"Ha házasságunk a válás felé sodródik, akkor kellene hogy legyen annyi erőnk nekünk, felnőtteknek, hogy például azt mondjuk a gyerekünknek – ha tényleg így gondoljuk: – Nézd, én is azt hittem, hogy mi egy megbonthatatlan család vagyunk, én is azt szerettem volna, ha ez mindig így marad, de nem sikerült. Valamit elrontottunk. Az ember sokszor belebukik az életében abba, amit szeretne. De aztán feltápászkodik, és újrakezdi, újra megpróbálja. Ez nagyon rossz, nagyon fájdalmas. De ki lehet bírni, túl lehet élni, ha segítünk egymásnak ebben.
Én azt tapasztaltam, hogy ha be tudjuk vallani kudarcainkat a gyerekeknek – akár mint szülők, akár mint tanárok –, úgynevezett tekintélyünk, ha van egyáltalán, nem csökken, hanem növekszik. A gyerekek hihetetlenül megértőek – csak a hazudozást nem bírják elviselni. A pöffeszkedő áltekintély szemtelenkedésre csábítja őket." (Dr. Vekerdy Tamás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése