Fatális tévedés

Egy egyetemista fiú lakást bérel egy társasházban. Bekopog a szomszédba az idős Szabó nénihez, és megkéri, hogy varrjon fel egy leszakadt gombot a nadrágjára. A néni mentegetőzik:
- Sajnos, fiam, én már nem látok varrni. De kérje meg Kovácsnét, ő biztos szívesen segít.
Bekopogtat a fiú Kovácsnéhoz, be is megy. Kis idő múlva az öregasszony felfigyel rá, hogy Kovácséktól óriási dübörgés, ordítozás hallatszik. Kinéz a folyosóra, látja, hogy a fiú megtépázva támolyog ki a lakásból.
- Mi történt magával? Nem varrta fel Kovácsné a gombot?
- De felvarrta. Csak amikor el akarta harapni a cérnát, épp hazajött a férje.

Archív fotóriport a cseh támadásról

Hetvenkilenc évvel ezelőtt,  1939. január 6-án Munkácsot cseh támadás érte Oroszvég felől, ahol csak kis létszámú határőrs volt. Ennek előzménye, hogy a bécsi döntés értelmében 1938. november 10-én a várost visszacsatolták Magyarországhoz, a cseh katonaság kénytelen volt kivonulni. Amibe viszont nagyon nehezen törődtek bele.

Bár a harcoknak magyar részről nyolc halálos áldozatuk volt, a főleg civil önkéntesekből, vasutasokból és csendőrökből álló, rosszul felszerelt véderőnek sikerült visszaverni a támadást. A korabeli felvételeken jól látszik, hogy a csehek ágyúval is lőtték a várost, amiről a színház oldalán lévő belövés is tanúskodik.

A napokban kezembe akadt a Pesti Napló képes mellékletének 1939. január 15-i száma, mely beszámolót közöl az eseményekről Fotoriport Munkács véres vízkeresztjéről címmel. Mellékelem az újság vonatkozó oldalainak másolatát.

Akinek a szeretője keres feleséget

Házasságszédelgő vasutas
1918., március 30
(A Nyírvidék tudósítójától.)
Nem minden pikantéria nélkül való esetet tárgyalt most a nyíregyházi törvény, szék, amely előtt házasságszédelgés miatt egy fiatal, jóképű vasutas állott vádlottként.
A múlt év végén megjelent Nyíradonyban egy jólöltözött, fiatal vasutas, aki mint ifjú Schiff Antal államvasúti fékező mutatkozott be és sorra járta a lányos házakat, azt adva elő, hogy nősülni akar és egy szerény, szép és jómódú lányt keres feleségül. A bőbeszédű fiatalember, akinek a kíséretében egy leány volt, elmondotta, hogy ő gazdag ember, negyven hold földje, tanyája van, amellett a vasúttól sok mindent kap részben olcsó pénzért, részben pedig ingyen, úgy, hogy igen jó parti, és bármely lány kitüntetésnek veheti, ha megkéri a kezét. A vasutas társaságában levő lány, akit Schiff a nővéreként mutatott be, mindenben megerősítette a bátyja állítását, sőt dicsérte bátyját, aki igen rendes, józan ember, nem iszik, nem kártyázik és ideális férj jelölt.
Nyíradonyban két háznál. Kertész Sándornénál és Terelik Györgynénél vizitelt le, a háztűznéző testvérpár, majd átmentek Nyírtassra, ahol Prámér Gusztávné eladólányát, és Major Magdolnát, egy erényes hajadont látogattak meg. Két-három napig tartózkodtak itt is. A lánynéző vasutasnak mindenben a kedvében jártak, a vendégágyba fektették, az asztalra a legjobb bort tették és mivel igen szerette a csőrögét, minden eladólány friss csőrögét sütött a legénynek. Nyírtass után Szabolcsveresmartra mentek át. ahol Margittay Ferencné eladó lányát nézték meg, és természetesen házasságot ígértek neki is, mint minden lánynak.
Háromnapi mulatozás után innen is tovább mentek, főképp azért, mert nagyon égett már a talpuk alatt a föld. Ugyanis, mikor egyik, vagy másik családnál bevégezték a háztűznézést. ügyességgel, ravaszsággal vagy ékszert, vagy valami drágább ruhafélét, sőt még pénzt is kicsaltak az örömanyától, aki természetesen boldogan sietett a vőmuram segítségére, annál inkább, meri az ékszert is, meg a ruhát is csak mintának vették el, hogy a menyasszonyunk aztán megvegyék az ékszer vagy a ruha párját.
A menyasszonyok azonban, csakúgy, mint Nyírtasson vagy Veresmarton hiába várták a vőlegényt, eltűnt az a párjával és a kicsalt holmival együtt A megcsalt menyasszonyok följelentést tettek aztán a vasutas ellen, akit sikerült is elcsípni a csendőröknek, a lány azonban, Hajdú Eszter, aki, mint kiderült, nem a testvére, hanem a szeretője volt, a vasutasnak megszökött.
Schiff Antal felett most Ítélkezett a nyíregyházi törvényszék és több rendbeli csalás bűntettében bűnösnek mondotta ki a vasutast, akit egy évi börtönre és száz korona pénzbüntetésre ítéltek.

