Ha eljő az öregség...

 

Lehet, hogy ez a cél?

 

A lengyel-belorusz határt ostromolják az illegális migránsok tömegei. Sőt, már többször át is törtek rajta. Bár az EU vezetőinek nagy része elismeri, hogy Lengyelország egész Európát védi, nem akarnak pénzt adni a határvédelemre, a határkerítésre. Miközben az EU állítólag alapvetően azért jött létre, hogy védje tagországait, polgárait.

Miként azt is egyre többen látják, hogy az EU vezetése az utóbbi években hibát hibára halmozott, a migráció kérdésétől a vakcinabeszerzésig. Közben időről időre pattannak ki korrupciós botrányok, de ezeket többnyire szőnyeg alá söprik. Ám van itt egy érdekes jelenség. Míg az egyes tagországokban óriási tömegdemonstrációkon követelik a kormány lemondását egy-egy ilyen szerencsétlenkedést, tehetetlenkedést követően, sok helyen a kormány  bele is bukik, az EU szintjén nem tiltakozik senki. Nyilvánvalóan azért, mert a távolságok, az eltérő történelmi tapasztalatok és a széttagoltság miatt, szinte lehetetlen megszervezni egy összeurópai tömegtiltakozást Brüsszelben.

Nem véletlen, hogy az EU eredeti alapszerződésében kimondták, a döntéseknek a lehető legalacsonyabb szinten kell megszületniük, mert csak ez biztosítja a demokratikus működést. Felmerül a kérdést, vajon az Európai Egyesült Államok sokat emlegetett létrehozásával, a tagállami hatáskörök folyamatos szűkítésével vajon nem éppen az-e a cél, hogy elejét vegyék az állampolgári tiltakozásnak? Lehet, hogy azt szeretnék, ha legfeljebb otthon, a négy fal között dörmögnének magukban, de igazi ráhatásuk ne lenne a dolgokra? Még arról is gondoskodnak, hogy egy EP-képviselővel, ha nem akarja, egyáltalán ne találkozhassanak a választópolgárok. Vagy hallott már valaki EP-képviselői fogadóóráról?

A kép illusztráció.

Forrás: Freesvg.org

 

A különvonat utasai

 

A képen: Az 1938. évi Budapesti Eucharisztikus Világkongresszus kárpátaljai különvonatának utasai.

Forrás: Magángyűjtemény.

Kényes kérdések

 

George Bush amerikai elnök bemegy egy általános iskolába, hogy kérdezzenek tőle. Az első órán egy fiú áll fel elsőnek kérdezni:
- Elnök Úr, engem Bobnak hívnak és lenne önhöz három kérdésem.
- Rendben - feleli Bush - nyugodtan.
- Az első kérdésem: Miért mondja mindenre azt, hogy terrorizmus? A második, miért mondja, hogy mi vagyunk az erkölcs, mikor mi dobtunk le két atombombát, és a harmadik, hogy miért csak a szavazatok újraszámlálása után lett elnök?
Bush csak áll, de a következő pillanatban kicsöngetnek. A szünet után visszajön az egész osztály. Egy másik gyerek áll fel kérdezni.
- Elnök Úr, nekem öt kérdésem lenne.
- Jó - feleli Bush.
- Az első három ugyanaz, mint Bobé. A negyedik, hogy miért csöngettek ki 20 perccel előbb az előző óráról. 

-- És az ötödik? – kérdezi az elnök.

- Az ötödik pedig, hogy hova tűnt Bob?

Dolák-Saly Róbert -- Ahogy a szívén kifér

 

A magyar proletárdiktatúra „Napóleonjának” legújabb gazságai

 

(Megjelent: Kis Újság, 1930.09.26.)

Pogány József népbiztos, Tisza István gróf megölésének értelmi szerzője, Amerikában garázdálkodik

Pogány József volt népbiztos ölte meg az őszirózsás forradalom kezdetén Tisza István grófot. A véresszájú és véreskezű alak a förtelmes gyilkossága után úgy járt-kelt, úgy pózolt, mintha ő lenne az új idők új Napóleonja. Semmit se értett a katonai dolgokhoz, tehát megtették a proletárdiktatúra elején hadügyi népbiztosnak. A csúfos bukás után Pogány szaladt legelől és azóta bejárta a világot. Most Amerikában garázdálkodik. Tűrhetetlen gazságait leleplezi most egy newyorki újság: tudott dolog már, hogy a magyar munkásmozgalom leghitványabb férge Pogány József, aki Amerikában John Papper néven fertőzte meg a kommunista pártot.
Ez a mindenkinél csúnyább stréber, aki valamikor Magyarországon a szociáldemokrata párt jobboldali szárnyán hízelgett a pártvezetőségnek és tüzet okádott a kezdődő kommunista mozgalom ellen, hogy azután a proletárdiktatúrában mindenkit túllicitáló bolsevikivé és Siófokon külön vonaton és kéjlakokban tobzódó népbiztossá és vörös hadtestparancsnokká változzék át, ez a Napóleon-karikatúra, a legsúlyosabb tehertétele volt a magyar kommünnek. Pogány az összeomlás után Moszkvába került, ahol egy darabig a Trockij vezérlete alatt álló ellenzék leglelkesebb cselédje volt, majd mikor ezek bajba kerültek, természetesen Pogány volt az, aki hátba támadta őket, ellenük fordult és a Trockij-ellenzék minden bizalmas titkát eladta Sztálinnak, a diktátornak.
Amikor már az egész bolseviki párt végleg megutálta Pogányt, kiküldték ide, Amerikába. Az amerikai kommunista mozgalomban John Pepper néven szerepelt és itt ő volt a vezére Lovestone amerikai bolseviki vezértársával együtt
a párt jobboldali frakciójának. Pogány-Pepper és Lovestone elválaszthatatlan cinkostársak voltak és a múlt évben együtt zárták ki őket moszkvai parancsra a III. Internacionálé kötelékéből és az amerikai kommunista pártból.
Pogány-Peppert azért zárták ki, mivel az indokolás szerint megcsalta a kommunista pártot, sikkasztott, lopott a Moszkvából ideguruló aranyakból. Hosszú időn keresztül semmit sem hallottunk a kommunista pártból megbélyegezve kirúgott Pogány-Pepperről, amíg most végre ismét jelentkezik a fórumon ez a züllött kalandor. A Daily Worker című kommunista pártlapban és ennek nyomán a magyar bolsevisták hivatalos lapjában, a newyorki „Új Előrében” néhány nap előtt feltűnést kellő cikk jelent meg ezzel a címmel: Pepper Lovestoneról. Ebben a cikkben Pogány-Pepper József a leggyalázatosabban elárulja volt fegyverbarátját és cinkostársát, Lovestonet, akit minden aljassággal megvádol, csak azért, hogy visszakerülhessen Moszkva kegyeibe. Mindig ez volt a receptje Pogány Józsefnek, mindenkor elárulta, megcsalta és kiszolgáltatta azokat, akikkel együtt dolgozott.
Jellemző a Pogány iránt érzett általános megvetésre, hogy még a kommunista lapok is megállapítják, hogy egyelőre szó sincs a kizárt csirkefogó visszavételéről. Maga az „Új Előre”, amelynek Popper röviddel ezelőtt korlátlan ura volt, megállapítja, hogy Pepper-Pogány csaló, gazember és besúgó.

Nem tudják, kivel élnek együtt

 

 "A pszichoterapeuta azt tapasztalja, hogy a tönkrement szerelmi kapcsolatok zömében a partnereknek fogalmuk sincs, hogy kivel élnek együtt! Ennek egyrészt az az oka, hogy a szerelem extázisában mindenki csakis a legragyogóbb arcát mutatja. Másrészt az emberek nagy részének a szerelmében van egy nárcisztikus elem: vágyaikat rávetítik szerelmükre, és tulajdonképpen a másikról alkotott fantáziájukba szeretnek bele. S amikor kiderül, hogy a valóságban mégsem olyan, ő lesz a bűnös, amiért nem felelt meg a szerelemben keletkezett fantáziáknak. A válófélben lévő társak között fellobbanó durvaságok, utálatok azonban azt jelentik, hogy még mindig erős kötelékek fűzik össze őket. Rúgni, tépni, cibálni kell, hogy elszakadjon." (Popper Péter)