Mit szólhatna?

 

Az öreg székely kegyetlenül be van nyomva, mint a rajzszög, s a kocsmából hazafelé baktat a szekéren bóbiskolva. Ezt meglátja a rendőr, s megállítja a fogatot.
– Bátyám, maga olyan részeg, hogy majd lefordul a kocsiról, szerencsétlen ló meg csak megy a feje után, még baleset lesz belőle.
Az öreg székely csak mordul rá egyet!
A rendőr intézkedés gyanánt a következőket mondja:
– Bátyám, látva a jelenleg állapotát, mit szólna ahhoz, ha most elvenném a lovát?
A székely meghúzza a vállát, s közli:
– Mit szólhatnék? Rendőr vejem még úgysem volt!

Elkezdesz hazudni magadnak

 

„Amikor kifogások mögé bújsz, valójában elkezdesz magadnak hazudni. Ha pedig ezt teszed, akkor egy idő után elkezded nem szeretni magad, de folyamatosan átégsz attól, nehogy kiderüljön, hogy mennyire bizonytalan vagy, miközben sokan erősnek gondolnak. Emiatt elkezdesz játszmázni, mert mindenáron meg akarod győzni a másikat az igazadról, holott valójában elmenekülsz a felelősségvállalás elől, hogy mindezért igazából te vagy a hunyó. Ennek a folyamatnak az az eredménye, hogy már alig, vagy nem is szereted saját magadat sem.” (Csernus Imre)

Az orosz offenzíva első magyar áldozata

  

(Megjelent:Nyírvidék, 1920.08.25.)

Bolseviki kozákok agyonlőtték Kovács Tibor főhadnagyot

Budapest, aug. 24. Saját tudósítónktól.
Gróf Csekonicstól, varsói követünktől szűkszavú távirat érkezett a külügyminisztériumba, amely tudatja, hogy Kovács Tibor főhadnagyot, a proskurovi hadifogoly fogadó állomás parancsnokát július 6-án hajnalban Czarny Ostrov vasúti állomáson bolseviki kozákok fejbelőtték. Csekonics gróf hozzáfűzte még, hogy a közelebbi adatok beszerzése folyamatban van, s a tárgyi iratokat fel fogja terjeszteni. Ezeket az adatokat most külön futár hozta Varsóból Budapestre. Kitűnik, hogy a hős magyar főhadnagy halálát tisztiszolgájának árulása okozta. Mikor Varsó kiürítését elrendelték, a proskurovi hadifogoly fogadó állomás is indulni készült. Az utolsó vonat július 5-én este 7 órakor indult Proskurovból, erről azonban Kovács Tibor lemaradt, mert tisztiszolgája, Rózsa István, szándékosan későn vitte ki poggyászát az állomásra. Az állomásfőnök azonban egy különvonatot bocsátott a magyar tiszt rendelkezésére. Ez a vonat július 5-ike és 6-ika közötti éjjel indult el.
Több lengyel és ukrán katona ült fel rá, s ezen jött Kovács Tibor titkárnője, Schenk Szabina is. Hajnali három órakor Czarny Ostrov állomás közelében kisiklott a vonat. Három kocsi összetört. Ugyanakkor a vonatot bolseviki kozákok támadták meg, akiket a lengyel katonák puskatűzzel fogadtak. Az egyenlőtlen harc a lengyel és orosz katonák elnémításával végződött. A kozákok közrefogták Kovács Tibort és kivégezték. Schenk Szabinát is agyon akarták lőni, de megkegyelmeztek neki és ötnapi fogság után szabadon engedték.
E jelentés alapján a magyar külügyminiszter táviratban kereste meg Nansent, a nemzetközi vöröskeresztegylet moszkvai megbízottját és az ő útján elégtételt kér az orosz szovjetkormánytól. Eddig válasz nem érkezett.

 

A fütyülő költő

 

„Budapest, 1946. Szép Ernőt mentem meglátogatni. A kis hotelben lakott a Margit-szigeten. Alkony után értem ki. A szálló portása – vagy tulajdonosa? – érdeklődésemre azt mondta, hogy a költő a bokrok közt van. Aztán elmagyarázta. A közeli padokon a bokros előtt, esténként szerelmespárok ültek és a rigók (vagy csalogányok?) füttyét hallgatták. Az ostrom ágyúzása elkergette a rigókat. A szerelmespárok most újra kijárnak és a madarak énekét hallgatják. Nem tudják, hogy az öreg költő beguggol a bokrok közé és ő fütyül nékik.” (Faludy György)

Magyar Retró - A magyar vircsaft (1. rész)