Mondom a magamét

2022. február 17., csütörtök

A felfedezés lényege

„Felfedezni valamit annyit tesz, mint látni, amit mindenki lát, és közben arra gondolni, amire még senki.”

(Szent-Györgyi Albert)

Egy rakomány vitamin

-- Polgármester úr, megengedi, hogy magammal hozzam a gyereket a munkába? – kérdezte Mari az első napon.

-- De a te gyerekeid már iskolába járnak – hangzott a válasz.

-- De a testvérem rám hagyta, hogy vigyázzak rá – mondta az asszony.

-- Hát jó. De ne a zavarja a munkát! – sóhajtott nagyot a falu első embere.

Másnap reggel Mari meg is jelent egy kopott, szakadt gyermekkocsival. Majd ezután is tolta maga előtt, amint ment a brigád az uborkaföldre.

Egy napon aztán a polgármester úr kiment megnézni, hogy halad a brigád. A kocsi egy fa alatt állt az árnyékban, belenézett, de a gyerek nem volt sehol.

-- Hát a gyerek hol van? – kérdezte Maritól.

-- Ó, hát ma nem hoztam, polgármester úr. Képzelje, hazajött az anyja! – újságolta a nő.

-- Akkor a kocsit mért hoztad? – faggatta csodálkozva a másik.

-- Tudja…, csak úgy, megszokásból – felelte. – Már úgy a szívemhez nőtt.

Gyanús lett a dolog. A polgármester úr kiállt az ajtó, onnan nézte, amint délben hazaindult ebédre a brigád. Hamarosan feltűnt Mari is, erőlködve tolta maga előtt a gyermekkocsit, melyet egy koszos pléddel takart le.

-- Hát ebben mi van? – kérdezte és közelebb lépett, majd felhajtotta a plédet. Menten kiderült, hogy a kocsit rogyásig rakták uborkával.

-- Ezt meg hová viszi! – förmedt rá az asszonyra.

-- Hová, hová? Hát a gyereknek – felelte Mari. -- Kell neki a vitamin. Polgármester úr nem tudta?

Az iskola alapvető problémája

"Van egy alapvető probléma, amire szeretnék rámutatni. Az intelligenciateszt tíz faktorából az iskola kettőt osztályoz: egyfajta lexikális emlékezetet és matematikai készséget. A tíz faktorból öt a verbalitást, a szóbeli intelligenciát méri, öt a cselekvésest. Minden nagy könyv elmondja, hogy az egészséges gyermeki intelligenciában a cselekvéses rész az erősebb, ez a fejlődés záloga, ez húzza magával a szóbeli intelligencia fejlődését is. A két osztályzott faktorból mind a kettő a szóbeli tartományba esik. A cselekvéses részt meg sem érinti az iskolai osztályzás. Így aztán sok gyereket a szintje alá nyomunk, ezzel tenyésztjük a dacot, a szembeszállást, a tehetséges gyerek kipréselését a neki való iskolából. Kiesik a lassú érésű, a speciális érdeklődésű, a nagy empátiás készségű, akinek nagy az emocionális intelligenciája, amiről ma már tudjuk, hogy fontosabb az életben való beváláshoz, mint az értelmi, és különösen ennek szűk szegmense, a szóbeli intelligencia lexikális memóriabeli és matematikai faktora. Ezért nem korrelál – ezért sem korrelál – az életben való beválás az iskolai osztályzatokkal."

(Dr. Vekerdy Tamás)