogy jólesik asszonyának a figyelmes segítség meg a simogató szó. Mert előbb csak szóval, figyelemmel, aztán cirógatással huncutkodott a legény, s addig-addig turbékolt, hogy végül is csak meglapult a gazdasszony neki.

Közeledett a húsvét ünnepe, s ahogy ez már az ántivilágban dívott, a tanyáról is bejöttek a nagyböjti ájtatosságra. Meggyóntak, megáldoztak. A menyecske is, persze. Gyónás közben, sorolva a vétkeit, az asszonyka szemérmesen beval­lotta a plébános úrnak, hogy bizony, vétett a hatodik parancsolat ellen is, mert paráználkodott... a béresükkel.

-- Ejnye, ejnye, lányom, férjes asszony létedre fajtalankodni! -- korhol­ta a lelkiatya. Azzal mentegetőzött a menyecske, hogy őt az ördög apródonként vitte a kísértés útjára. Mert kezdetben csak megtetszettek egymásnak, azután beszélgettek, majd később a legény meg-megcirógatta, még későbben meg is csókolta, s végül hát... csak levette a lábáról...

-- De, asszony -- fakadt ki az öreg plébános --, amikor a heverőre fölfe­küdtetek, s amikor elkezdtétek, legalább akkor tudni kellett volna, hogy nagy az a bűn, amit elkövettek!

-- Tudtuk mink azt, plébános úr, hogyne tudtuk vóna, hogy bűn az, amit csinálunk, de abbahagyni akkó' má' vétek lett vóna!

 

Beregi-Tiszahát


 

Mindennek rendelt ideje van

 

Utazik a reverendás József atya a villamoson és az történik, hogy valakik (három ficsúr) belekötnek. 

-- Ha most jól pofon vágunk, odatartod-e a másik feledet is? Mert ugye, ti azt hirdetitek: aki arcul üt jobb felől, tartsd oda a bal orcádat is – mondják és választ se várva jót oda is sóznak az atyának...

Az némán tűri azt is, amikor már záporoznak az ütések...Aztán egyszer türelme fogytán leveszi a reverendáját és azt mondja csendesen:

-- Na, gyerekek, eddig volt a József atya, most pedig a Vass Józsi következik és jól helyreteszi a pofátlanokat. Ehhez csak egy tanítás a prédikátortól: "Mindennek rendelt ideje van...Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek..." (Prédikátor 3. rész).