2017. november 12., vasárnap

Még egyszer a fociról



Csányi Sándor okos ember. Buta ember aligha tudna élete során ekkora vagyont felhalmozni. Csányi Sándor nyilván jót akar. Csányi Sándor bátor ember, hiszen annyian belebuktak már a magyar futball vezetésébe. Most, a luxemburgi meccs után látszott is rajta, hogy némileg megingott a hite.
Ennek ellenére nem tetszett a nyilatkozata. Nagyon nem. Azt mondta, ezért kell új szövetségi kapitány. Márpedig, ha a szövetségi kapitánytól várjuk a magyar foci felemelését, akkor ez nyilvánvalóan zsákutca. Még akkor is, ha a luxemburgi és az Andorra elleni vereséggel új korszak kezdődött a magyar fociban. Eddig mindig azt mondtuk, nincsenek jó játékosain. Felemlegettük, milyen bajnokságokban edződnek az ellenfeleink és hol játszanak a magyarok.
Tény, hogy nincsenek. Magyarországon 15 labdarúgó akadémia működik, a legrégebbi több, mint 15 éves. Ha minden akadémia évente csak egy NBI-es játékost nevelne ki, ez évente 15 újoncot jelentene. Tekintettel arra, hogy egy futballista pályafutása kb. 15 évig tart és 12 első osztályú csapatunk van, ebben az esetben egyetlen idegenlégiósra sem lenne szükség. Ennek ellenére van olyan csapat, amelyik hét légióssal áll ki.
Hogy mi a teendő? Az akadémiák feladata az, hogy az élvonal számára játékosokat neveljen ki. Amelyik nem tölti be a funkcióját, azt be kell zárni. vagy legalább elzavarni az egész vezetését.
Ám az idén kiderült, hogy a probléma jóval nagyobb annál, mint hogy nincsenek jó játékosink, hiszen már a gyengébb csapatoktól is kikapunk. A luxemburgi válogatott legjobb játékosai a belga másodosztályig jutottak el. Hogy ez miképpen fordulhat elő? Aki látta a meccset, pontosabban, azt az enervált kóválygást, melyet a magyar játékosok produkáltak, az fel sem teszi ezt a kérdést.(Nemrég egy magyar játékos azt nyilatkozta, hogy a hazai bajnokságban nehéz folyamatosan motivációt találni).Ez viszont nyilvánvalóvá teszi, hogy a magyar játékosok mentális felkészítése egyenlő a nullával.
Most van itt az ideje a radikális lépéseknek. Most van itt az ideje annak, hogy szétzavarják a válogatottat, jöjjenek a fiatalok, akik talán kevésbé tudják, hová kell helyezkedni, de legalább akarnak. Elvégre, mit veszíthetünk?
Ma már futballtörténelem, hogy 1981-ben a Tatabánya megverte a Reál Madridot. Lakat Károlya meccs előtt a következő beszéddel motiválta csapatát az öltözőben:
"Itt van huszonkétezer ember. Ebből húszezer egy életet húzott le a föld alatt. Fáj a dereka, vizes a térde, cukros, magas a vérnyomása, az asszony csalja, a gyerek megbukik az iskolában. Egyetlen öröme az életben, ha titeket, a Bányászt győzni lát. Adjuk meg nekik ezt az örömet! Ez a minimum, amivel tartozunk."
Ja, még annyit, hogy a magyar válogatottnak az elmúlt negyven évben több,mint harminc szövetségi kapitánya volt. És mire jutottunk?

Három nyíregyházi fiatalember súlyos sérülése Ungváron a csehekkel való küzdelemben



(Megjenet: Nyírvidék, 1928.07.25.)
Fehér Ferenc alsólábszár-töréssel, eszméletlenül maradt a pályán. Ungvár magyarjai tüntető szeretettel fogadták a nyíregyházi fiainkat. Az Nykise szerencsétlen körülmények között 2:0-ra kikapott.
Vasárnap játszotta le a Nykise felvidéki túrájának első mérkőzését Ungváron, Ruszinszkó bajnoka, a CsSK ellen.

