Mondy Miklós: Beszélnek a Kárpátok

 

1937-ben, Rozsnyón, a Sajó-Vidék Könyvkiadó-vállalatnál jelent meg Mondy Miklós görögkatolikus esperes, író Beszélnek a Kárpátok című könyve, melyben verhovinai élményeit dolgozza fel anekdotikus formában. A kötet előszavában ezt írja: „ Hét évig működtem a felvidéken, a kárpátaljai Vrchovinán. Ez alatt az idő alatt bőven volt alkalmam megismerkedni a ruszin néppel, amelynek papja voltam. Ezt az időt tulajdonképpen úgy is lehetne nevezni: „hét sovány esztendő”, -- hogy a bibliai hasonlattal éljek. Mert bizony elég sovány évek voltak azok. Amikor kikerültem a parochiámra, azzal vigasztaltak a hívecskék: Nálunk jó a víz, meg a levegő. A kenyérről, megélhetésről nem beszéltek. Gondolták nagy bölcsen: minek azt emlegetni, még elijesztjük a fiatal papocskát, meg aztán majd fogja ő azt tapasztalni és akkor aztán: vagy megszökik, vagy megszokik. A ruszin logikus ember, tud helyesen gondolkozni.”

 

És akkor, ízelítőül, egy rövid történet a könyvből:

Gyóntatott a missziós pap az egyik faluban. Nagy volt a tolongás a gyóntatószék körül. Egy juhász kampósbotjával csinál magának utat a szószékig. A pap látja ezt és rászól, hogy nem illik ilyet cselekedni. a juhász méltatlankodva feleli:

-- Még a főtisztelendő úrnak is engem kellene pártolni. Mert hiszen, hogy ezek a vénasszonyok mit gyónnak, hát arra igazán nem lehet a főúr kíváncsi, de hogy én mit fogok gyónni, hát arra már aztán igazán kíváncsi lehet!...

 

Néhány fotó a kötetből.

 

             

 

 

Átlátható rendszer

 

Vitatkozik az amerikai és az orosz, hogy hol átláthatóbb a választási rendszer. Az amerikai állítja, hogy nincsen demokratikusabb ország a világon! Erre az orosz: nálatok a választások után két hónappal sem lehet tudni ki nyert! Nálunk már két évvel a választások előtt tudjuk, hogy ki fog nyerni!

A serdülő távolságot teremt

 

"A serdülő ágál a szülő ellen, de ez teljesen normális, neki ugyanis ez a dolga. Neki távolságot kell a szülőtől vennie, és ha ez megtörtént, csak azután tud majd visszakötődni hozzá ifjú felnőttként. Ezért kritizálja az apját és az anyját, ezért vág a fejükhöz néha olyan mondatokat, amiktől megdermed a szívük. De akárhogy is szidja őket – nehogy már elhiggyük, hogy amit mond, azt a lelke mélyén is úgy érzi! Számos friss pszichológiai vizsgálat igazolja: nem igaz, hogy elszakad a szülőtől! Csak így teremt távolságot. Ha ugyanis nem teremt olyan helyzetet, hogy haragudhasson rájuk, akkor nem tud eltávolodni tőlük, hogy a saját útjára lépjen, és a saját énjét kezdje el építgetni. Átmenetileg ezért akkor is tagadja a szülőt, ha később pontosan ugyanolyanná válik, mint ő. Ezt nekünk nagyon jól meg kell értenünk. Eltávolodik tőle, kritizálja, úgy tesz, mint akinek már köze sincs hozzá, miközben csak teremt egy űrt, hogy azt majd betölthesse a saját személyiségével, saját tartalmaival." (Dr. Bagdy Emőke)

Fohász a pokol kapujánál