Lapunk kiküldött munkatársának riportja a gyönyörű ungvári bevonulásról

 

(Megjelent: Nyírvidék, 1938.11.13.)

1938. november 10-én került sor a ruszin fővárosnak, Ungvárnak a megszállására, melyet dicsőséges honvéd csapataink a többi visszakapott felvidéki városokhoz hasonlóan felejthetetlen és minden magyar szívében örökké megmaradó mély nyomokat hagyott. Kiküldött munkatársunk a következőkben számol be a november 10-iki diadalmas ungvári bevonulásról.
Csütörtökön reggel fél 9 órakor indult el Kisvárdáról a 6-ik vegyesdandár parancsnoksága, hogy Csapon a dandárhoz csatlakozva, a híd átvétele után Siegler altábornagynak vezérletével meginduljon Ungvár felé. A ködös őszi reggel szürke fátyolként nehezedett Záhony környékére, amikor több ezer főnyi piros-fehér-zöldben virágzó lelkes tömeg lepte el a csapi környéket, hogy szemtanúja legyen annak a lélekemelő látványnak, amikor dicsőséges magyar honvédeink húsz gyászos, rabigában eltöltött esztendő után dübörgő léptekkel vonul át a csapi Tisza-hídon. A rádióautó tornyából messze, ameddig csak a szem ellát, beláthatatlan tömeg ujjong és szórja az ősz gyönyörű virágait a Tisza hídjára, hogy honvédeink virágszőnyegen induljanak elszakított véreink felszabadítására. De nemcsak a szent anyaföldünket borítja a virágtakaró, hanem még a villanyfák is, mintegy életre támadva, végig az egész útvonalon fel voltak virágozva, lobogózva.