Tényleg megúszhatatlan

Jakupcsek Gabriella

Megúszhatatlan

Ahogy a gyerekeimnek elmesélem

Az ünnepek alatt a családom ajánlotta figyelmembe ezt a könyvet. Megvallom őszintén, előítéleteim vannak a „női” szerzőkkel szemben, az esetek többségében a lelkizés, pontosabban nyavalygás olyan magaslatait és mélységeit tárják elénk, mely a legtöbb férfiember, de még a hölgyek nagy része számára is fárasztóan érdektelen.

Jakupcsek azonban más. Olyan kérdéseket tesz fel, olyan dolgokról mondja el a véleményét, teljesen közérthető módon, melyekkel valamennyien szembetalálkozunk.

Íme, egy részlet ízelítőnek: „ A rendszerváltás utáni generáció sok erkölcsi kérdésben elengedte a gyerekei kezét azzal, hogy majdcsak felnőnek maguktól. Ez pedig veszélyeket hord magában, ezért javaslom, a gyerekvállalásnak és a gyereknevelésnek ne csak az anyagi oldalát nézzük. Az esetleges anyagi nehézségeknél sokkal nagyobb baj, ha a gyerek úgy nő fel, mint a gyom az árokparton.”

És egy másik:” Szerencsés arra is megtanítani a gyereket, hogy vigye a kapcsolatait. Hogy a nagymamát fel kell hívni mondjuk kétnaponta felnőtt korban is, hogy a testvéreidet látnod kell így vagy amúgy, minél többször, hogy jelentkezz rendszeresen a barátnőidnél, kérdezd meg tőlük, mi újság velük, vigyél nekik csokit a születésnapjukra. Rengeteg olyan szülőt és nagyszülőt ismerek, aki önzésből vagy érdektelenségből, ki tudja, de alig tart kapcsolatot a gyerekével, unokájával, és ez nagyon fájdalmas.”

Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, de különösen a gyakorló és jövendőbeli szülőknek. Mert az ilyesfajta szembenézés tényleg megúszhatatlan.

A munkácsi magyar középiskola feltámadása

Anyai nagyapám, néhai Tonhaizer Ferenc, Munkács város egykori alpolgármestere visszaemlékezései alapján, akit a szovjet hatóságok elhurcoltak és csak három év két hónap lágerben letöltött raboskodás után térhetett haza.

„Bár odahaza voltam, idegenben éreztem magam. Nem csoda, hogy gyakran eszembe jutott egy, a munkácsi temetőben lévő sírfelirat: "Meghaltam, mert szívem nem tudott hazát cserélni.”. Én nem követhettem az igaz magyart. Nekem még élni kellett, élni családom, kicsiny gyermekeim érdekében.

