A megnyugtató mese

 

„Nem tetszene ajánlani rá valami gyógyszert? – kérdezi a félős gyerek szülője a pszichológustól. Végül is annyi modern készítmény van már a szorongás csillapítására! A válasz általában határozott nem, mert kivételes esetektől eltekintve azt kell mondanom, hogy aki a gyermeki félelmet nyugtatóval kezeli, az mérgezi a gyereket. A gyógyszer a félelmet ugyan feloldja (mert elbénítja az érzékelést), de az okát érintetlenül hagyja. Súlyos esetekben persze szükség lehet rá, de általánosságban inkább ártunk vele (nemcsak a gyereknek, de magunknak is), mert ezek a – ma már sokszor nyakló nélkül szedett – szerek megfosztják az embert a felismerés, a küzdelem és a felülkerekedés lehetőségétől. A természetes félelem természetes ellenszere: a mese. A mese éppen a gyermekben gomolygó félelmeket, indulatokat fejezi ki a maga nyelvén. A mese világa teljes világ, jóval és gonosszal; olyan világ, ahol minden érthető, mindenre van magyarázat. Ahol a legkisebbek és a leggyengébbek naggyá, bátorrá válnak, és győznek erejükkel. Ha tehát a gyerek az általa is sokszor fantáziált ijesztő alakokkal – manókkal, sárkányokkal, boszorkányokkal – nem a szülő rémítgetéseiben, hanem teljes mesében találkozik, akkor abban végül minden elrendeződik, és a helyére kerül. A gyerek számára az ilyen mese – pláne, ha sokszor és lehetőleg pontosan ugyanúgy mesélik neki – megnyugtató, biztonságot adó és énerősítő hatású." (Dr. Vekerdy Tamás)

Karinthyt Stephanie-nek!

 

Egyre több jel mutat arra, hogy az úgynevezett fejlett világ egyre inkább visszafejlődik, sőt hatalmába keríti a téboly. Történt, hogy a BBC televízió meghívta szakkommentátornak az egykori kiváló teniszsztárt, Boris Beckert, aki Fucsovics Márton meccsének közvetítése közben elmondta, hogy a mi Marcinknak nagyon csinos menyasszonya van. Majd így folytatta: „Azt mondják, a magyar nők a világ legszebbjei.  Ezt én nem tudom, de az biztos, hogy ő nagyon csinos.” Állításának igazáról bárki meg is győződhetett, hiszen a hölgy ott ült a lelátón.

Eddig tart maga a történet. Próbáljuk összegezni: két férfi mérkőzést közvetít és az egyik lelátón ülő hölgyről egyik megállapítja, hogy az csinos. Röviden: lecsinosozza.

Ami ezután következett, az a hiszti. A Women in Sport (Nők a sportban) brit szervezet azonnal kikérte magának Becker szavait. „Évtizedek óta dolgozunk azon, hogy megváltoztassuk a sportot körüllengő kultúrát, beleértve a nők tárgyiasítását. Amikor két férfi egy élő sportközvetítésben nyugodtan diskurálhat egy nő külleméről, akkor, azt hiszem, még sok munkánk van hátra" – idézték a szervezet vezetőjét, Hilborne Stephanie -t.

Itt a történet kezd komikussá válni, hiszen én még nem láttam embert, aki egy tárgyat „lecsinosozott” volna, illetve aligha lehetne elvitatni, hogy ha valaki sportoló (ács, rendőr, pincér, stb.), attól ő még nő. Vagy férfi. Esetleg határeset. És nem láttam még épeszű nőt, aki megsértődött volna , mert csinosnak tartották. Megjegyzem, a nők is gyakran minősítik a (férfi)sportolókat („jóképű, „szívdöglesztő”, sőt, „jó a feneke”). Ilyenkor mi van?

A fent idézett hölgynek talán érdemes lenne Karinthyt olvasni: „ Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába. ”

És talán lehetne ezen a műbalhén ás véleményen viccelődni még sokáig, ha nem okozna rengeteg kárt, elsősorban maguknak a nőknek. Ugyanis az ilyenek épp a nőknek okozzák a legnagyobb kárt, hiszen a legtöbb nő most sem kapja meg azt a megkülönböztetett tiszteletet, ami egy nőnek kijárna. De igazából kárt okoz a férfiaknak is, hiszen csak igazi nők mellett érezhetik magukat igazi férfinak.

A legaggasztóbb az, hogy a BBC kiált ugyan Becker mellett, de nagyon visszafogottan annyit közölt, hogy kijelentése vállalható volt, nem lépett át semmilyen határt. Ami egy ekkora hülyeség esetén, aligha tekinthető méltó válasznak. Legalább egy Karinthy-kötetet küldenének neki. És akkor még mindig úriemberek maradtak.