A lázadó szőrzet

                                                                                                                   

A dolog valamikor a hetvenes évek végén esett meg az ungvári egyetemen, az állandó gyanakvás és bizalmatlanság korszakában, amikor minden és mindenki gyanús volt.

Történt, hogy egyik diáktársam, aki évekkel idősebb volt, mint én, feljebb is tanult és egyébként is katonaság után vették fel, egy szép koranyári napon elhatározta, hogy márpedig ő szakállt fog ereszteni. Nevelgette is szépen, ahogy nevelgetni illik, így aztán őszre szép bozontos szőrzet borította az arcát. Hogy szavam ne felejtsem, az egyetem vezetése a fiatalembert mindig is megbízhatatlannak tartotta, egyrészt többféleképpen megfejthető versei miatt, másrészt pedig, mert amikor kissé többet ivott a kelleténél, ami elég gyakran megesett, tett olyan kijelentéseket, melyeket a proletár internacionalizmus szempontjából elég nehéz lett volna értelmezni.

Eljött az ősz, visszamentünk az egyetemre. Ő elég nagy feltűnést keltett a bozontos szakállával, sőt, mint kiderült, nem csupán feltűnést, hanem gyanakvást is. Előbb csak egy-két tanár szólt rá, hogy vágassa le, de ő erre semmilyen hajlandóságot nem mutatott. Aztán már olyan is akadt, aki megfenyegette, szakállal nem engedi be az órájára. Egyre nyilvánvalóbb volt, hogy szervezett terrorról van szó, melyet politikai körökből irányítanak. Különösen miután a dékán is behívatta és erélyesen felszólította a szőrzet eltávolítására. Ő azonban nem tágított, váltig állította, hogy neki a szakállhoz igenis joga van.

Arra azonban senki nem számított, hogy egyenesen a pártbizottság elé kerül a szakáll-ügy. Egy napon ugyanis szívélyes meghívót kapott a szervezet következő ülésére. Mint később elmesélte, az általa is ismert tanárok mellett ott ült egy idegen, sőt szemmel láthatóan ő irányította az egész ülést.

Előbb csak kedélyesen faggatni kezdték, hogy mért kell neki annyira az a szakáll, utána egyre határozottabban sürgették, fejtse ki, mik a szándékai a szőrzettel. Hiába mondta, hogy nemcsak neki van arcszőrzete az egyetemen, ez őket egyáltalán nem érdekelte. Végül az idegen is megszólalt, egyenesen nekiszegezte a kérdést vagy inkább kijelentést:

-- Vallja be, hogy a szakállával tulajdonképpen lázadni akar a rendszer ellen!

A fiatalember meglepődött, kissé talán meg is ijedt, nem nagyon mert a kérdezőkre nézni, inkább a falat bámulta. És ahogy ott tanácstalanul nézelődött, egyszer csak megakadt a szeme egy képen, mely a kommunista atyákat ábrázolta.

-- Lázadni? Dehogy akartam lázadni! Épp ellenkezőleg!

-- Hogyhogy épp ellenkezőleg! – reccsent rá az idegen.

-- Na de elvtársak! – felelte mosolyogva. – Még észre sem vették, hogy Marx, Engels és Lenin elvtársaknak is volt szakálluk? Azért ez nem szép!