Az áthaladó útvonalon Tompán, Homokon, Szürtén és Minajon haladnak keresztül honvédcsapataink, a m. kir. államrendőrség és csendőrség derék és örömtől sugárzó legényei, akiket a falu népe soha el nem felejtő hatalmas lelkesedéssel, zeneszóval, a felszabadulás minden örömével, könnyekkel és sok-sok gyönyörű virággal fogad. Ungvár előtt kb. 10 km-rel a honvédcsapataink előőrsét cseh tiszti küldöttség állítja le s jelenti, hogy délután 2 óráig várakozni ok kell, amíg a cseh hadsereg hátvédcsapatai teljesen elvonulnak. Ez idő alatt érkeznek a helyszínre az ungvári magyar nemzeti tanács (boldogságtól sugárzó tagjai, élükön Székely Leventével, s ünnepélyes, de az ünnepélyességet messze felülhaladó — megható keretek között nyújtják át a csapat parancsnokságának szimbolikusan Ungvár városának kulcsait.
Végre hosszú és türelmetlen várakozás után elérkezik az idő, amikor csapataink folytathatják diadalmas és öröm-mámorban úszó előrenyomulásunkat, ekkor már gyönyörű, szinte nyári nap tündököl az ismét felvirradni látszó magyar égen. Nemzeti imánk fenséges akkordjai, melyek a 20 év óta rabságban élt drága magyar véreink ajkáról zendül fel, szertefoszlatja a ködöt, mely a mai napokkal talán eltűnik nemzetünk égboltjáról is.
Délután 1 óra 45 perckor fut be a 6-os vegyesdandár parancsnoksága mögött az 5-ik sajtócsoport hatalmas autóbusza Ungvárra. Szinte leírhatatlan az a látvány, melyet a 20 éve leigázott, gyalázatosán megbilincselt város tár boldogságtól sugárzó szemeink elé. Csoportunk megérkezésünk után a pompás, gigászi kormányzósági palota elé fut, ahol a parancsnokunk, Csics őrnagy úrnál való jelentkezésünk utáni megtekintjük a kormányzósági épületet, melyet a menekülő csehek a tőlük 20 éven át megszokott és megbilincselve eltűrt, vandál módon teljesen kifosztottak. Ez a kormányzósági palota egy zöldben pompázó hatalmas téren fekszik, a tér másik oldalán a szintén gyönyörű építkezési remekműivel, a törvényszékkel és járásbírósággal, míg a tér 3-ik oldalán a csendőrség gyönyörű épülete áll. Ezeket az épületeket is, miként az összes középületeket a cseh hordák az utolsó tintatartóig gyalázatosan kiraboltak. A csendőrségi épületen percek alatt szegezik fel a M. kir. Csendőrség címeres magyar tábláját, ugyanakkor hatalmas, de minden magyar szívében örömet kiváltó robajjal hull le a törvényszék épületéről a cseheket a legtalálóbban jellemző „nyaló medve“ óriás-figurája. A kormányzósági épületen ugyanebben az időben az Ungvárra beosztott 5-ik sajtócsoport megható ünneplés keretében szegezi fel a Horthy Miklós tér táblát.
Ezután dr. Fenczik István képviselő, ruszin miniszter, a bebörtönzött Bródy miniszterelnök legnagyobb segítő társa, a testvérnemzet ruszinok mai nagy vezére ad érdekes interjút a sajtócsoportnak.
Nyilatkozatában megerősíti azt, amit 1938. november 3-án megtartott összes kárpát-oroszok nagygyűlésén egyhangúlag kimondottak — a Magyarországgal való egyesülést. Ezután hosszú idő telik el, amíg dicsőséges honvéd csapataink 5 óra 30 perckor egetverő lelkesedés közepette vonulnak be a mintegy ötvenezer boldog magyar és ruszin embertől feketéllő, de piros-fehér-zöldben ragyogó Horthy Miklós térre.
A legszentebb hazafiéi érzéstől és a 20 évi rabság felszabadulásának Legnagyobb erejével megnyilatkozó boldogságától átfűtött sok ezer főre menő tömeg az ünnepségek megkezdéséig szűnni nem akaró ovációval éltetik a legfelsőbb hadúrunkat, minden magyarok legnagyobb vezérét, vitéz nagybányai Horthy Miklóst, de éltetik szívvel-lélekkel hálánk és megbecsülésünk legszebb és legmeghatóbb megnyilatkozásával Hazánk nagy baráti nemzeteit, annak dicső vezéreit, a Dúcét, Hitlert, a lengyel államfőt, de éltetik, a lokális nagyságokat a rabságban sínylődő elszakított Felvidék kitartó nagy magyar vezéreit, Korláth, Egry képviselőket, dr. Fenczik ruszin minisztert, az ungvári lengyel konzult és a többi helyi kiválóságokat.
Hét órakor veszi kezdetét a gyönyörű ünnepség, melyen az egyházi testületek képviselői, a Magyar Nemzeti Tanács és több más társadalmi alakulat reprezentánsai üdvözlik igaz magyar hazaszeretettel, túláradó boldogsággal felszabadítójukat, a drága magyar honvédeket és azoknak vitéz vezérét, Siegler altábornagy urat. Szabolcs vármegye képviseletében dr. vitéz Jékey Ferenc főispán, dr. Borbély Sándor alispán, vitéz dr. Lázár Ferenc főjegyző, dr. Gyüre Károly, Okolicsányi József főispáni titkár, Radvánszky György, míg a tiszai járás képviseletében dr. Bedő Lajos főszolgabíró, Újhelyi K. ezredes és Miskei J. alezredes testnevelési vezető vettek részt.

 

A képen: Ungvári utcakép 1940-ből, háttérben a görögkatolikus székesegyház.

Forrás: Fortepan.

 

A magyar falu, ahol a lakók negyede gyerek, se bolt, se kocsma nincs, mégis mindenki jól érzi magát

 

Mit mondhatott volna?

 

A székely bepereli a Coca-Cola vállalatot, mert a cég teherautója nekiment Józsi bácsi kis teherautójának.
A tárgyaláson a vállalat ügyvédje kérdezi a székelyt:
- Maga ugye, azt mondta a rendőrnek a helyszínen, hogy jól van?
- Hát, - mondja a székely - az úgy kezdődött, hogy a tehenemet felraktam a kisteherautómra.
Erre közbevág az ügyvéd:
- Én nem arra vagyok kíváncsi, én azt kérdeztem, hogy azt mondta-e a rendőrnek a helyszínen, hogy jól van?
A székely nem vesz tudomást az ügyvédről és folytatja:
- Elindultunk be a faluba a kisteherautómmal és elértünk az útkereszteződéshez.
Megint beleszól az ügyvéd:
- Tisztelt bíróság, én úgy veszem észre, hogy a felperes nem akarja beismerni, amit a helyszínelő rendőrnek mondott és most indokolatlanul nagy összegű kártérítést akar kikövetelni, ami nem is illeti meg.
A bíró intett a székelynek, hogy csak folytassa a történteket.
- Hát ugye, a kereszteződésnél nekem volt elsőbbségem, a teherautó meg csak áthajtott a stoptábla mellett és jól nekünk jött.
A nagy ütközés következtében én jobbra, a tehenem meg balra repült. Igen nagy fájdalmaim voltak, alig bírtam feltápászkodni, amint hallom, hogy a tehenem nagyon bőg, mert igen megsérült.
Egy perc múlva már ott is volt egy motoros rendőr és látom, hogy megáll a tehenem mellett. Nézi, majd előveszi a pisztolyát és a tehén szeme közé lő, hogy ne szenvedjen tovább.
Ezek után átjön oda, ahol én fekszem, kezében még mindig ott a pisztoly és megkérdezi tőlem:

