A forrongó Kárpátalján

(Megjelent: Pesti Hírlap, 1938.10.18.)

 

Rémnapok Munkácson
— A Pesti Hírlap kiküldött tudósítójának jelentése -
(Légi postán érkezett, Lembergen át.)

Verecke, október 16. A lawoczne-munkácsi vonalon úgy-ahogy helyreállt az összeköttetés. El lehet jutni autón is Munkácsra, Klimecen-Vereckén keresztül, de nem megy senki, mert az út fölöttébb kockázatos. Ha rend­ben is vannak a „papirosok“, azaz, ha van is be­utazási engedély, az autó a fosztogató bandák cél­pontja. Egyetlen védelem a saját erőnk, a közbiz­tonság szétfoszlott és egyre erősödik az ököljog. A vidék káprázatos szépsége kárpótlás minden ve­szélyért. A hegytetőről lefelé kanyargó szerpentin­ről félelmetesen, két meredek sziklafal között tá­rul fel Verecke szorosa. A sziklákba vájva, maga­san, még ott díszeleg a honfoglalás emléktáblája. Sebesen lehajtunk a faluba; kedvetlen, ijedt cseh fináncok elé. Átesünk a vámvizsgálaton, aztán ro­hanunk tovább, a Beszkidek meredekein, Szolyván át, Munkácsra.

Verecke híres útján kommunista bandák fosztogatnak...
Szolyván megállunk. A falu kihalt, a bolt be­zárt. A kapukban csüggedt arcú magyarok állnak. Két ügynök kéredzkedik fel a kocsira. Ők mondják el, hogy Kárpátalja gazdasági élete teljesen fel­bomlott. Áru nincs. Ők is inkasszálni voltak, de senki sem fizet. Árut senki sem ad el. A faüz­letek, főleg a határzár miatt teljesen „leálltak“. Ennek következtében valamennyi fűrésztelepen beszüntették a munkát. A rutének, az amúgy is tengődő, nélkülöző szegény emberek százai kenyértelenné lettek. Ezek most bandákba verődve, a hegyekből a falvak és városok, Munkács és Ungvár felé nyomulnak. Egyetlen fegyverük a balta, de ez bőségesen elegendő a kocsma- vagy a bolt­ajtó betöréséhez. Volócon a magánházakat is ki­fosztották. A cseh csendőrség tehetetlen, de nem is akar beleavatkozni a szegénylegény harcba. Ami­kor a boltokat fosztogatják, a cseh csendőr elbújik: ez a község nagyrészt magyar lakosú, tehát csak öljék-rabolják egymást a ruténnel. A község nem­zetőrséget alakított. Puskások állnak a faluvégen. Senki semmit sem tud. Rémhírek kergetik egy­mást. Teljes a lelki válság.
Munkácsra éjjel érünk be. A város vaksötét. Sehol egy lélek. A Csillag szálló zárva. A házak ka­pui zárva, az ablakok sötétek. A városra feketén borul a félelem. Itt-ott községi rendőrök tűnnek fel. Amott fegyveres civilek. Nemzetőrök. Ki ma az úr Munkácson és a Kárpátalján? A csehek? Párkányi, az autonóm kormánybiztos, a kommu­nisták, vagy Bródy, a hatalom nélküli miniszterelnök, vagy a szeparatisták, akik az elszakadás mellett foglaltak állást és együttműködnek a magyar őslakossággal? Két szó erre a válasz: a teljes zűrzavar.

Autonómisták, szeparatisták, magyarok, rutének és cseh katonaság géppuskás, kézigránátos véres közelharca
A kommunista párt felbomlott. A prágai köz­pont megszűnt. A kárpátaljai kommunista szervek irányítás nélkül maradtak és ők ma a zavargók. Ők a fosztogató bandák. Nagyrészt analfa­béta, alacsony műveltségű szegény nép.
Az autonómisták Párkányi kormánybiztos veze­tése alatt a legélesebb ellentétbe kerültek a szlovákokkal és a csehekkel. Az ellentét oka: területi kérdés. Sem a kormánybiztos, sem a kárpátaljai kormány nem tudja, hogy meddig terjed az auto­nómia, vagy, mint egyesek mondják, a „köztársa­ság“ határa. Legutóbb az autonómisták felhívást tettek közzé, hogy a csehek 24 óra alatt adják át a közigazgatást. De a cseh hivatalnokok csak egyes helyekről távoztak. Másutt közelharc kezdődött a cseh köztisztviselők és az autonómisták között. A verekedésekbe a rendőrség is beavatkozott. Több a sebesült, számos a halott.
A szeparatisták a kommunistákkal, az autonómistákkal és a csehekkel is harcban állanak. Ter­mészetesen a pártok külön-külön is küzdenek egy­mással és csupán a magyar őslakosság tart össze, az elszakadni vágyó ruténekkel. Pár nappal ez­előtt ezek nyílt forrongásban törtek ki. Munkács környékén a falvak lakossága megrohamozta a csendőrlaktanyákat. A felkelő tömeg fegyvereket szerzett és Munkácsig nyomult előre. Ez a hirtelenében mozgósított csendőrséget és a felvonuló cseh katonaságot oly súlyos helyzetbe sodorta, hogy azok nagyobb harci egységeket, páncélkocsit és tankokat voltak kénytelenek harcba vetni. A felkelők a túlerővel szemben visszavonultak ugyan, de a harcok Munkács alatt tovább dúlnak. Éjszaka jól hallható a géppuskák távoli kelepe­lése, néha világítórakéta festi kékre, pirosra, li­lára az égboltot. Mi történik? Képtelenség pontos értesüléseket szerezni. Csupán egy a bizonyos, a fejetlenség teljes, teljes a közigazgatás és a közbiztonság lezüllöttsége és az egyre növekvő nyo­mor forradalommal fenyeget.

