Megúszhatatlan
Ahogy a gyerekeimnek elmesélem
Az ünnepek alatt a családom ajánlotta
figyelmembe ezt a könyvet. Megvallom őszintén, előítéleteim vannak a „női”
szerzőkkel szemben, az esetek többségében a lelkizés, pontosabban nyavalygás
olyan magaslatait és mélységeit tárják elénk, mely a legtöbb férfiember, de még
a hölgyek nagy része számára is fárasztóan érdektelen.
Jakupcsek azonban más. Olyan kérdéseket tesz
fel, olyan dolgokról mondja el a véleményét, teljesen közérthető módon,
melyekkel valamennyien szembetalálkozunk.
Íme, egy részlet ízelítőnek: „ A
rendszerváltás utáni generáció sok erkölcsi kérdésben elengedte a gyerekei
kezét azzal, hogy majdcsak felnőnek maguktól. Ez pedig veszélyeket hord
magában, ezért javaslom, a gyerekvállalásnak és a gyereknevelésnek ne csak az
anyagi oldalát nézzük. Az esetleges anyagi nehézségeknél sokkal nagyobb baj, ha
a gyerek úgy nő fel, mint a gyom az árokparton.”
És egy másik:” Szerencsés arra is megtanítani
a gyereket, hogy vigye a kapcsolatait. Hogy a nagymamát fel kell hívni mondjuk
kétnaponta felnőtt korban is, hogy a testvéreidet látnod kell így vagy amúgy,
minél többször, hogy jelentkezz rendszeresen a barátnőidnél, kérdezd meg tőlük,
mi újság velük, vigyél nekik csokit a születésnapjukra. Rengeteg olyan szülőt
és nagyszülőt ismerek, aki önzésből vagy érdektelenségből, ki tudja, de alig
tart kapcsolatot a gyerekével, unokájával, és ez nagyon fájdalmas.”
Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, de
különösen a gyakorló és jövendőbeli szülőknek. Mert az ilyesfajta szembenézés tényleg megúszhatatlan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése