(Megjelent: Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1927.04.17.)
Beregvármegye déli részén, ahol a Borzsa folyó beleömlik a
Tiszába, ahová még elintegetnek a muzsalyi és benei nektáros hegyek, de
egyébként már megkezdődik a végehosszatlan alföld; még Ruszinszkóban, de a
trianoni magyar határtól alig egy hajításnyira elterpeszkedve, álmosan fekszik
egy nagyközség: Vári,
amelynek csak a legutóbbi időkben kopott ilyen rövidre a neve, mert régen
Tisza, később pedig Mezővárinak hívták.
Ez a ma elhagyatott, szegényes külsejű falu a honfoglalás
utáni első századokban messze vidék legfontosabb erőssége és egyben a vármegye,
akkor még Borzsova vármegye székhelye volt. Árpád apánknak a Kárpátok bérceiről
leszálló honfoglaló harcosai már készen találták a romjaiban még most is
látható Borzsova várát, a védelme alatt meghúzódó sátorteleppel, amelyből
gyorsan fejlődő község lett: a mai Vári.
A kutyafejű tatárok, akik IV. Béla király idejében
Magyarország nagy részét elpusztították, 1241-ben Borzsova várát is feldúlták és
az alatta fekvő Vári község
lakosait kardélre hányták. Borzsova vára nem is épült fel többé, a vármegye
védbástyáját védettebb helyen építették meg: Beregen, amely községtől a
vármegye mai neve származik.
De azért Vári nem hanyatlott el. Vadban és halban gazdag határa a jó vitézek
nagy tömegét vonzotta oda, a XIV. század közepén pedig falai között sok iparos
telepedett le, akik még nagyobb lendületet adtak a község fejlődésének. Első
királyainknak folyton gondjuk volt Várira, amelyet csakhamar városi rangra emeltek. 1354-ben Vári lakosai és vendégei olyan szabadalmakat
nyertek, amilyenek csak Buda és a többi királyi városok polgárait illették.
Saját bíróságuk volt, pallosjoggal, vámot és adót nem fizettek, elöljárókat és
papot szabadon választottak és országos vásárokat tarthattak. A későbbi
királyok sorra megerősítették Vári kiváltságait.
Vári Munkács érdekkörébe tartozott
és így Munkáccsal együtt Korjatovics Tódor a ruszinok hercege, majd Hunyadi
János, a nagy magyar kormányzó, aztán Bocskai István, később a Rákócziak kezére
került, míg végül 1726-ban a Schönborn család kapta meg, mint királyi adományt.
Vári kedvező voltát és
fontosságát mutatja, hogy 1445-ben Hunyadi János is meglátogatta, megfordult
benne Thököly Imre is, akit két vári magyar elkísért számkivetettségébe is, hűségesen kitartva
mellette halálukig; de volt egy még híresebb vendége is: II. Rákóczi Ferenc, a
mi nagyurunk, aki 1703. júl. 4-én, a tiszabecsi győzelmes összecsapás után itt
szállt meg és itt is aludt, hogy másnap innen folytassa diadalútját
Vásárosnamény felé.
Vári története egész folyamán
fennen lángolt a magyar szabadságért, amelyért, vérét és vagyonát mindig, a
legnagyobb készséggel áldozta. Különösen a Rákóczi- féle szabadságharcból
vette ki a részét. Váriban
lakott Bertók Mihály, az uradalom főtisztje, aki innen kezelte Tarpát és
Salánkot, a Rákóczi-javak másik két mezővárosát. Ez a Bertók volt a fő összekötőkapocs
a lázongó magyarság és a Messiásként várt Rákóczi között. A tarpai Esze Tamás
és a bégányi Kis Albert az ő utasításai szerint jártak ki a már Lengyelországban
tartózkodó Rákóczi Ferenchez és őhozzá hordták, leendő felszabadítójuk
üzeneteit. Rákóczi neki küldte a kibontandó zászlót is. És csakugyan Bertók
volt az, aki fellázítva egy pünkösdi nagyvásár népét, levágatta az osztrák
őrséget és ezzel jelt adott az általános felkelésre. A Rákóczi-szabadságharc
megindításának a dicsősége tehát Várihoz fűződik.
Vári, mint a Schönbornok birtoka
sokat vesztett a jelentőségéből. Kiváltságait nagyrészt megtartotta ugyan, de
földesurának ingyen szőlőmunkával és fuvarállítással tartozott, ezenkívül
bizonyos hal- és vadmennyiséget is be kellett szállítani a munkácsi központba.
Az 1860-as évek legelején Váriba ismét pezsgő élet költözött. Az akkori Magyarország
leggazdagabb kereskedője: a Komáromban lakó Domokos János Várit tette meg felsőtiszavidéki üzleti
érdekeltsége középpontjává. Testvéröccsét: Domokos Sándort költöztette Váriba, aki innen a vontatott hajók
százain temérdek fát, gabonát és gyümölcsöt szállíttatott az ország minden
részébe, fel egészen Szegedig. A Domokos család kezében volt a sószállítás is,
ami temérdek forgalmat jelentett. A vontató lovak száma az 1500-at is
meghaladta.
Domokos Sándor, a dúsgazdag úr évtizedekig Váriban lakott. Itt is házasodott meg.
Még pedig igen érdekes módon. Beleszeretett Bot András szegény zsellérember
csodaszép leányába: Ágnesbe, akit előbb kitaníttatott, aztán feleségül vett. Váriban négy gyermekük született. Egy
felnőtt fiúk itt is halt meg, és ma is a vári temetőben pihen, jeltelen sírban, mert az egykori díszes
síremléket egy villámcsapás régen darabokra zúzta. Domokosék Váriban való laktukban a Mészáros-,
Kerékgyártó- és Halász-család tagjaival érintkeztek és természetesen sürgő
forgó, nagyúri életet éltek. Az 1830. évek végén Komáromban meghalt Domokos
János, akinek öccse lett az egyetlen örököse, aki erre Váriból hazaköltözött. A Váriban született három Domokos leány, akiknek temérdek vagyonához
megejtő szépség is járult, országszerte ünnepelt hírességek lettek, Pozsonyban
és Budán ők diktálták a divatot, és mindhárman mágnásokhoz mentek feleségül. A
legkisebb leány történetét írta meg Jókai a „Tengerszemű hölgy“ című
regényében. Domokos János pedig Jókai „Aranyember“- éhez szolgált mintaképül. A
„Tengerszemű hölgy“ bölcsője Váriban ringott.
Érdekes, hogy Vári községe anyagi szorultságában, Domonkosok elköltözése után is,
többször fordult segítségért Bot Ágneshez, aki sose utasította el szülőfaluja
kérését. Az ilyen kölcsönöket Bot Ágnes nem kérte vissza, illetve
visszavetésüket nem fogadta el, mire a hálálkodó községi elöljáróság megígérte
hogy fia sírját örökre gondozni fogja De erről az ígéretről az utódok alaposan
elfelejtkeztek.
Vári az 1848-iki szabadságharcban
is teljes erejével részt vett, és mintha csak földjében és vízében valami csodálatos
erő élne, azóta se tántorodott el soha a 48-as eszmék mellől. A magyar világban
a függetlenségi pártnak, a Kossuth-imádatnak bevehetetlen vára volt. Drága
ereklyeként őrzött fehér selyemzászlaja büszkén viseli a jelmondatot: „Mezővári
nem enged a 48-ból“.
Fenséges múltjához Vári ma sem lett hűtlen. Ma is tüzes, magyar s a magyar jogokért, a
magyar dicsőségért ma is tenni, halni kész. A Magyar Nemzeti Pártnak egyik
legerősebb fészke. Mialatt túrja az ősi rögöt és várja a jobb jövőt, a magyar
kultúra sorsát is folyton a szívén melegíti. Vári fiatalságából toboroztatott össze Podkarputszka Rusz legjobb
műkedvelő gárdája, amely a múlt évben Beregszászon is fellépett és községének
országos hírnevet szerzett. Teljesítményük, amelyet a „Juhászlegény, szegény
juhászlegény” című darab előadásával elénk állítottak, elérte a falusi
műkedvelői színjátszás elképzelhető legmagasabb fokát.
A mai Várinak 5000 lakosa van. Valamennyien magyarok és 150 lélek kivételével
reformátusok. A reformáció korabeli egyháza ma is virágzó. Pompás a temploma és
az egész egyházmegyében itt van legszebb paplakás. Iskolája és óvodája állami, persze
magyar tannyelvvel. Gazdasági iskolája az államfordulattal megszűnt.
A lakosság meglehetős szegény, de a község maga igen
gazdag. Van 1000 kat. hold erdeje és 2200 kat. hold mezőbirtoka. Községi pótadó
nincs. Ezelőtt a lakosság helyett a vármegyei pótadót is a község fizette. A
község egész határa 6027 kat. hold. Nagybirtoka nincs. A Várady, — Marton, — Torzsás,
— Szarka, Molnár — és Sípos — famíliák virágoznak most benne, de egynek-egynek
a birtoka a 100 holdat is alig éri el. A gazdálkodás fordulós-rendszer szerint
történik. A tagosítás már 1910 óta folyik, de még mindig csak a kezdet kezdetén
vannak. Volt már Várinak
bankja is, de ez megszűnt, most csak Fogyasztási — és Hitelszövetkezete van.
Jegyzői székhely csendőr — és fináncőrséggel. Képviselő-testületét évekkel
ezelőtt feloszlatták és Torzsás Gábor személyében kormánybiztost állítottak az
élére. Van Várinak orvosa és
patikája is. Lakossága föld — és szőlőművelésből és állattenyésztésből él.
Vezetője Körössy Sándor ref. lelkész, akinél lelkesebb és
áldozatkészebb magyart keveset mutat fel Ruszinszkó.
Hittel és büszkén tekintünk Várira, amely méltó nagy múltjához, s amelynek tántoríthatatlan
magyarságában a ruszinszkói magyar front egyik legfontosabb és legerősebb
szárnyát látjuk.