--Maga jól van?

 Hát tisztelt bíróság, kérdezem én, maguk szerint mit felelhettem volna erre neki?

A konfliktuskezelés 3 szabálya kicsit másként

 

A NAGYVÁRADI CSENDŐRSÉG TEHETETLEN VOLT A DIÁKSÁGGAL SZEMBEN

 

(Megjelent: Esti Kurir, 1927.12.08.)
A nagyváradi vérengzés borzalmas részleteit szemtanúk mondják el az Esti Kurír munkatársának

A szemtanúk szerint 2 haláleset történt, más verziók szerint 8 áldozata van a nagyváradi vérengzésnek — Mi esett áldozatul a felizgatott diákok romboló dühének — Szétrombolták a katolikus kör és a magyar párt helyi­ségeit és a zsidó főrabbi lakását is

Nagyvárad az elmúlt negyvennyolc órában kritikus napokat élt át. Mint ismeretes, a ro­mániai egyetemi diákság Nagyváradon ren­dezte országos kongresszusát, amelyre főleg Bukarestből és Jassyból mintegy ötezer egyetemi hallgató és hétszáz diák­leány gyűlt össze Nagyváradon.
A kongresszusnak, amelyet Cuza professzor, a jassyi egyetem tanára irányított, a hírek szerint három tárgya volt:
1. állásfoglalás a zsidó-kérdésben,
2. a Rothermere-akció kérdésében — és
3. a magyar-román birtokperek ügyében.

Már a kongresszust megelőzően Erdélyt rettegésben tartották a diákok s utazásuk alatt több állomáson kellemetlen incidensek és botrányos jelenetek fordultak elő,
úgy hogy a hatóságok, amelyek tehetetlenek voltak a nagyszámú diákcsoporttal szemben, kénytelenek voltak az incidensek elkerülése szempontjából arra, hogy a zsidó vallású uta­sokat figyelmeztessék, hogy a közbeeső pálya­udvarok környékét elkerüljék, nehogy az in­cidensek megismétlődjenek.
A zavargások végül Nagyváradon robban­tak ki, ahol az egyetemi hallgatók botrányos zavargásának egyes hírek szerint eddig nyolc halott áldozata van, ezen felül felbecsülhetetlen az az anyagi kár, amelyet rombolásukkal Nagyváradon okoztak.
A borzalmas nagyváradi zavargásokról az alábbi részleteket jelenti az Esti Kurír aradi tudósítója:

 

A kongresszus követelte a numerus clausust

Vasárnap délelőtt kezdődött meg Nagy­váradon meglehetősen nagy izgalmak köze­pette a romániai egyetemes diákkongresszus, amelyen több, mint 2500 diák vett reszt.
A kongresszust nagy-nagy ceremóniák ve­zették be. Délelőtt kilenckor Te Deum volt a gör. kel. székesegyházban, azután az ifjú­ság tüntető felvonulást rendezett a városon keresztül, zászlókkal felszerelten, zeneszó mellett. A diákok hazafias dalokat énekel­tek, de magatartásuk már ekkor is olyas­mire engedett következtetni, hogy a kon­gresszus nem fog egészen simán lezajlani. A kongresszus résztvevői ezután a színházba vonultak, ahol ünnepség folyt le, amelynek keretében Mosoiu tábornok a kormány képvise­letében mondott hosszabb beszédet.
Caderia tanár a jogakadémia, Popa György tankerületi főigazgató a közoktatásügyi kormányzat, Ciorogariu Romulus püspök a gör. kel. egyház, Frentiu Valér püspök a gör. kat. egyház nevében szólottak az ifjú­sághoz. Utánuk a jassy-i, temesvári, aradi és kolozsvári középiskolai hallgatók megbízot­tai beszéltek. Az ünnepségei bankett kö­vette. Délután 5 órakor kezdődött meg a tu­lajdonképpeni kongresszus, amelyen az összes szónokok a numerus clausus bevezetését követelték. Erre vonatkozóan határozati javaslatot is fogadtak el, amelyben felszólítják a kormányt, hogy az 1928-iiskolaévtől kezdődően vezesse be a román egyetemekre a numerus clausust.
A kongresszus izzó hangulata lassan áttere­lődött az utcára, ahol csakhamar lármás csoportok kezdték zsidóellenes magatartá­sukat fitogtatni.

Leromboltak két váradi szerkesztőséget

A túlfűtött hangulat sajnálatos kilengések­ben robbant ki, amelyeknek részletes lefolyá­sáról azonban ez idő szerint pontos tudósítást nem igen adhatunk, mert
Nagyváraddal mindennemű telefon-összeköttetés megszakadt. Aradról több ízben próbálkoztak lapok és szerkesztőségek érintkezést találni, de mind­annyiszor hiábavaló volt a kísérlet, a telefónközpont nem kapcsolta Nagyváradot. A tur­bulens jelenségekről az alábbi hézagos értesü­léseket kaptuk: A diákkongresszus második napján a rendkívül izgatott hangulat folytán a hatóságok a katolikus kör épületében helyezték el a csendőrosztagokat.
Tizenkét óra tájban a csendőrök három diákot letartóztattak, akiket bevitték a katolikus körépületébe. Erre a diákok összegyűltek a ház előtt, egy csoport pedig behatolt a katolikuskör épületével szemben lévő épületbe, ahol a „Nagyvárad” és a „Nagyváradi Estilap” szerkesztőségei vannak. Mind­két lap szerkesztőségét összerombolták. A rombolás fél óra hosszat tartott, amikor a csendőrség helyreállította a rendet. Hogy miért tarlóztatták le előzőleg a három diákot és miért rombolták le a két lap szerkesztőségét, arról még nem érkezett pozitív híradás.

Aradi szemtanú a nagyváradi borzalmakról
Aradra későn este érkezett haza autóján egy ismert aradi gyógyszerész, aki délben indult el Nagyvárad legelőkelőbb hotelje, a Park-szálló elől.
A hotel előtt éppen akkor ,-— mon­dotta el a gyógyszerész — hatalmas tömeg állott, nagyrészt diákok, akik hevesen tün­tettek a zsidók ellen és a numerus clausus mellett. A hangulat egyre izzóbb lelt, éles kifakadások hallatszottak a Park-szálló tu­lajdonosa, Weiszlovics Lajos ellen, majd a tömeg behatolt a szálloda halljába és ott rombolni kezdett.
Egy csoport felrohant a lépcsőkön és az első emeleti szállodai szobákban is törni-zúzni kezdett. A szálloda személyzete a ren­dőrségre akart telefonálni, de a tüntetők el­vágták a telefondrótot. Az igazgatói szobá­ból előkerült Weiszlovics, a hotel tulajdo­nosa, aki fölindultan tiltakozott a szörnyű pusztítás ellen. Az egyik diák erre előugrott és botjával többször rásújtott Weiszlovics fejére. Weiszlovics megtántorodott, a következő pillanatban előkapta revol­verét és rálőtt a támadó diákra, aki
véresen esett össze.
A golyó jobb felső karját fúrta át. Óriási tumultus keletkezett a lövésre, sokan a ki­járat felé rohantak, mások a sebesült diá­kot vették körül, egy csoport pedig Weiszlovicsra vetette magát és, talán meglincselik, ha az utolsó pillanatban nem érkeznek a rendőrök, akik kisza­badították a hoteltulajdonost életveszélyes helyzetéből és magukkal vitték a rendőr­ségre. A tüntető diákok közül is többeket letartóztattak.

