2021. december 2., csütörtök

A válogatós székely

 


Orgonaszínű inget akar vásárolni a székely.
A kereskedő halmozza a különféle színű ingeket, az egyik túl sötét, a másik
rózsaszínű, a harmadik zöldes, a negyedik pirosas.
A kereskedő már kezd kiborulni idegileg, ezért megkérdi:
- Uram, látott már valahol olyan inget?
- Láttam hát, ott van a kirakatban.
- Na de, az az ing fehér!
- És akkor? Maga még nem látott soha fehér orgonát?



Vereckei-Beszkidek


 

Százesztendős korában meg­tért barátaihoz a Vértes-vidék boszorkánya

 


(Megjelent: Kis Újság, 1938.05.26.)

Székesfehérvárról jelenük: Hírhedt lakója volt évtizedeken át a Vértes-hegység környéké­nek Lakatos Zóra félvér oláhcigány asszony, akit a környék népe csak Pajna „az ördög sze­retője" néven ismert.
Pajna asszony századik életévében jár, pontosabban újév napján töltötte be kilencvenkilencedik életévét. Lakatos Zóra évtizedek óta egymaga rótta az országutakat, cigánytestvérei messze elkerülték, ha meglátták. Az asszony ugyanis „az ördög szeretője" volt. Lakatos Zóra maga sem tit­kolta, hogy a „túlvilági lényekkel az elképzel­hető legjobb viszonyban van."
A félvér oláhcigány asszony kitűnő jósnő hírében állott, féltek és egyben tisztelték, mert egyre csak azt hajtogatta, hogy ismeri az élet és halál titkait, irányítani tudja az élet idejét, amit azzal kí­ván bizonyítani, hogy örökké él. Századik élet­évében azonban mégis megtört a varázs, még pedig igen különös módon. A cigány remete asszony, aki a Vértes erdeiben a „boszorká­nyok" rejtelmes életét élte, öngyilkos lett.
Fejér megyében most szinte szájról-szájra jár a hír, amely legendaszerűen tárgyalja Pajna asszony titokzatos életét. 

 A hírek szerint érde­kes módon érte utol a rejtelmes végzet a Vértes-vidék hírhedt cigányasszonyát. Egy falu hatá­rában rálépett egy patkószegre, amely belefúródott meztelen talpába. Pajna, aki „soha sem hal meg", nem sok gondot fordított sérülésére, amely elmérge­sedett és a láb üszkösödni kezdett. A „nagytudományú" Lakatos Zóra úgy látta, hogy a betegség ellen nincs gyógyulás gyógy­szerei között. Elhatározta, hogy műtét alá veszi magát. Szabályszerűen megoperálta magát, egyetlen késével jókora darabot kivágott az üszkösödő húsból, de már ez sem segített. Vérmérgezést kapott.

Bármily beteg is volt a cigányasszony, fél­tette hírnevét, hogy ő, a csodadoktor, aki örök­életű és a túlvilági lényekkel baráti viszonyt tart, ne tudja meggyógyítani magát. Hírhordozóival embereket toborzott magához, akiket rongyokba burkolva fogadott, úgyhogy csak a feje látszott ki.
„Barátaimhoz kell mennem — mondotta el­haló hangon az előtte levőkhöz — a világ nem­sokára elpusztul, nem érdemes tovább itt ma­radni. Saját akaratomból meghalok, hogy tel­jesítsem az üzenetet és barátaimhoz térjek."
A hiszékeny emberek dermedtem szemlélték, hogy „az ördög szeretője" elszürkülő arccal néhány szót motyog cigányul, azután halk só­hajjal elnémul.
Egy legény a rongytömegbe burkolt asszonyhoz lépett és rémülten látta, hogy a százesztendős cigányasszony bal csuklója csontig fel van hasítva és a föld mindenütt vértől piroslik.
A rejtelmes életű cigányasszony inkább ön­gyilkos lett, de megmutatta, hogy nem hagyja magát legyőzni a könyörtelen haláltól...

 

Fotó: Fortepan.

 

Nem tartom jó embernek...

 


„Nem tartom jó embernek, nem tartom jó magyarnak, ki e szegény, szenvedő hazát jobban ne szeretné, mint akármelyik fényes országát Európának.” (Deák Ferenc)