Tisza sürgönye Őfelsége katonai irodájához

 

(Megjelent: Pesti Hírlap, 1925.12.13.)

1914. augusztus 16.
A következő sürgönyt küldtem a balkáni haderők főparancsnokságának: „Mint hivatalos forrásból értesülök, a második hadsereg körzetében rendszabályokat akarnak foganatosítani, hogy a szerb falukból túszokat emeljenek ki és arra az esetre, ha a lakosság a katonaság ellen valamit elkövetne, ezeket a túszokat agyonlövetnék és a falut elpusztítanák.
Vitéz hadseregünk jó hírneve érdekében és ama nagy katonai érdekekre való tekintettel, mely igazságos bánásmódot követel a lakossággal szemben a saját országában, kérem szigorú utasításokat adni, hogy ilyen barbár rendszabályokat ne alkalmazzanak. A bűnösöket büntessék meg a legnagyobb szigorral, de ne táplálják a gyűlöletet a hadsereg és a monarchia ellen egy egész nemzetiségben azáltal, hogy ártatlanokkal ily kegyetlenül bánnak. Teljes bizalommal Excellenciád magas belátására, várom megnyugtató válaszát.
Kérem Excellenciádat, hogy erről jelentést tegyen őfelségének és legalázatosabb kérésem előterjesztését, hogy őfelsége ezeket a meggondolatlan erőszakoskodásokat legkegyelmesebben tiltsa el, mert ezek elhomályosítják had-seregünk fényét, megkárosítanak fontos katonai és politikai érdekeket és megingatják a hú alattvalóknak bizalmát az uralkodó atyai gondoskodása iránt.” 

 
Tisza.

Gasztroangyal 35. rész - Szatmári gasztrotúra Takács Lajossal (2017)

 

Káröröm mindhalálig

 

Reggel jött a hír, hogy meghalt Bözsi. Hogy miképpen jutott el a hír a faluba ilyen gyorsan száz kilométerről és hogy Terka hogyan jutott a tudomására, örök talány marad. Aznap sokat imádkozott.

– Holnapután elviszel a temetésre – szólt a fiának ellentmondást nem tűrően.

-- Milyen temetésre? – kérdezte a fia, aki megszokta már, hogy ha a mama egyszer valamit eldöntött, akkor annak akkor is úgy kell lenni, ha cigánygyerekek potyognak az égből.

-- Meghalt Bözsi! Nem is hallottad? – kérdezte a fia.

-- Melyik Bözsi?

-- Hogyhogy melyik? Hát az a Bözsi! – vágta rá. – Az a vén kurva!

A fiú meghökkent.

--Tényleg el akarsz menni a temetésére – kérdezte. – Hiszen harminc éve nem láttad. Arról nem is szólva, hogy megfojtanád egy kanál vízbe.

-- Hát éppen azért! – vágta rá az öregasszony és kifordult az ajtón, jelezve, a maga részéről lezárta a beszélgetést.

El is indultak a temetésre, szépen kiöltözve, virággal, ahogy illik. Út közben szót sem szóltak, a mama feszült volt, idegesen rágta a szája szélét. A fia meg jobbnak látta, ha meg sem mukkan.

Ahogy megérkeztek a ravatalozóba, Terka előresietett. Lerakta a virágot, aztán megállt a nyitott koporsó előtt. Hosszasan bámulta az összeaszott arcot és, a fiának legalábbis úgy tűnt, egy halvány mosoly suhant át az arcán.

-- Mehetünk – súgta oda ezután.

-- Hová? – kérdezte a másik döbbenten. -- Hiszen még el sem kezdődött a temetés.

-- Az engem nem érdekel – villant rá az anyja.

-- Ezért autóztunk száz kilométert?

-- Ezért!

A hazaúton megint csöndben voltak. Terka arcán elégedett mosollyal ült a fia mellett. Amikor hazaértek, bement a szobába, megállt a falon lógó kép előtt. A képen, melyen gyászszalag lógott, kackiás bajszú, jóképű férfiember bámult a semmibe.

-- Hát meghalt a Bözsi! – vágta a férfiember arcába Terka! – Hallod, Jóska, meghalt! És tudod, milyen csúnya lett! Mint egy boszorkány! Ha odaát találkoztok, el fogsz szörnyedni tőle! Hiába ment utánad!

 

 

Orosz hadifoglyok Munkácson

 

Orosz hadifoglyok a munkácsi gyűjtőtáborban (1915.)

Forrás: Fortepan.

EUCHARIST & MEZŐ MISI – Múlnak az évek

 

Annyi mindent megtanulunk...

 

„Annyi mindent megtanulunk az életben, de talán a legfontosabbra, a párkapcsolatra, együttélésre, családi életre és gyermeknevelésre nem készít fel ez az egyre ordasabbá és embertelenebbé váló világ. Mindenhez van "úti kalauz", hogyan légy sikeres, hogy szerezz minél több pénzt, hogyan legyél te, egyedül csak te önmegvalósító és az élet királya, de arra nem tanítanak, hogyan legyél jó férj, feleség, anya, apa, szövetséges társa valakinek, akivel életet visztek tovább, gyermeket neveltek.” (dr. Bagdy Emőke)

 

Nyári délután

 Tar Béla barátom fotója.