 

Rombolás, sötétség, ostromállapot

Híre — folytatta elbeszélését a gyógyszerész— néhány perc alatt elterjedt a városban és óriási riadalmat keltett mindenfelé. A tün­tető diákok sebesült társukat hangosan kiáltozva vitték a kórházba és útközben inzultálták a járókelőket, bevertek né­hány kirakatot, sőt behatoltak az Engel-féle fűszerkereskedésbe
és ott mindent szétzúztak, az alkalmazot­tak, vevők és a tulajdonos a hátsó ajtón, fejvesztve menekültek az üzletből.

Ezután a tömeg a Katholikus Kör elé vonult és a letartóztatott diákok szabadon bocsátását követelték.
Itt történt a „Nagyvárad" szerkesztőségének szétrombolása. A kereskedők lehúzták a redőnyöket, hirtelen koromsötétség borult az egész városra, az utcák elnéptelenedtek, mindenki hazasietett és páni félelemmel várta a bekövetkezőket. Ekkorára már mozgósították a katonasá­got és a csendőrséget, amelyek megszállták a középületeket, elállták a városba vezetőutakat és valóságos ostromállapotba helyezték a várost.
Csendőrosztagok vonultak az utcára és mindenütt szétzavarták a tüntetőket. Néhol állítólag összeütközésre is került a sor a csendőrség és diákok között, erről azonban nincsen megbízható értesülés — mondotta a szemtanú. — Órákig tartott, amíg a csendőrség és katonaság megtisztította az utcákat és teljesen helyreállította a rendet. A diákok egy része az esti vonatokkal el­utazott Váradról.
Ma este zárva maradtak a kávéházak ,a lakosság ki sem mer lépni az utcára, ahol megerősített őrjáratok cirkálnak, — fejezte be izgalmas elbeszélését.

 

Egy másik szemtanú az eseményekről

Böhm Ferenc petrozsényi kereskedő, aki ugyancsak autóval érkezett ma este Várad­ról Aradra, a következőket mondotta el a váradi diáktüntetésről:
— Az egyik főúti kávéházban ültem, ami­kor a hatalmas tüntető csoport vonult el az utcán. A tüntetők zárt sorokban meneteltek a volt Rákóczi-úton, a pályaudvar felé és közben antiszemita dalokat énekeltek. Amikor a tüntetők a kadettiskola épülete elé ér­tek, egy nagyobb rendőrosztag állta útjukat és a kivezényelt rendőrök parancsnoka fel­szólította a diákság vezetőit, hogy nyomba oszoljanak széjjel, mert parancsa van arra, hogy ellenkezés ese­tén a rendőrség fegyvert használjon.
A felszólításnak némi foganatja lett, amennyiben a tüntetők megtorpantak és mintegy tíz percig tartó tanakodás után visszavonu­lásra határozták el magukat. Nagyobb cso­portokra oszolva, indultak vissza a bel­város felé a tüntetők. Egy csoport —- lehe­tett vagy kétszáz diák — a Brémer-tér felé vette útját. A térre érve, felszakították az utcaburkolatot és a kockakövekkel bezúzták több üzlet kirakatát és egy pénzintézet ablakait.
Mivel a téren senki sem állta a diákság út­ját, pár pillanat múlva a rombolás vágya elementáris erővel lett úrrá a tüntetőkön. Száz és száz súlyos kockakő repült a házak ablakai és az üzletek kirakatai felé és rettenetes pánikot idézett elő a lakosság között. A fejvesztett pillanatok­ban az egyik bérház kapuján egy szakállas idősebb zsidó ember lépett az utcára. Alig tett pár lépést a tér túlsó irányába, amikor a tüntetőkből, mint egyetlen torokból üvöl­tött fel egy szó:
— Jidan!
— A következő pillanatban már ötvenen, százan ragadták meg a szeren­csétlen öreg zsidót és valósággal fél-boltra verték.
E borzalmas látvány közben elvesztettem esz­méletemet, s amikor magamhoz tértem, a tün­tetőknek már nyoma sem volt. Sötétség borult a városra, s amint nagy nehezen feltápászkodtam, sajgó fájdalmat éreztem a bal váltamban. Azt kell hinnem, hogy engem is leütöttek. Nagy nehezen szereztem egy autót és sietve el­hagytam a várost.

