Tisztelt Petőfi Sándor Úr!

Mi, a Médiatanács tagjai nagy megdöbbenéssel értesültünk az Ön lázító, az emberi jogokat alapjaiban sértő irodalmi tevékenységéről. Felhívnánk szíves figyelmét, hogy az Ön költészetnek álcázott izgatása rendkívül káros hatással van a felnövekvő nemzedék erkölcseire, valamint hazánk nemzetközi megítélésére.

„Akasszátok fel a királyokat!” – szólítja fel ön a honfitársait, ami már önmagában is kimeríti a felbujtás tényálladékát. Először is, egyszerűen letegezi a magyarságot, nyilvánvalóan bratyizik velünk, márpedig nem cseresznyéztünk egy tálból. De ez még semmi ahhoz képest, hogy emberölésre buzdít. Vegye végre tudomásul, hogy a mai, civilizált világban már rég nem divat az ilyen feudális eljárás. Manapság legföljebb lelövetünk, lebombázunk egy-egy uralkodót. Micsoda különbség! Ha nem hiszi, kérdezze meg Szaddám Huszeint, ő sokat tudna mesélni erről. Ha még élne.

Ez a felbujtás az Ön részéről egyáltalán nem tekinthető egyszeri botlásnak, hiszen többször is megismétli, ami előre megfontolt szándékra utal. A sok ismétlésnek az lett a vége, hogy külföldön is megértették, tiltakozó jegyzéket kaptunk Dániától, Angliától és Spanyolországtól. A magyar honvédség jelenlegi helyzetében isteni szerencse, hogy Monaco még nem üzent nekünk hadat.

Mélységesen személyiségromboló és erkölcstelen az az ideál is, melyet Ön a János vitéz című művében tár hazánk ifjúsága elé. Már az is ízléstelen, hogy Iluskának „Kilátszik a vízből két szép térdecskéje Kukoricza Jancsi gyönyörűségére.” Ám ez még csak a kezdet. Ez a bizonyos Kukoricza János ( Hortobágy, Magyar puszta u. 1. szám alatti lakos) előbb veszni hagyja a nyájat, amivel kimeríti a hűtlen kezelés tényálladékát, aztán önbíráskodik, azaz tettleg bántalmazza a Gonosz Mostoha nevű honleányt.

A felelősségre vonás elől elmenekül, beáll idegenlégiósnak, ahol számos bűncselekményt követ el, mindenki legyilkol: a török pasával kezdi, a medvével és a sárkánnyal folytatja (állatkínzás). Mindezt úgy, hogy egyetlen egyszer sem kéri ki az ENSZ Biztonsági Tanácsának hozzájárulását.

Hogyan képes Ön egy ilyen embert pozitív színben feltüntetni?  Egy ilyen embert, aki meg sem próbálta tárgyalások útján, a diplomáciai úton kiszabadítani a francia királylányt.

Meg kell vallanunk, előbb azt fontolgattuk, hogy a lehető legszigorúbb szankciókat alkalmazzuk Önnel szemben. Ám kezünkbe akadt az Anyám tyúkja című verse, melynek hangneme már olyannyira civilizált, sőt európai, hogy ez mindenképpen enyhítő körülménynek számít.

Az Ön édesanyját joggal tekinthetjük a magyar állatvédelem megteremtőjének. Köszönjük, hogy megírta nekünk, hogyan is kell tartani civilizált módon egy állatot. Hogy a tyúkanyó „a szobában lakik itt benn”, hogy „Eszébe jut, kotkodákol, S nem verik ki a szobából” okulásul szolgálhat minden állattartónak ezekben a nehéz időkben.

Ez az igazi költészet, az igazi irodalom! Kívánjuk, hogy ezen az úton haladjon tovább, ne mindenféle igazságról, zsarnokságról, meg szabadságról írjon, hanem az állatokról. Mért nem írja meg, milyen aranyosan kotkodákolnak, ugatnak, vagy nyávognak? Sőt, írhatna csak az állatoknak!

Utolsó figyelmeztetésül, üdvözlettel:

a Médiatanács

Mitől áll meg az ész?

