Alapos gyanú

 Két barát beszélget:                                        

- Haver, én azt hiszem, hogy a feleségemnek szeretője van.
- Ezt miből gondolod?
- Tudod 3 évet éltünk itthon, majd kiutaztunk Olaszországba 2 évre, azután Amerikában éltünk 1 évet és aztán Spanyolországban is voltunk.
- És mi köze ennek a hűtlenséghez?!
- Mindenütt ugyanaz a postás!

 

Nemcsak a férfi zseni több

                                                                                                                  

 „A nők általában hálósan gondolkodnak, mert az agy női részei jobban össze vannak kapcsolva. Általában több információt gyűjtenek be, mikor gondolkodnak, azokat összetettebb formába rendezik, több opciót és lehetséges kimenetelt látnak. Általában összefüggően, holisztikusan gondolkodnak, ezt hálózat-gondolkodónak nevezem. A férfiak általában - és ezek átlagok - eldobják azt, amit a tárgyhoz nem tartozónak ítélnek, arra összpontosítanak, amit csinálnak, és lépésről lépésre haladva gondolkodnak. Mindkettő tökéletesen jó módja a gondolkodásnak. Mindkettőre szükségünk van az előrejutáshoz. Történetesen több is a férfi zseni a világon... és több a férfi idióta is a világon.” (Helen Fisher amerikai-kanadai antropológus)

                                                                                                                    

 

Kik azok a démonszülők?

 

Néhány napon belül remélik, hogy nagy értékekre bukkanak a benei hegy kutatói

 (Megjelent: Kárpáti Híradó, 1928.11.18.)

Hosszú idő óta száll az a legenda, hogy a Bene melletti Kelemen-hegyen kincseket rejtettek el a kuruc-labanc világban. Sokszor próbálták a kincset megtalálni, de a nehéz fúrási munka elvette a kincs után kutatok kedvét. Az elmúlt nyár derekán egy nagyobb társaság ismét vállalkozott a kincs felkutatására.
A mostani kutatást az indította meg, hogy egy tiszaújlaki iparos, Nagy Antal elsárgult írások között megtalálta a kincs rejtekhelyéről szóló leírást. A régi elsárgult okmányból kitűnt, hogy vitéz Nagy István kurucvezér volt az, aki a kincseket elrejtette és fiának erről végrendeletei hagyott. A végrendeletet azonban nem a fia, hanem egy favágó találta meg a Kelemen-hegyen egy fa odvának üregében és állítólag a végrendelet- másolat került Nagy Antal kezeibe. A végrendelet elősorolja, hogy mennyi kincs van a Kelemen-hegy barlangjában elrejtve és megfelelő utasítást is nyújt arra vonatkozólag, hogyan lehet a kincsekhez jutni. Azonban a kincsekhez vezető utat nem lehet megtalálni, mert az idők folyamán az állítólagos bejárat eltűnt. A kelemenhegyi kincs a végrendelet szerint olyan nagymennyiségű, hogy abból Európa adósságát könnyen ki lehetne fizetni.
Nagy Antal a végrendelettel elutazott Királyházára, ahol a szuggesszióiról messze vidéken híres Teleky Vilmosnét kereste fel. Telekyné médiumáról, Kerekes Józsefnéról azt állítják, hogy amikor transzban van, telepatikus megérzésekre és meglátásokra képes. Nagy Antal nem mutatta meg a végrendeletet és a transzba hozott médium mégis pontról pontra leírta, mennyi kincs van a barlangban és hogyan van elhelyezve. A tiszaújlaki iparos, miután a médium is megerősítette a végrendeletet, Némethy Sándor antalóci vasutassal megalakította a kincskeresők társaságát és a kincs kutatására engedélyt is kaptak azzal, hogy a találandó kincs egyharmad részét az állam, egyharmad részét pedig a Kelemen-hegy tulajdonosa, Vári község kapja. A munkálatokat a Telekyné által transzba hozott médium utasítása szerint kezdték meg. Ezeket a munkálatokat eleinte nagy érdeklődés kísérte, de miután eredmény nem volt, az érdeklődés ellanyhult. A hosszú hónapok hiába való kutatása után azonban kirobbant az első hír, hogy a médium állítása szerint a kincset néhány nap múlva megtalálják. Most a jóslásnak a beigazolását várják nagy izgalommal a tömegszuggesszió alatt lévő emberek.

Nem találták meg a benei kuruc-kincseket

(Megjelent: Kárpáti Híradó, 1928.11.25.)

