"Senki nem lehet biztos mindig mindenben. (...) Az ember csak egyet tehet: bátran és teljes erejével cselekszi azt, amiről úgy véli, hogy helyes. A végén kiderülhet, hogy tévedtünk, a fontos mégis csak az, hogy amihez hozzákezdtünk, elvégezzük. Legjobb meggyőződésünk szerint kell cselekedjünk, aztán bízzuk Istenre, hogy Ő mondjon ítéletet munkánk végső értéke felett." (Irving Stone)
"Ha házasságunk a válás felé sodródik, akkor kellene hogy legyen annyi erőnk nekünk, felnőtteknek, hogy például azt mondjuk a gyerekünknek – ha tényleg így gondoljuk: – Nézd, én is azt hittem, hogy mi egy megbonthatatlan család vagyunk, én is azt szerettem volna, ha ez mindig így marad, de nem sikerült. Valamit elrontottunk. Az ember sokszor belebukik az életében abba, amit szeretne. De aztán feltápászkodik, és újrakezdi, újra megpróbálja. Ez nagyon rossz, nagyon fájdalmas. De ki lehet bírni, túl lehet élni, ha segítünk egymásnak ebben.
Én azt tapasztaltam, hogy ha be tudjuk vallani kudarcainkat a gyerekeknek – akár mint szülők, akár mint tanárok –, úgynevezett tekintélyünk, ha van egyáltalán, nem csökken, hanem növekszik. A gyerekek hihetetlenül megértőek – csak a hazudozást nem bírják elviselni. A pöffeszkedő áltekintély szemtelenkedésre csábítja őket." (Dr. Vekerdy Tamás)
A gazda
összehívja az állatokat, hogy európai módon, demokratikusan megbeszélje velük, melyiket milyen mártással
készítse majd el ebédre.
Megszólal a kakas:
- Gazda úr, mi egyáltalán nem akarjuk, hogy elkészítsen bennünket ebédnek!
- Na de, Kakas úr! Rendre kell utasítanom! Ön eltért a napirendtől!