Azt írja az újság: Adókedvezményt is igényelhetnek a jövőben a vállalkozások a közép-magyarországi régióban megvalósított fejlesztéseik során, amennyiben a parlament megszavazza Varga Mihály nemzetgazdasági miniszternek Tuzson Bencével, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkárával közösen benyújtott törvényjavaslatát. A készpénztámogatásoknál alkalmazandó szabályokkal összhangban - azok a nagyvállalkozások élhetnek, amelyek új termékeket, illetve eljárásokat fejlesztenek.

A könnyítés igénybevételének kiemelt feltétele, hogy az érintett adózók a foglalkoztatottak számát vagy a bérköltségek összegét meghatározott mértékben növeljék.

A tények:

1. A kormány, állítása szerint, egyik legfontosabb feladatának tekinti a leszakadó keleti régió, elsősorban Borsod és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye felzárkóztatását.

2. Az ország legnagyobb részén gyakorlatilag elfogyott a munkaerő-tartalék, különösen jellemző ez a főváros környékére és az Észak-Dunántúlra.

3. Számottevő munkaerő-tartalék már csak a fent említett két megyében található.

4. A magyar munkaerő nem mobil, már csak azért sem, mert a fővárosban és környékén az albérlet- és ingatlanárak gyakorlatilag megfizethetetlenek.

Kérdés:

Akkor mi a fészkes fenének nem adnak adókedvezményt a leszakadó keleti végeken? És mitől áll meg az ész, ha nem ettől?

Szakmai tapasztalat

Ülünk az orvosi rendelő várójában, két takarítónő, egy idősebb és egy egészen fiatal, szinte még kamasz ráérősen kotorgatja a port a hosszú folyosón. Amikor már kissé ritkul a tömeg, felszabadul néhány szék, ezt is elunják, megtámasztják a kezükben lévő partvist, leülnek ők is, látszik, hogy inkább beszédbe elegyednének a betegekkel.

-- Én nem tudom, mi lehet ezzel a gyerekkel – panaszolja egy fiatalasszony a szomszédjának. – Megállapították, az orvosok, hogy tüdőgyulladása nincs, de csak köhög meg, köhög.

-- Refluxa lesz annak, nekem elhiheti – szólal meg az idősebb takarítónő. – Ez hétszentség!

Aztán egy öregúr szólal meg az ablak melletti széken.

 -- Én most nem azért vagyok itt – de szörnyű, hogy már hetek óta viszketek, meg viszketek. És senki sem tudja mitől – panaszolja keserves ábrázattal.

-- No, az meg akkor allergia lesz – adja megint a takarítónő a kéretlen tanácsot. – Jobban teszi, ha elmegy a gyógyszertárba és kér valamit allergia ellen.

-- Hát az én derékfájásomnak mi lehet az oka? – kérdi egy terebélyes öregasszony fellelkesedve.

-- Magának meg gerincsérve van, ez olyan biztos, mint, hogy itt ülök.

-- Gerincsérvem? Ezt még soha nem mondták – hitetlenkedik az asszonyság. – Pedig még tablettát is írt a doktor úr.

-- Milyen tablettát? – kérdi az önkéntes gyógyító. – Sárgát vagy fehéret?

-- Hát… fehéret – jön a bizonytalan válasz.

No látja, ez a baj. A sárgát kellett volna szedni.

A kis fiatal takarítónő tátott szájjal hallgatja ezt a sok okosságot.

-- No hallja, Bözsi néni, maga aztán mindenre tudja a választ – ad hangot ámulatának.

-- Hát hogyne tudnám. Harminc éve vagyok a szakmában – hangzik az elégedett válasz.

Aztán felállnak és kezükben a vödörrel meg a partvissal elismerő tekintetek tüzében sétálnak ki a folyosóról.

Még egyszer a fociról

Csányi Sándor okos ember. Buta ember aligha tudna élete során ekkora vagyont felhalmozni. Csányi Sándor nyilván jót akar. Csányi Sándor bátor ember, hiszen annyian belebuktak már a magyar futball vezetésébe. Most, a luxemburgi meccs után látszott is rajta, hogy némileg megingott a hite.

Ennek ellenére nem tetszett a nyilatkozata. Nagyon nem. Azt mondta, ezért kell új szövetségi kapitány. Márpedig, ha a szövetségi kapitánytól várjuk a magyar foci felemelését, akkor ez nyilvánvalóan zsákutca. Még akkor is, ha a luxemburgi és az Andorra elleni vereséggel új korszak kezdődött a magyar fociban. Eddig mindig azt mondtuk, nincsenek jó játékosain. Felemlegettük, milyen bajnokságokban edződnek az ellenfeleink és hol játszanak a magyarok.

