"A serdülő ágál a szülő ellen, de ez teljesen normális, neki ugyanis ez a dolga. Neki távolságot kell a szülőtől vennie, és ha ez megtörtént, csak azután tud majd visszakötődni hozzá ifjú felnőttként. Ezért kritizálja az apját és az anyját, ezért vág a fejükhöz néha olyan mondatokat, amiktől megdermed a szívük. De akárhogy is szidja őket – nehogy már elhiggyük, hogy amit mond, azt a lelke mélyén is úgy érzi! Számos friss pszichológiai vizsgálat igazolja: nem igaz, hogy elszakad a szülőtől! Csak így teremt távolságot. Ha ugyanis nem teremt olyan helyzetet, hogy haragudhasson rájuk, akkor nem tud eltávolodni tőlük, hogy a saját útjára lépjen, és a saját énjét kezdje el építgetni. Átmenetileg ezért akkor is tagadja a szülőt, ha később pontosan ugyanolyanná válik, mint ő. Ezt nekünk nagyon jól meg kell értenünk. Eltávolodik tőle, kritizálja, úgy tesz, mint akinek már köze sincs hozzá, miközben csak teremt egy űrt, hogy azt majd betölthesse a saját személyiségével, saját tartalmaival." (Prof. Dr. Bagdy Emőke)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése