2021. november 15., hétfő

Mikor a világ összeomlik



Tetszik tudni, mikor belül omlik össze a világ, azt nem veszi észre rajtunk kívül senki. Nem olyan, mint egy földrengés vagy egy szökőár. Nincs is semmilyen hangja. Csak fájdalom van és üresség.

Ha azt mondanám, hogy Jenő bácsi volt a legjobb tanárom, még nem mondanék semmit. Ő volt a megértés, a becsület és a tisztesség. Már-már ő volt az isten. Tudott, persze, nagyon kemény is lenni, de nem a szigorától féltünk, hanem a tekintetétől. Anyánknak sok mindet nem mondtunk el, de neki igen. Mindig tudta, ki kibe szerelmes, meg azt is, ha szerelmi bánatunk volt.

Talán ez ma már hihetetlen, de képes lett volna ölre menni értünk. Az egyik osztálytársnőm egyszer sírva jött az iskolába. Az apja éjszaka részegen kizavarta őket a házból. Nem először és nem utoljára. Jenő bácsi azonnal észrevette, hogy valami baj van. Szünetben bement a tanáriba, aztán csak a nagy veszekedést hallottuk. Mint később a fülünkbe jutott, szólt a többi tanárnak, hogy a lányt legalább aznap hagyják békén és szóljanak a gyermekvédelemnek. Mire a matektanárnő, valamennyien utáltuk, azt válaszolta, hogy ez a család magánügye, a tanár ezzel ne foglalkozzon, az a dolga, hogy leadja az anyagot. Állítólag Jenő bácsi majdnem kihajította az ablakon.

Volt az osztályban egy fiú, kifejezetten jó eszű gyerek, jól is tanult. Nyolcadikba jártunk, amikor elpanaszolta, az apja nem engedi gimnáziumba. Egyetemre meg pláne. Azt mondja, szerezzen egy jó szakmát, mert minél előbb pénzt kell keresni. Jenő bácsi elment a szüleihez. Előbb szépen kérte őket, de aztán rájuk, kiáltott, hogy tönkreteszik a gyerekük életét. Majdnem megverték… De végül Jóska, így hívták a fiút, tényleg elvégezte az egyetemet.

Szóval ilyen ember volt. Többször jártam nála. Segített felkészülni az érettségire, pedig jogilag már semmi köze nem volt hozzám. A szép fiatal feleségével élt, meg a gyönyörű kislányával. Ők is rajongtak érte.

Aztán leérettségiztem, felvettek az egyetemre, elkerültem a városba és ők is elköltöztek. Egy este, már korán sötétedett és hideg is volt, levágtam az utat a kollégiumba menet. A parkban nem járt senki, de az egyik padon, egy lámpaoszlop alatt két alakot vettem észre. Közelebb léptem, megálltam a fénykörön kívül. Egy nő és egy férfi ült ott. Két enyhén spicces ember. A nő kifejezetten csúnya volt. Kopott, koszos és ápolatlan. A férfi ölelgette, csókolgatta. Kissé húzódozott, de látszott rajta, hogy nagyon élvezi a közeledést.

-- Gyere velem! – mondta a férfi. – Az egyik barátomnak van a közelben egy lakása. Biztosan kölcsönadja.

A hang ismerős volt. Nagyon ismerős. Hirtelen belémhasított a felismerés és a vele a csalódás.

Tetszik tudni, mikor belül omlik össze a világ, azt nem veszi észre rajtunk kívül senki. Nem olyan, mint egy földrengés vagy egy szökőár. Nincs is semmilyen hangja. Csak fájdalom van és üresség.

 

 

 

2021. november 14., vasárnap

Jehlicska a tót kérdésről

 


(Megjelent: Pesti Hírlap, 1920.03.14.)


Bécs, márc. 13. A Reichspost vezető helyen beszélgetést közöl, amelyet munkatársa folytatott Jehlicska Ferenccel, a tótok egyik vezérével, aki dr. Kmoskó Mihállyal és Dvorzsák Viktor ügyvéddel fontos tanácskozást folytatott múlt héten Bécsben a különböző vidékekről összegyűlt tót testvérekkel. Jehlicska ez mondta többek között:
— Harcot kezdtünk népünk nemzeti jogaiért, mert rájöttünk, hogy erejét olyan célokra akarják felhasználni, amelyek nekünk, tótoknak, teljesen idegenek. A csehek és a tótok két egy-mástól eltérő szláv nép, amely sokkal távolabbi rokonságban van egymással, mint maguk is hitték. Lehetetlennek tartjuk, hogy az ötmilliónyi cseh nép állandóan hatalmában tarthasson kilenc milliónál több más nemzetiségű, más nyelvű, kultúrájú, szokású és más történelmi multai embert. A cseh köztársaság megalapítását a tótoknak a csehekkel való egyesülése tette lehetővé, ez a szövetség azonban nem a tót nép akaratából jött létre, hanem a politikusok kis csoportjának köszönhetjük, amelynek tagjai anyagi okokból választották a tót kérdésnek ezt a megoldását, A tót nép azonban maga akar a sorsa felől dönteni és nemzeti autonómiát követel, továbbá követeli azt a jogot, hogy állami hovatartozásáról maga határozhasson általános népszavazás útján. Jehlicska kijelentette végül, hogy a Tótföld alig egy esztendei cseh uralom után a legnagyobb ellenszenvet érzi az új rendszer iránt, amely olyan gyarmatot csinált belőle, amelynek népét minden tekintetben kizsákmányolja.

 

A képen: Pozsonyi látkép 1920-ból.

Forrás: Fortepan.

2021. november 13., szombat

Beleesik egy légy egy korsó sörbe. Mit tesznek a különböző néphez tartozók?

 


Angol: Kiszedi a korsóból, majd távozik a kocsmából.
Amerikai: Kiszedi a korsóból, majd megissza a sört.
Kínai: Kiszedi a korsóból, majd megeszi a legyet.
Indiai: Kiszedi a korsóból, majd a sört eladja az amerikainak, a legyet pedig a kínainak.
Pakisztáni: Kijelenti, hogy a legyet az indiai dobta a sörbe Kasmírral kapcsolatba hozhatóan, emiatt katonai segítséget kér a kínaitól és pénzsegélyt az amerikaitól, hogy vehessen még egy korsó sört.