 

Magyarellenes tüntetés volt a zavargás

Éjjel fél egy órakor teljesen üresen érke­zett meg Aradra a Nagyváradról induló éjféli személyvonat. Az egyik kocsiban csak három ijedt utas ült. Ezek egyike,
Höflich Béla dr. aradi ügyvéd, aki megrendült idegállapotban érkezett haza Nagyváradról, a következőket mondta a délutáni véres zavargásról:
— Nagyvárad lakossága ma a legkritiku­sabb napját érte meg, —mondotta Höflich dr. — a véres események alatt rendkívül elementáris erővel tört ki a kongresszuson résztvevő több ezer főnyi diák és diákleány antiszemita gyűlölete.
De nem használtam helyes szót, nemcsak zsidó-, hanem magyarellenes tüntetés is volt a mai zavargás, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy a fékevesztett tömeg nemcsak a zsidó intéz­ményeket, hanem a magyar párt hivatalos helyiségét, a
katolikus kör épületét és a Park-szállót is teljesen szétrombolta.
A zavargás jelei már délelőtt mutatkoztak, amikor mintegy ezerfőnyi diákcsoport a színház épülete előtt felgyújtott egy több­méteres átlójú „zsidócsillagot". A váradiak azt hitték, hogy ezzel a diáktüntetés véget ért. Tizenkét óra után azonban egy na­gyobb csoport diák és diákleány a volt Kossuth-utcán haladt végig, s amikor megpillantották a Fülöp-féle vendéglő cégtáblá­ján a héber felírást, pillanatok alatt benyomultak az ét­terembe és agyba-főbe verték a béké­sen ebédelő vendégeket
Néhány perc múlva a zavargók tömege már több ezerre emelkedett. Szomorúan kell megállapítanom, hogy a véres esemé­nyek és borzalmas jelenetek előidézésében a diákleányoknak szinte vezérszerep jutott.

 

A katolikus kör és a magyar párt helyiségének szétrombolása

— Amikor a tüntetők kijutottak a főútra, — folytatta elbeszélés Höflich Béla dr.— akkor kezdődött igazán a borzalom. Ekkor következett egymás után a Park-­szálló s a „Nagyváradi Estilap" szer­kesztőségeinek és kiadóhivatalainak szétrombolása. Weiszlovics Lajos, a Park-szálló tulajdonosa ötven késszúrástól vérzett,
amikor kiszabadították a támadók közül. A tömeg ekkor vonult a Katolikus Kör épülete elé, ahol előbb a magyar párt irodáit rombolták szét.
A párt hivatalos helyiségeiben, de az épület többi részében is egyetlen bútordarab sem maradt épen. Az iratokat az utcára szórták és felgyújtották.

 

Agyonszúrtak egy magyar egyetemi hallgatót

— Közben pedig — folytatja Höflich Béla dr. — mindenkit, aki eléjük került, magyart, zsidót, keresztényt, félholtra ver­tek. A legtragikusabb egy Madas István nevű római katolikus egyetemi hallgató esete.
Madas István, aki fia az egy esztendővel ezelőtt tragikus körülmények között el­hunyt nagyváradi színésznek, kíváncsiság­ból elegyedett a tüntetők közé.
Amikor észrevették, hogy magyar, százan is rohantak rá és lebicskázták, úgy, hogy holtan maradt a járdán. A tüntetők egy csoportja elindult dr. Kecskeméti Lipót főrabbi keresésére és be is hatoltak abba a házba, ahol lakik, a főrabbit azonban nem találták meg, mert előzőén elutazott Nagyváradról. A tüntetőket a házban lévő böröndgyár munkásai vaslé­cekkel verték ki. A diákok ugyanekkor megsebesítették Klein Simon kalapgyárost. Kivezényelt katonai karhatalom oszlatta szét a tüntetőket.
Este hat órától tüzérségi ágyúkkal állott készültségben a Brémer-téren, hogy szükség esetén belekartácsoljon a zavargókba.
A kormány hivatalos lapja, a Vitorul, amely Bukarestben értesüléseket kapott a nagyváradi eseményekről, bár a tüntetésről szóló híreket túlzottaknak mondja, kormány-nyilatkozatot közöl, amely szerint a kormány minden intézkedést megtett, hogy a zavargást elfojtsa és Nagyváradon rendet teremtsen.
A zavargások nem is folytatódtak tovább, minthogy a kongresszuson részt vett diákok nagy része a véres események után eluta­zott Nagyváradról.

A fotón: Nagyváradi utcakép 1930-ból.

Forrás: Fortepan.

 

 

Lenyugvóban

 Tar Béla barátom fotója.