Egy híres magyar fészek

 (Megjelent: Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1927.04.17.)

 

Vári fényes múltja. — Vári, mint a megye székhelye. — Vári, mint a Rákóczi-szabadságharc megindítója — Vári és a Tengerszemű hölgy. —Vári nem enged a 48-bél. A mai Vári.

Beregvármegye déli részén, ahol a Borzsa folyó beleömlik a Tiszába, ahová még elintegetnek a muzsalyi és benei nektáros hegyek, de egyébként már megkezdődik a végehosszatlan alföld; még Ruszinszkóban, de a trianoni magyar határtól alig egy hajításnyira elterpeszkedve, álmosan fekszik egy nagyközség: Vári, amelynek csak a legutóbbi időkben kopott ilyen rövidre a neve, mert régen Tisza, később pedig Mezővárinak hívták.
Ez a ma elhagyatott, szegényes külsejű falu a honfoglalás utáni első századokban messze vidék legfontosabb erőssége és egyben a vármegye, akkor még Borzsova vármegye székhelye volt. Árpád apánknak a Kárpátok bérceiről leszálló honfoglaló harcosai már készen találták a romjaiban még most is látható Borzsova várát, a védelme alatt meghúzódó sátorteleppel, amelyből gyorsan fejlődő község lett: a mai Vári.
A kutyafejű tatárok, akik IV. Béla király idejében Magyarország nagy részét elpusztították, 1241-ben Borzsova várát is feldúlták és az alatta fekvő Vári község lakosait kardélre hányták. Borzsova vára nem is épült fel többé, a vármegye védbástyáját védettebb helyen építették meg: Beregen, amely községtől a vármegye mai neve származik.
De azért Vári nem hanyatlott el. Vadban és halban gazdag határa a jó vitézek nagy tömegét vonzotta oda, a XIV. század közepén pedig falai között sok iparos telepedett le, akik még nagyobb lendületet adtak a község fejlődésének. Első királyainknak folyton gondjuk volt Várira, amelyet csakhamar városi rangra emeltek. 1354-ben Vári lakosai és vendégei olyan szabadalmakat nyertek, amilyenek csak Buda és a többi királyi városok polgárait illették. Saját bíróságuk volt, pallosjoggal, vámot és adót nem fizettek, elöljárókat és papot szabadon választottak és országos vásárokat tarthattak. A későbbi királyok sorra megerősítették Vári kiváltságait.
Vári Munkács érdekkörébe tartozott és így Munkáccsal együtt Korjatovics Tódor a ruszinok hercege, majd Hunyadi János, a nagy magyar kormányzó, aztán Bocskai István, később a Rákócziak kezére került, míg végül 1726-ban a Schönborn család kapta meg, mint királyi adományt. Vári kedvező voltát és fontosságát mutatja, hogy 1445-ben Hunyadi János is meglátogatta, megfordult benne Thököly Imre is, akit két vári magyar elkísért számkivetettségébe is, hűségesen kitartva mellette halálukig; de volt egy még híresebb vendége is: II. Rákóczi Ferenc, a mi nagyurunk, aki 1703. júl. 4-én, a tiszabecsi győzelmes összecsapás után itt szállt meg és itt is aludt, hogy másnap innen folytassa diadalútját Vásárosnamény felé.
Vári története egész folyamán fennen lángolt a magyar szabadságért, amelyért, vérét és vagyonát mindig, a legnagyobb készséggel áldozta. Különösen a Rákóczi- féle szabadságharcból vette ki a részét. Váriban lakott Bertók Mihály, az uradalom főtisztje, aki innen kezelte Tarpát és Salánkot, a Rákóczi-javak másik két mezővárosát. Ez a Bertók volt a fő összekötőkapocs a lázongó magyarság és a Messiásként várt Rákóczi között. A tarpai Esze Tamás és a bégányi Kis Albert az ő utasításai szerint jártak ki a már Lengyelországban tartózkodó Rákóczi Ferenchez és őhozzá hordták, leendő felszabadítójuk üzeneteit. Rákóczi neki küldte a kibontandó zászlót is. És csakugyan Bertók volt az, aki fellázítva egy pünkösdi nagyvásár népét, levágatta az osztrák őrséget és ezzel jelt adott az általános felkelésre. A Rákóczi-szabadságharc megindításának a dicsősége tehát Várihoz fűződik.
Vári, mint a Schönbornok birtoka sokat vesztett a jelentőségéből. Kiváltságait nagyrészt megtartotta ugyan, de földesurának ingyen szőlőmunkával és fuvarállítással tartozott, ezenkívül bizonyos hal- és vadmennyiséget is be kellett szállítani a munkácsi központba.
Az 1860-as évek legelején Váriba ismét pezsgő élet költözött. Az akkori Magyarország leggazdagabb kereskedője: a Komáromban lakó Domokos János Várit tette meg felsőtiszavidéki üzleti érdekeltsége középpontjává. Testvéröccsét: Domokos Sándort költöztette Váriba, aki innen a vontatott hajók százain temérdek fát, gabonát és gyümölcsöt szállíttatott az ország minden részébe, fel egészen Szegedig. A Domokos család kezében volt a sószállítás is, ami temérdek forgalmat jelentett. A vontató lovak száma az 1500-at is meghaladta.
Domokos Sándor, a dúsgazdag úr évtizedekig Váriban lakott. Itt is házasodott meg. Még pedig igen érdekes módon. Beleszeretett Bot András szegény zsellérember csodaszép leányába: Ágnesbe, akit előbb kitaníttatott, aztán feleségül vett. Váriban négy gyermekük született. Egy felnőtt fiúk itt is halt meg, és ma is a vári temetőben pihen, jeltelen sírban, mert az egykori díszes síremléket egy villámcsapás régen darabokra zúzta. Domokosék Váriban való laktukban a Mészáros-, Kerékgyártó- és Halász-család tagjaival érintkeztek és természetesen sürgő forgó, nagyúri életet éltek. Az 1830. évek végén Komáromban meghalt Domokos János, akinek öccse lett az egyetlen örököse, aki erre Váriból hazaköltözött. A Váriban született három Domokos leány, akiknek temérdek vagyonához megejtő szépség is járult, országszerte ünnepelt hírességek lettek, Pozsonyban és Budán ők diktálták a divatot, és mindhárman mágnásokhoz mentek feleségül. A legkisebb leány történetét írta meg Jókai a „Tengerszemű hölgy“ című regényében. Domokos János pedig Jókai „Aranyember“- éhez szolgált mintaképül. A „Tengerszemű hölgy“ bölcsője Váriban ringott.
Érdekes, hogy Vári községe anyagi szorultságában, Domonkosok elköltözése után is, többször fordult segítségért Bot Ágneshez, aki sose utasította el szülőfaluja kérését. Az ilyen kölcsönöket Bot Ágnes nem kérte vissza, illetve visszavetésüket nem fogadta el, mire a hálálkodó községi elöljáróság megígérte hogy fia sírját örökre gondozni fogja De erről az ígéretről az utódok alaposan elfelejtkeztek.
Vári az 1848-iki szabadságharcban is teljes erejével részt vett, és mintha csak földjében és vízében valami csodálatos erő élne, azóta se tántorodott el soha a 48-as eszmék mellől. A magyar világban a függetlenségi pártnak, a Kossuth-imádatnak bevehetetlen vára volt. Drága ereklyeként őrzött fehér selyemzászlaja büszkén viseli a jelmondatot: „Mezővári nem enged a 48-ból“.
Fenséges múltjához Vári ma sem lett hűtlen. Ma is tüzes, magyar s a magyar jogokért, a magyar dicsőségért ma is tenni, halni kész. A Magyar Nemzeti Pártnak egyik legerősebb fészke. Mialatt túrja az ősi rögöt és várja a jobb jövőt, a magyar kultúra sorsát is folyton a szívén melegíti. Vári fiatalságából toboroztatott össze Podkarputszka Rusz legjobb műkedvelő gárdája, amely a múlt évben Beregszászon is fellépett és községének országos hírnevet szerzett. Teljesítményük, amelyet a „Juhászlegény, szegény juhászlegény” című darab előadásával elénk állítottak, elérte a falusi műkedvelői színjátszás elképzelhető legmagasabb fokát.
A mai Várinak 5000 lakosa van. Valamennyien magyarok és 150 lélek kivételével reformátusok. A reformáció korabeli egyháza ma is virágzó. Pompás a temploma és az egész egyházmegyében itt van legszebb paplakás. Iskolája és óvodája állami, persze magyar tannyelvvel. Gazdasági iskolája az államfordulattal megszűnt.
A lakosság meglehetős szegény, de a község maga igen gazdag. Van 1000 kat. hold erdeje és 2200 kat. hold mezőbirtoka. Községi pótadó nincs. Ezelőtt a lakosság helyett a vármegyei pótadót is a község fizette. A község egész határa 6027 kat. hold. Nagybirtoka nincs. A Várady, — Marton, — Torzsás, — Szarka, Molnár — és Sípos — famíliák virágoznak most benne, de egynek-egynek a birtoka a 100 holdat is alig éri el. A gazdálkodás fordulós-rendszer szerint történik. A tagosítás már 1910 óta folyik, de még mindig csak a kezdet kezdetén vannak. Volt már Várinak bankja is, de ez megszűnt, most csak Fogyasztási — és Hitelszövetkezete van. Jegyzői székhely csendőr — és fináncőrséggel. Képviselő-testületét évekkel ezelőtt feloszlatták és Torzsás Gábor személyében kormánybiztost állítottak az élére. Van Várinak orvosa és patikája is. Lakossága föld — és szőlőművelésből és állattenyésztésből él.
Vezetője Körössy Sándor ref. lelkész, akinél lelkesebb és áldozatkészebb magyart keveset mutat fel Ruszinszkó.
Hittel és büszkén tekintünk Várira, amely méltó nagy múltjához, s amelynek tántoríthatatlan magyarságában a ruszinszkói magyar front egyik legfontosabb és legerősebb szárnyát látjuk.