Tény, hogy nincsenek. Magyarországon 15 labdarúgó akadémia működik, a legrégebbi több, mint 15 éves. Ha minden akadémia évente csak egy NBI-es játékost nevelne ki, ez évente 15 újoncot jelentene. Tekintettel arra, hogy egy futballista pályafutása kb. 15 évig tart és 12 első osztályú csapatunk van, ebben az esetben egyetlen idegenlégiósra sem lenne szükség. Ennek ellenére van olyan csapat, amelyik hét légióssal áll ki.

Hogy mi a teendő? Az akadémiák feladata az, hogy az élvonal számára játékosokat neveljen ki. Amelyik nem tölti be a funkcióját, azt be kell zárni. vagy legalább elzavarni az egész vezetését.

Ám az idén kiderült, hogy a probléma jóval nagyobb annál, mint hogy nincsenek jó játékosink, hiszen már a gyengébb csapatoktól is kikapunk. A luxemburgi válogatott legjobb játékosai a belga másodosztályig jutottak el. Hogy ez miképpen fordulhat elő? Aki látta a meccset, pontosabban, azt az enervált kóválygást, melyet a magyar játékosok produkáltak, az fel sem teszi ezt a kérdést.(Nemrég egy magyar játékos azt nyilatkozta, hogy a hazai bajnokságban nehéz folyamatosan motivációt találni).Ez viszont nyilvánvalóvá teszi, hogy a magyar játékosok mentális felkészítése egyenlő a nullával.

Most van itt az ideje a radikális lépéseknek. Most van itt az ideje annak, hogy szétzavarják a válogatottat, jöjjenek a fiatalok, akik talán kevésbé tudják, hová kell helyezkedni, de legalább akarnak. Elvégre, mit veszíthetünk?

Ma már futballtörténelem, hogy 1981-ben a Tatabánya megverte a Reál Madridot. Lakat Károlya meccs előtt a következő beszéddel motiválta csapatát az öltözőben:

"Itt van huszonkétezer ember. Ebből húszezer egy életet húzott le a föld alatt. Fáj a dereka, vizes a térde, cukros, magas a vérnyomása, az asszony csalja, a gyerek megbukik az iskolában. Egyetlen öröme az életben, ha titeket, a Bányászt győzni lát. Adjuk meg nekik ezt az örömet! Ez a minimum, amivel tartozunk."

Ja, még annyit, hogy a magyar válogatottnak az elmúlt negyven évben több,mint harminc szövetségi kapitánya volt. És mire jutottunk?

Három nyíregyházi fiatalember súlyos sérülése Ungváron a csehekkel való küzdelemben

(Megjenet: Nyírvidék, 1928.07.25.)
Fehér Ferenc alsólábszár-töréssel, eszméletlenül maradt a pályán. Ungvár magyarjai tüntető szeretettel fogadták a nyíregyházi fiainkat. Az Nykise szerencsétlen körülmények között 2:0-ra kikapott.
Vasárnap játszotta le a Nykise felvidéki túrájának első mérkőzését Ungváron, Ruszinszkó bajnoka, a CsSK ellen.

Cseh csapattal kellett először megmérkőznie, mert csak így ad szövetségük engedélyt a többi mérkőzések lejátszására. Az ottani magyar és cseh sportszövetség között dúló harc miatt a magyar szövetség nem delegált bírót a mérkőzésre és így azt a CsSK elnöke, dr. Bende vezette le, aki nem tudta magát túltenni klubfanatizmusán és hozzá nem értése folytán is teljesen kiengedte kezéből a mérkőzést, ami azután szerencsétlen eseményekre vezetett.
A CsSK ezen mérkőzésre prágai — szabadságon lévő — első osztályú profijátékosokkal megerősödve állt ki, akik látva a bíró erélytelenségét, durva játékba kezdtek, ami a Nykise 3 játékosának súlyos sérülésébe került. Ilyen körülmények között a Nykise első túramérkőzése nem is hozhatta meg a remélt sportbéli sikert, de az elszakított magyar testvéreink elnyomott életébe vitt egy napi magyar levegő, magyar élet, a Nykise megjelenésével az ungvári magyarok lelkében kiváltott érzések minden eredménnyel felérnek.