Így aztán két elhatározás született bennem. Az egyik az, hogy mindent meg kell tenni a Magyarországra való átköltözésünk érdekében, a másik pedig, lehetőleg távol tartani magam minden hivatalos ténykedéstől, és kerülni a színházat, mozit és egyéb szórakozóhelyeket. …Második elhatározásomat, a szórakozásra vonatkozóan eddig 99 százalékban betartottam, de a hivatalos ténykedést illetően megszegtem. Véleményem szerint, magyar szempontból kötelességem volt megszegni.

 Az első szülői értekezleten, melyen a magyar nyelvű iskolában részt vettem, a szülői tanács elnökévé választottak. ekkor a mi iskolánk csak hétosztályos volt, melynek elvégzése egyetemi felvételre nem jogosított. Ugyanakkor Munkácson csaknem az összes orosz és ukrán iskola tízosztályos középiskola volt. Az érdekelt szülők között volt néhány lelkes magyar, akikkel szinte élvezet volt a tízosztályos magyar középiskola megszerzése érdekében harcolni.

Ez a harc teljes két éven keresztül folyt. Gyakran hívtam össze szülői értekezletet, küldöttségeket menesztettünk a tanfelügyelőhöz, a polgármesterhez, Ungvárra és Kijevbe. Írtam, szaladgáltam, mindenütt ott voltam, ahol a magyar iskola érdekében veszekedni kellett.

A kijevi minisztérium mindjárt az első kérvényemre engedélyezte a magyar középiskolát. A helyi sovinizmus azonban még a minisztériumi rendelkezésnél is erősebb volt. Amikor, a kapott engedély birtokában, felkerestem az illetékes hatóságokat, azt a választ kaptam, hogy a tízosztályos magyar iskola részére nincs helyiség.

Hiába adtunk be többféle javaslatot, sőt, még azt is vállaltuk, hogy közadakozásból és önkéntes munkával megnagyobbítjuk iskolánkat, hiába hivatkoztunk arra, hogy gyermekeink kényszerülve vannak a falvakba járni iskolába. Minden törekvésünk, minden érvelésünk hiábavalónak bizonyult.

Amikor egyszer Ungváron a területi tanfelügyelőnek azt találtam mondani, hogy mégis tűrhetetlen állapot, hogy a városi gyermek a hét osztály elvégzése után csak falun folytathatja a tanulást, azt válaszolta, hogy ezentúl már csak úgy lesz: a régi rendszerekben a falusi gyermek a városba jött művelődni, most már a városi gyermek járhat falura.

Egy ízben azzal vádoltak, hogy csak én követelőzöm, a többi szülő már megtanulta az államnyelvet és a gyermekük asszimilálódásba beleegyezik. Ennek bizonyságául akart a tanfelügyelőség egy csapdát felállítani.  Összehívatta az érdekelt szülőket, s az értekezletre elhozta a párt kultúrreferensét is. A tanfelügyelő hosszú beszéddel próbálta indokolni, hogy miért lehetetlen Munkácson a tízosztályos magyar középiskola felállítása. A beszéd elhangzása után az egész hallgatóság azt kiabálta: „Nem értettünk semmit!” A kultúrreferens, látva a helyzetet, felállt, ezzel vége is lett az értekezletnek. Kétségtelen, hogy nekünk ebből nagy hasznunk volt, nevezetesen, hogy a soviniszta tanfelügyelő nem tudta többé félrevezetni a feletteseit.

Néhány nap múlva megüzente nekem a polgármester, hogy, ha „uszításaimmal” fel nem hagyok, letartóztatásom iránt fog intézkedni. A soviniszták szemében az is uszítás volt, hogy én a magyarság törvény adta jogát követetem. Én a panaszommal Moszkvához fordultam, erre minden vitatkozás, csűrés-csavarás  megszűnt. Mindjárt volt helyiség, volt elegendő tanerő és pénzbeli fedezet is volt. Csak engem fenyegettek, hogy kellemetlenségeim lesznek, mert nem lesz elegendő magyar tanuló. E fenyegetést tett nem követhette, mert a magyar iskola tanulóinak száma 560-ról 940-re emelkedett.”

Fotó: A jobb felső sarokban látható épületben működik a munkácsi magyar iskola.

(Archív felvétel)