Horthy levele Sztálinhoz 1944. őszén

 

 (Megjelent: Századok, 1970./4.)

A levél magyar fordítása:
„Tábornagy ! Végső veszélyben forgó népem nevében és érdekében fordulok Önhöz. A magyar nép nevében, amelyet ennek a háborúnak a kitöréséért semmiféle felelősség nem terhel. Ezer éven át, de különösen az utolsó évtizedben, népünk sorsát a szomszédos német kolosszus befolyásolta. Ennek a befolyásnak a hatása alatt sodródtunk bele ebbe, a Szovjetunióval folytatott szerencsétlen háborúba is.

Nyomatékosan kell hangsúlyoznom azt a körülményt, hogy szegény hazámat valósággal elárasztotta a németek ,,ötödik hadoszlopa". Ez a nagyszabású behatolás ugyanakkor kezdődött, amikor német csapatok vonultak be Romániába és Bulgáriába is, melynek eredményeképpen a német ügynökök minden magyarországi megmozdulást, minden lépést közvetlen közelről figyeltek, s a legfontosabb hírek és jelentések soha nem jutottak el hozzám. Most szereztem tudomást arról, hogy a Kassát és Munkácsot ért légitámadás után Molotov külügyminiszter — egy, a magyar követtel folytatott megbeszélés során — ki fejezésre juttatta a Szovjetuniónak Magyarország iránt táplált békés törekvéseit. Ha ez megfelel a valóságnak, tragikus, mert nem ért el hozzám idejében.
Az igazság kedvéért tájékoztatni szeretném önt arról, hogy mi soha senkitől nem akartunk még egy talpalatnyi területet sem elvenni, ha ez jog szerint nem illetett meg bennünket. Éppen ellenkezőleg, a románok foglalták el orosz szövetségesüktől Besszarábiát az első világháború után, a második világháború alatt pedig német segítséggel Oroszország déli részének jelentős részét igyekeztek megszerezni. Ezenkívül, amikor 1940-ben véget kívántunk vetni az erdélyi magyarság kegyetlen bánásmódjának, ismét a románok voltak azok, akik Németország segítségéért folyamodtak, kérve Hitlert, hogy tegye lehetővé számukra a bécsi döntéssel e terület legalább egy részének megtartását.
Amikor delegátusaimat teljhatalommal felruházva elküldöm a fegyverszüneti tárgyalásokra, kérem önt, hogy kímélje meg ezt a szerencsétlen országot, amelynek megvannak a maga történeti érdemei, s amelynek a népe az orosz néppel oly sok közös vonást mutat fel.
Szíveskedjék hatalmas befolyását érvényesíteni szövetségeseinél, hegy népünk érdekeivel és becsületével összeegyeztethető feltételeket szabjanak, mert ez a nép valóban békés életet és biztonságos jövőt érdemel. Megragadom az alkalmat, hogy ön iránt, Sztálin tábornagy, legmagasabb nagyrabecsülésemet fejezzem ki.
Őszinte híve
Horthy s. k.
P. S. Minthogy csapataink még mindig a határokon tartózkodnak, s erős német egységek tartanak bennünket megszállva, arra kérem, hogy levelemet bizalmasan kezelje mindaddig, amíg a helyzeten felül tudunk kerekedni."

Biztos recept

 

Az emeleten lakó Kovács úrnak öt szép gyermeke van, az alatta lakó Szabónak viszont egy sincs. Egy nap Szabó elkapja Kovácsot a lépcsőházban.

-- Drága szomszéd úr! Árulja el a titkát! Én régóta szeretnék gyereket, de nem jön össze. Maga biztosan meg tudja mondani, mit tegyek!

-- Hát persze, mi sem egyszerűbb. Nem kell hozzá más, mint egy kád meleg víz, egy kis kölni és egy partvis.

-- Megmagyarázná?

-- Persze. Szépen kiöltözteti őnagyságát és elviszi vacsorázni. Egy kis bor, pezsgő, tánc.

-- És? – érdeklődik mohón Szabó.

-- Hazajönnek, megtölti a kádat meleg vízzel, levetkőzteti a kedves feleségét, megfürdeti.

-- És aztán?

-- Aztán megtörölgeti, itt-ott bekölnizi, hogy jó illatos legyen.

-- Jó, de minek a partvis?

-- Azzal felkopog nekem, hogy jöhetek.

 

Csak teremt egy űrt

 

"A serdülő ágál a szülő ellen, de ez teljesen normális, neki ugyanis ez a dolga. Neki távolságot kell a szülőtől vennie, és ha ez megtörtént, csak azután tud majd visszakötődni hozzá ifjú felnőttként. Ezért kritizálja az apját és az anyját, ezért vág a fejükhöz néha olyan mondatokat, amiktől megdermed a szívük. De akárhogy is szidja őket – nehogy már elhiggyük, hogy amit mond, azt a lelke mélyén is úgy érzi! Számos friss pszichológiai vizsgálat igazolja: nem igaz, hogy elszakad a szülőtől! Csak így teremt távolságot. Ha ugyanis nem teremt olyan helyzetet, hogy haragudhasson rájuk, akkor nem tud eltávolodni tőlük, hogy a saját útjára lépjen, és a saját énjét kezdje el építgetni. Átmenetileg ezért akkor is tagadja a szülőt, ha később pontosan ugyanolyanná válik, mint ő. Ezt nekünk nagyon jól meg kell értenünk. Eltávolodik tőle, kritizálja, úgy tesz, mint akinek már köze sincs hozzá, miközben csak teremt egy űrt, hogy azt majd betölthesse a saját személyiségével, saját tartalmaival." (Prof. Dr. Bagdy Emőke)

Rácsok mögött

Avagy biztonságunk börtönében.

 

EKT- Mátyás anyja Prágában