Tud.jelenti: A „Kárpáti Híradó“ vasárnapi számában foglalkozott az egyik kurucvezér állítólagos végrendeletével, amely szerint a benei Kelemen- hegy titkos barlangjában mesébe illő kincsek vannak elrejtve. A királyházai médium: Kerekes József ottani vasutas feleségének kijelentése, mely szerint a kincsek hat napon belül a benei kincskeresők birtokában lesznek, nem vált be s így a hónapok óta tartó, költséges és fáradságos kutatás eredménytelennek bizonyult. A szegény emberek a kutatást még a kudarc után sem hagyták abba és változatlanul hiszik, hogy a könnyen repedező, kovát tartalmazó hegységben egyszer csak megtalálják a legendás kincseket.

 

A fotó illusztráció.

Forrás: Wikipédia.

 

A lázadó szőrzet

                                                                                                                   

A dolog valamikor a hetvenes évek végén esett meg az ungvári egyetemen, az állandó gyanakvás és bizalmatlanság korszakában, amikor minden és mindenki gyanús volt.

Történt, hogy egyik diáktársam, aki évekkel idősebb volt, mint én, feljebb is tanult és egyébként is katonaság után vették fel, egy szép koranyári napon elhatározta, hogy márpedig ő szakállt fog ereszteni. Nevelgette is szépen, ahogy nevelgetni illik, így aztán őszre szép bozontos szőrzet borította az arcát. Hogy szavam ne felejtsem, az egyetem vezetése a fiatalembert mindig is megbízhatatlannak tartotta, egyrészt többféleképpen megfejthető versei miatt, másrészt pedig, mert amikor kissé többet ivott a kelleténél, ami elég gyakran megesett, tett olyan kijelentéseket, melyeket a proletár internacionalizmus szempontjából elég nehéz lett volna értelmezni.

Eljött az ősz, visszamentünk az egyetemre. Ő elég nagy feltűnést keltett a bozontos szakállával, sőt, mint kiderült, nem csupán feltűnést, hanem gyanakvást is. Előbb csak egy-két tanár szólt rá, hogy vágassa le, de ő erre semmilyen hajlandóságot nem mutatott. Aztán már olyan is akadt, aki megfenyegette, szakállal nem engedi be az órájára. Egyre nyilvánvalóbb volt, hogy szervezett terrorról van szó, melyet politikai körökből irányítanak. Különösen miután a dékán is behívatta és erélyesen felszólította a szőrzet eltávolítására. Ő azonban nem tágított, váltig állította, hogy neki a szakállhoz igenis joga van.

Arra azonban senki nem számított, hogy egyenesen a pártbizottság elé kerül a szakáll-ügy. Egy napon ugyanis szívélyes meghívót kapott a szervezet következő ülésére. Mint később elmesélte, az általa is ismert tanárok mellett ott ült egy idegen, sőt szemmel láthatóan ő irányította az egész ülést.

Előbb csak kedélyesen faggatni kezdték, hogy mért kell neki annyira az a szakáll, utána egyre határozottabban sürgették, fejtse ki, mik a szándékai a szőrzettel. Hiába mondta, hogy nemcsak neki van arcszőrzete az egyetemen, ez őket egyáltalán nem érdekelte. Végül az idegen is megszólalt, egyenesen nekiszegezte a kérdést vagy inkább kijelentést:

-- Vallja be, hogy a szakállával tulajdonképpen lázadni akar a rendszer ellen!

A fiatalember meglepődött, kissé talán meg is ijedt, nem nagyon mert a kérdezőkre nézni, inkább a falat bámulta. És ahogy ott tanácstalanul nézelődött, egyszer csak megakadt a szeme egy képen, mely a kommunista atyákat ábrázolta.

-- Lázadni? Dehogy akartam lázadni! Épp ellenkezőleg!

-- Hogyhogy épp ellenkezőleg! – reccsent rá az idegen.

-- Na de elvtársak! – felelte mosolyogva. – Még észre sem vették, hogy Marx, Engels és Lenin elvtársaknak is volt szakálluk? Azért ez nem szép!

 

 

Csataterek-1.rész: Kalandozások

 

Majdnem sikeres terápia

Két fickó beszélget:                                         

- Haver képzeld, baj volt a memóriámmal, állandóan cserben hagyott, mindent elfelejtettem. Aztán elmentem egy pszichiáterhez, aki rendbe tett és azóta minden rendben.

- Na, és hogy hívják az illetőt? - kérdi a másik.
- Hmmm... izé... ööö... te, minek nevezik azt a kis kék színű növényt, ami tavasszal nyílik és olyan kellemes illata van?
- Ibolya!
- Ja, igen, hát persze ibolya! - majd odakiált a feleségének - Te, Ibolya hogy is hívják azt a pszichiátert?