Cseh csapattal kellett először megmérkőznie, mert csak így ad szövetségük engedélyt a többi mérkőzések lejátszására. Az ottani magyar és cseh sportszövetség között dúló harc miatt a magyar szövetség nem delegált bírót a mérkőzésre és így azt a CsSK elnöke, dr. Bende vezette le, aki nem tudta magát túltenni klubfanatizmusán és hozzá nem értése folytán is teljesen kiengedte kezéből a mérkőzést, ami azután szerencsétlen eseményekre vezetett.
A CsSK ezen mérkőzésre prágai — szabadságon lévő — első osztályú profijátékosokkal megerősödve állt ki, akik látva a bíró erélytelenségét, durva játékba kezdtek, ami a Nykise 3 játékosának súlyos sérülésébe került. Ilyen körülmények között a Nykise első túramérkőzése nem is hozhatta meg a remélt sportbéli sikert, de az elszakított magyar testvéreink elnyomott életébe vitt egy napi magyar levegő, magyar élet, a Nykise megjelenésével az ungvári magyarok lelkében kiváltott érzések minden eredménnyel felérnek.
Ungvári tartózkodásuk a felvidéki magyarság ünnepe volt, és papoktól a munkásokig boldog volt, aki egy kézszorítást, vagy magyar szót válthatott a nyíregyháziakkal. A mérkőzésen mintegy kétezer főnyi rekordközönség jelent meg és lelkes ünneplésben részesítették a Nykise-t, akik nem tudták győzelemmel meghálálni a lelkes buzdítást. Ennek fő oka azonban a vendéglátó csapat 2—3 idegen tagjának durva játéka és a bíró pártoskodása volt. Látta ezt a közönség is és többször tüntetett is ellenük
és csak a rendőrség tudta megakadályozni, hogy a pályára ne özönljenek.
Vasárnap délelőtt érkezett meg a Nykise Ungvárra, ahol az állomáson a CsSK elnöke üdvözlő beszéd kíséretében zászlóval ajándékozta meg a Nykise-t, amit Stark Andor főtitkár a vendégek nevében hatalmas virágcsokorral viszonzott. Ezután meleg szavakkal üdvözölték a vendégeket az ottani magyar sportszövetség és az ungvári leányok küldöttsége, akik virágcsokorral kedveskedtek.

A mérkőzés lefolyása:
Piros-fehér dresszben az ungváriak, zöld dresszben a nyíregyháziak lépnek a pályára.
Véletlenül a magyar trikolor régen látott színe pompázik a pályán; örömkönnyek ragyognak a hatalmas nézőtábor szemében.
A Nykise hatalmas iramban, szép összjátékkal kezdi a mérkőzést és már a 3-ik percben Palic átadásából Tassi gólt fejel, amit azonban elnökük érthetetlenül nem ad meg. Nagy felzúdulást vált ki a magyaroknál, de a Nykise ambíciója nem csökken.
Szép támadásokat vezetnek, de kapu előtt hiányzik a kellő erély. Palic szenzációsan játszik, amit úgy látszik megsokall a CsSK, mert egy durva faulttal harcképtelenné teszik, egy kevés ideig statisztál, de erős fájdalmai miatt elhagyja a pályát.
A félidő végén követnie kell Tímárnak is, akinek egy összefejelésnél szemhéja szakadt fel, úgy, hogy nagy kötéssel a fején nézi tovább a mérkőzést. A tehetetlen bíró mindjobban elveszti a fejét, teljesen egyoldalúan bíráskodik, de a két sérülés még jobban elveszi a Nykise kedvét. A 43-ik percben Papp könnnyelműsége folytán a CsSK közelről megszerzi vezetőgólját.
A második félidőben Papp helyett Fehér Ferenc lép a pályára, aki mindjárt
az első percekben oly szerencsétlenül ütközik össze a prágai Hoffmannal, hogy alsó lábszárcsontján törést szenvedett. Eszméletlenül feküdt a pálya salakján. Bajtársai sírva állták körül idegenben szerencsétlenül járt fiatal társukat. Felejthetetlenül szomorú látvány volt.
Csüngi és Szmiku sírógörcsöt kapott és csak nehezen tudták folytatni a játékot. A 8-ik percben a CSsSK szélsőjét a bíró hatalmas offseidről engedi el, aki közeiről
gólt szerez. Innen kezdve már nem lehet játékról szó, a Nykise 8 emberrel csak megijedve és lesújtva védekezik és meg is tartja az eredményt.
Fehért a kórházba szállították, ahol 3 magyar orvos vette kezelés alá. Ellátását az ottani magyarok és a CsSK elnöke vállalta magára. Lábát 3 nap múlva teszik gipszbe és remény van rá, hogy 10 nap múlva haza lehet hozatni.
Játékostársai a mérkőzés után meglátogatták, késő esti órákig maradtak betegágya mellett, majd visszautazásuk előtt kora reggel meghatottan vettek búcsút barátjuktól.
Hétfőn délben érkezett haza a Nykise és a sok balszerencse és sok csapás után csak az a tudat vigasztalta őket, hogy megmutatták a magyarok úri viselkedését, felkészültségét, lelkesedését, küzdeni tudását és megjelenésükkel a magyar nap egy éltető és biztató reménysugarát vitték az elnyomottak lelkébe.