Ungvári tartózkodásuk a felvidéki magyarság ünnepe volt, és papoktól a munkásokig boldog volt, aki egy kézszorítást, vagy magyar szót válthatott a nyíregyháziakkal. A mérkőzésen mintegy kétezer főnyi rekordközönség jelent meg és lelkes ünneplésben részesítették a Nykise-t, akik nem tudták győzelemmel meghálálni a lelkes buzdítást. Ennek fő oka azonban a vendéglátó csapat 2—3 idegen tagjának durva játéka és a bíró pártoskodása volt. Látta ezt a közönség is és többször tüntetett is ellenük
és csak a rendőrség tudta megakadályozni, hogy a pályára ne özönljenek.
Vasárnap délelőtt érkezett meg a Nykise Ungvárra, ahol az állomáson a CsSK elnöke üdvözlő beszéd kíséretében zászlóval ajándékozta meg a Nykise-t, amit Stark Andor főtitkár a vendégek nevében hatalmas virágcsokorral viszonzott. Ezután meleg szavakkal üdvözölték a vendégeket az ottani magyar sportszövetség és az ungvári leányok küldöttsége, akik virágcsokorral kedveskedtek.

A mérkőzés lefolyása:
Piros-fehér dresszben az ungváriak, zöld dresszben a nyíregyháziak lépnek a pályára.
Véletlenül a magyar trikolor régen látott színe pompázik a pályán; örömkönnyek ragyognak a hatalmas nézőtábor szemében.
A Nykise hatalmas iramban, szép összjátékkal kezdi a mérkőzést és már a 3-ik percben Palic átadásából Tassi gólt fejel, amit azonban elnökük érthetetlenül nem ad meg. Nagy felzúdulást vált ki a magyaroknál, de a Nykise ambíciója nem csökken.
Szép támadásokat vezetnek, de kapu előtt hiányzik a kellő erély. Palic szenzációsan játszik, amit úgy látszik megsokall a CsSK, mert egy durva faulttal harcképtelenné teszik, egy kevés ideig statisztál, de erős fájdalmai miatt elhagyja a pályát.
A félidő végén követnie kell Tímárnak is, akinek egy összefejelésnél szemhéja szakadt fel, úgy, hogy nagy kötéssel a fején nézi tovább a mérkőzést. A tehetetlen bíró mindjobban elveszti a fejét, teljesen egyoldalúan bíráskodik, de a két sérülés még jobban elveszi a Nykise kedvét. A 43-ik percben Papp könnnyelműsége folytán a CsSK közelről megszerzi vezetőgólját.
A második félidőben Papp helyett Fehér Ferenc lép a pályára, aki mindjárt
az első percekben oly szerencsétlenül ütközik össze a prágai Hoffmannal, hogy alsó lábszárcsontján törést szenvedett. Eszméletlenül feküdt a pálya salakján. Bajtársai sírva állták körül idegenben szerencsétlenül járt fiatal társukat. Felejthetetlenül szomorú látvány volt.
Csüngi és Szmiku sírógörcsöt kapott és csak nehezen tudták folytatni a játékot. A 8-ik percben a CSsSK szélsőjét a bíró hatalmas offseidről engedi el, aki közeiről
gólt szerez. Innen kezdve már nem lehet játékról szó, a Nykise 8 emberrel csak megijedve és lesújtva védekezik és meg is tartja az eredményt.
Fehért a kórházba szállították, ahol 3 magyar orvos vette kezelés alá. Ellátását az ottani magyarok és a CsSK elnöke vállalta magára. Lábát 3 nap múlva teszik gipszbe és remény van rá, hogy 10 nap múlva haza lehet hozatni.
Játékostársai a mérkőzés után meglátogatták, késő esti órákig maradtak betegágya mellett, majd visszautazásuk előtt kora reggel meghatottan vettek búcsút barátjuktól.
Hétfőn délben érkezett haza a Nykise és a sok balszerencse és sok csapás után csak az a tudat vigasztalta őket, hogy megmutatták a magyarok úri viselkedését, felkészültségét, lelkesedését, küzdeni tudását és megjelenésükkel a magyar nap egy éltető és biztató reménysugarát vitték az elnyomottak lelkébe.