Vér és arany
Reggel a város alig ébred. A kereskedések zárva. Pár boltot rendőrök és civil fegyveresek nyitnak fel. Az élelmiszerkészletek teljesen ki­fogytak. A tömeg zajong. Fosztogatástól lehet tar­tani, A Csillag szálló kávéházában pár ember ül. Ezek még tartják a fekete börzét. A dollárnak óriási árfolyama van. Egy dollárért 140 cseh ko­ronát fizetnek. Munkácson ma ezer dollárral dús­gazdag ember lehetne bárki, sokat érő ingatlanok, házak, birtokok tulajdonosa. Orgiáit üli a spekulá­ció. Vagyonok cséréinek jó valutáért, potom  áron gazdát, aztán a pénz  „boldog“ tulajdonosa mene­kül a román határ felé, Bukarestbe. Hová aztán, azt nyilván maga sem tudja.
Valahol ismét kelepel a géppuska. Gyalogsági ágyuk éles döreje hallik. Kézigránátok robbanása. Senki sem tudja, e pillanatban például mi törté­nik. A hivatalok zárva. A városháza zárva. Hol székel az új kormánybiztos, mit csinál az új kor­mány? Senki, semmit sem tud. Északról, a he­gyekből fellázadt, éhező kommunista csőcselék tör Munkácsra és Ungvárra. Délen az őslakos ma­gyarság és a rutének felkelése alatt dübörög a föld.
A Rákóczi-utcán sehol egy lélek. Rákóczi Fe­renc egykori lakóházában Schönborn báróék intézősége van, az ajtók itt is zárva. A hivatalok már napok óta üresek. Egyedül a cseh rendőrség dolgo­zik. Az éjszaka is több száz előállítás volt. Az elő­állítottak nagy része magyar és szeparatista. Csak­nem valamennyit őrizetben tartják. Már nincsen elegendő fogda. Az iskolákban internálótábort állí­tottak fel. Ide hurcolják a magyar foglyokat. Éj­szaka a fogdák felől szörnyű kiáltozások hallat­szottak. Nyilvánvaló, hogy a foglyokat ütlegelték a rendőrök ... A város csaknem egész magyar in­telligenciája a csehek őrizetében van .. .
Földes Béla.

 

A képen: Munkács látképe a várból, 1939-ben.

Forrás: Fortepan.

 

 

A szerednyei vár és Dobó István sírja

 

A konzervativizmus

 

(Részlet Mondy Miklós görögkatolikus esperes, író 1937-ben Rozsnyón, az egykori Csehszlovákiában megjelent Beszélnek a Kárpátok című könyvéből.)

A konzervativizmus minden népnél megvan. Különösen megvan a ruszinnál. Ősi szokásaikhoz, megszokott dolgaikhoz nagyon ragaszkodik. Amikor a magyar tanácsköztársaság ki lett kiáltva, a katonai szolgálatban állóknak helyeselni, éljenezni kellett volna ezt. Így éljeneztek:

-- Éljen a magyar királyi tanácsköztársaság!...

Feledték, hogy a tüzet és a vizet pászították együvé!... Hogy jöhet egy kalap alá a kommunista köztársasági eszme és a királyság?...

Ehhez hasonló az a megtörtént eset, amikor Ferenc József Debrecenben járt mindjárt a magyar szabadság leverése után, amikor még nagyon izzó volta levegő. Feltűnt az akkor még csak császárnak, hogy senki sem éljenez. Megkérdezte ennek okát. A magyarázatot így adták meg a hivatalnokok:

-- Ha a magyar ember éljenez, nem tudja másképpen kiejteni az éljent, csak úgy, hogy hozzáteszi: Kossuth Lajos. Ezért van megtiltva minden éljenzés, nehogy Kossuth Lajos iránti szimpátiájuknak kifejezést adjanak és ünnepet rontsanak, kellemetlen órákat szerezzenek a császárnak.

 

 

 

Egy régi fotó Rahóról

 

A fotó 1942-ben készült a kárpátaljai Rahón a Budapest hotel (ma Hotel Európa) előtt.

Forrás: Fortapan.

Sokszor élveztem a tanulást

 

 "A kis székely faluban, ahol édesapám anyjának a családja élt, és amely falunak a nevét magam is viselem, az iskola kapuján van egy fába vésett felirat: "A tudás gyökerei keserűek, de a gyümölcsei édesek." E gondolat szerint neveltek engem is. Emlékszem, amikor körülbelül hétéves voltam, és valami iskolai dolgozatot böngésztem, próbáltam ritmusban énekelni a feladatot. Édesapám, aki rendszerint tudta, mit beszél, rám szólt: "Ne keverj munkát mulatsággal! A kettő nem megy együtt."

Azt hiszem, azért emlékszem erre az esetre, mert ez volt az első alkalom, amikor biztos voltam abban, hogy a felnőtteknek sincs mindig igazuk. A saját tapasztalatomból tudtam, hogy munka és élvezet együtt is járhat; hogy a tudás gyökereinek nem muszáj keserűnek lenni. Sokszor élveztem a tanulást, és éreztem, hogy amikor a tanulásban örömömet leltem, minden megmaradt a fejemben, viszont amit unalmas volt tanulni, azt hamar el is felejtettem." (Csíkszentmihályi Mihály)

 

Kulák volt az apám