2017. november 9., csütörtök

Magyarul közmondva



Gyerekkoromban mindig azt hallottam: addig nyújtózkodjak, ameddig a takaróm ér. A takaróm meg évről évre rövidebb lett. Persze, ha rövid a karod, toldd meg egy lépéssel! De hát egy takarót, mivel tudsz megtoldani.
Meg azt is mondták, hogy jobb a sűrű fillér, mint a ritka forint. Csak azt felejtették el megemlíteni, hogy a sűrű fillér olyan ritka, mint a fehér holló. Meg a ritka forint is.
Tudomásul vettem, hogy jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Mert a veréb is madár. Csak a bagoly mondja a verébnek, hogy nagyfejű. Ez már önmagában is azt bizonyítja, hogy madarat tolláról, embert barátjáról. A tévedés ebben a kérdésben végzetes lehet, hiszen dobbal nem lehet verebet fogni, viszont sok lúd disznót győz.
Persze, tudtam én, hogy egyszer hopp, máskor kopp, mert ki tudja, mit hoz a holnap.
Aki a béka feneke alatt van, annak könnyen kinyílik a bicska a zsebében. Acél szentesíti az eszközt. Aki meg bottal köszön, annak doronggal felelnek. Legalább isten nem ver bottal.
Akkor még azt hittem, hogy a bátraké a szerencse, hogy kicsi a bors, de erős, mert éhes disznó makkal álmodik. És aki álmodik, az nem látja a fától az erdőt. Hiába mondják, hogy ki korán kell aranyat lel, mert szerintem csak álmos. Aki pedig álmos, az jobban teszi, ha alszik, de előtte körültekintően előkészíti fekhelyét, mivel ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát.
Nekivágtam a világnak, mert az idő pénz, olcsó húsnak híg a leve, a tiltott gyümölcs meg mindig édesebb. Útközben rengeteget tanultam: rájöttem, hogy nem mind arany, ami fénylik, hogy, aki dolgozik, az nem ér rá pénzt keresni, aki viszont nem dolgozik, az ne is egyék. Meg azt is megtanultam, hogy aki bírja marja és minden szentnek maga felé hajlik a keze. Ezek a felismerések, persze, nem úgy következtek be, mint derült égből a villámcsapás. A báránybőrbe bújt farkasokkal még csak megbirkóztam volna, de az volt az utolsó csepp a pohárban, amikor rájöttem, hogy senki sem jobb a Deákné vásznánál. Kérem, semmilyen tudományos kísérlettel nem igazolható azon állítás, mely szerint, aki másnak vermet ás, maga esik bele. legfeljebb, ha az illető sírásó.
Tudom, tudom, hogy fordulhat a szerencse, hiszen egyszer volt Budán kutyavásár és jön még a kutyára dér. Meg aztán, a hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát, bár nem tudom elképzelni, hogy mi a fenének kergetnék én egy sánta kutyát. magam is megpróbáltam meggyőződni ezen állítás igazáról. Épp az ebet kötöttem a karóhoz, amikor fölbukkant a hazug ember. Tudod, az, aki lehazudná a csillagot az égről.
-- Hé, hazug ember, fussék már versenyt a sánta kutyával! – kiáltottam rá, és azonnal inába szállt a bátorsága.
El is futott, egyenesen a bíróságra, és feljelentett, hogy megsértettem a jó hírnévhez való jogát. Aztán az állatvédők is feljelentettek, mivel egy sánta kutya versenyfuttatása kimeríti az állatkínzás tényálladékát. Hiába, bolond lyukból bolond szél fúj. Persze, megkérdeztem a bíróságon, hogy hol az igazság, de azt mondták: sok bába között elvész a gyerek.
Írtam az ombudsmannak is, mert valami olyasmit hallottam, hogy néma gyermeknek anyja sem érti a szavát. vagy inkább anyja sem érzi a szagát? Mindegy. Azt válaszolta, hogy mindenkinek megvan a maga baja és mindenkit érhet baleset.
Mégsem adom fel. A remény hal meg utoljára. Vagy a regény. De lehet, hogy a szegény. Különben is, már látom a fényt az alagút végén. És minden jó, ha a vége jó. Magyarul közmondva.

Haza nélkül nem lehet élni...



Bauer Tamás közgazdász, volt SZDSZ-es országgyűlési képviselő néhány évvel ezelőtt a trianoni békediktátum aláírásának évfordulóján a galamus.hu portálon Különvélemény jeles napokon címmel írt cikkében többek között azt állította, hogy Trianon egyáltalán nem volt sorstragédia, sőt nem is volt igazságtalan, valamint, hogy nemzeti összetartozás nem létezik, mert a határon túli magyarok nem tartoznak a nemzethez. Sajnos, bár az évek telnek, a kérdés ma is időszerű, hiszen ez a vélemény, olykor finomított formában, ma is gyakran elhangzik a politikai játszótereken.  Talán az alábbi idézetből megértenek valamit.
„Megértettem, hogy haza nélkül nem lehet élni – a haza nem jó, nem is nagyszerű, nem vonzó, sem eszményi, legtöbbször éppen olyan zavaros, nemritkán förtelmes emberi vállalkozások összessége, mint a család –, mégis, ahogyan család nélkül nincs élet, úgy haza nélkül sem lehet igazi életet élni. Mi volt a haza?… A városok, erdők, a tengeröböl, a pusztaságok? Az emberek a parasztházakban és a kávéházakban? A történelem, véres alakokkal, névtelen tömegekkel és szerződésekkel, melyeket soha nem tartottak be a szerződő felek, mert az idő és az emberi szándék végül mindig erősebb volt, mint a pecsét és a szerződés? A házak és az erdők, pusztaságok végül is helyükön maradtak, s az emberek születtek és meghaltak, s mindig újra megtöltötték a lakásokat és köztereket. Nem, a haza más volt. A haza a tudat volt, hogy van egy nyelv, egy érzés, egy szerződés, valamilyen sehol nem látható, s mégis, minden pecsétes pergamennél, levéltárban őrzött kutyanyelvnél valóságosabb, láthatatlan és tapinthatatlan szerződés, melyet az ember egy földrajzi hellyel, egy éghajlattal, néhány étellel, a vegetatív idegrendszer reflexeivel, régen elhalt emberek tapasztalataival és bűneivel, erényeivel kötött.(Márai Sándor: Jelvény és jelentés)

2017. november 7., kedd

Ha fordítva történik...



Bernard Shaw a nagy angol író híresen csúnya ember volt. Egyszer egy fogadáson odament hozzá egy nagyon bájos, fiatal színésznő és megszólította.
-- Kedves mester, nekünk össze kellene házasodnunk! – mondta az írónak. – Gondoljon bele, olyan okos gyermekeink lennének, mint ön és olyan szépek, mint én.
-- Ne haragudjon, hölgyem, de erről szó sem lehet – válaszolta Shaw. – Képzelje el szegény gyermekeket, ha fordítva történik: olyan csúnyák lennének, mint én és olyan buták, mint maga!