2022. január 27., csütörtök

Ellenzi az ántánt a csehek és románok túlzásait

 


(Megjelent: Nyírvidék, 1919.03.09.)


Ungvárról jelentik: Beszkid Antal volt magyar képviselő fölajánlotta szolgálatait Massaryknak. A prágai cseh kormány ezért gazdagon megjutalmazta. Beszkid Antal ma Párisban van, ahol a területi kérdések megvitatására kiküldött bizottságban előadta ruszinok régi kívánságát, hogy a csehszlovák államhoz kívánnak csatlakozni.
Az Ungváron időző amerikai bizottság Párisból utasítást nyert, hogy Beszkid Antal állításainak valóságáról meggyőződjék. Megállapították, hogy a tótok nem akarnak cseh-uralom alatt maradni, a ruszinok pedig kijelentették, hogy boldogulásukat a magyar kormány által biztosított autonómia keretében kívánják föltalálni.
Debrecenből telefonálják: Brussan ezredes, Franches D' Esperay tábornok vezérkari főnöke a következőket jelentette ki:
— Úgy látom, a románok félrevezettek bennünket. Mi fölhatalmaztuk a románokat a részben románlakta területek megszállására, de — amint utóbb kiderült — olyan városokat is megszálltak, ahol elenyésző számmal laknak románok. Így Zilah túlnyomó többsége magyar. A románok Debrecenről is azt állították, hogy román és most látjuk, hogy Debrecen színtiszta magyar város.
Párisból jelentik: A békekonferencián egyrészt a csehek mértéktelen követelései, másrészt, hogy túllépték hatáskörüket, végül, hogy Csehországban a legnagyobb bizonytalanság uralkodik, annak fölismerésére vezették a békekonferencia tagjait, hogy a cseheknek a magyar területekre támasztott igényeit újabb, gondos vizsgálat tárgyává kell tenni. Valószínű, hogy Pozsonyt sem kapjuk meg, ellenben lehetséges, hogy nemzetközi kikötővárossá teszik.

 

A képen: A pozsonyi Duna-part 1919-ben.

Forrás: Fortepan.

A piszok fogalma

 


"A nagy fizikusok közül Planck tett kísérletet arra, hogy mint természettudós, meghatározza a piszok fogalmát. S arra az eredményre jutott, hogy a piszoknak nincs saját minősége. Minden piszok, ami nincs a saját helyén vagy a saját idejében. Minden piszok, ami rossz helyen vagy nem megfelelő időben jelentkezik. A vaj a kenyeremen nem piszok, a nadrágomon igen. A homok a sivatagban nem piszok, a salátán igen. A serdülés a tinédzserkorban rendben van, óvodáskorban betegség. Minden rendetlenség, amikor a dolgok – kívül és belül – nincsenek a maguk helyén, nincsenek a maguk idejében."  (Popper Péter)

2022. január 26., szerda

Márai Sándor: Mennyből az angyal - Oberfrank Pál


 

Almaecet házilag


 

Cselédek és gazdák

 



(Megjelent: Szabolcsi Hírlap, 1934.01.04.)

 
Újéví riport

Tipikus, sötétkék ruhába öltözött tanyasi férfiak, fiuk, széles szoknyás leányok, asszonyok jöttek be ma a bokortanyák mélyéről, hogy egy esztendőre elszegődjenek, illetőleg cselédet fogadjanak. A Reich-korcsma előtt zajongva nyüzsög a tömeg. Csoportokba állva ellepik az egész Búza teret. Várakozás, ideges nyugtalanság ül az arcokon. Rövid kabátos, csizmás, piros tarkakendős lányok éles kacagása hallatszik néha. Ők látszólag nem törődnek az elhelyezkedés lehetőségével.
Egy ilyen csoport mellett állok meg. Egy asszony éppen mindenes lányt keres.
— Maga eljönne? — kérdi egy idősebbtől.
— El. Van más cselédlány is?
— Nincs. Nem nagy a mi háztartásunk. Mennyit kérne?
— Tizenöt pengőt.
— Sok.
— Nem sok az nagyságos asszony — szólal meg egy öreg néni, aki az anyja lehet—, nagyon dolgos lány, nem lop és tiszta. Soha nem volt még kifogás ellene.
— Nyolc pengőt adok, de csak úgy, ha udvarlója nincs.
Nem tudnak megegyezni. A leány kevesli a bért. Ruházkodni sem tud belőle. Elválnak.
Az asszonynak nincs szerencséje. A tirpák lányok irtóznak a várostól.
A szomszéd csoportban férfiak beszélgetnek.
— Elszegődtek-e már? — Kérdem egy fiatal legényforma embertől.
Szinte kórusban felelnek: Nem olyan könnyű az. A gazda sokallja a bért, a cseléd kevesli.
— Mennyit kérnek?
— Egy kocsis száznyolcvanat. A kondások hatvan, nyolcvan, száz pengőt egy évre.
— Nem sok.
— Nem sok? -- néz rám indulatosan egy gazda —, én csak százhúszat ígérek egy kocsisnak, az is elég. Ötven pengőért beruházza magát, hetven marad tisztán. Semmire sincs gondja. Ott eszik velem az asztalnál. Év végén hetven pengő tiszta haszna van. Ha nekem ötven maradna két kézzel adnék hálát az Istennek. Pedig nyolcvan holdat túrok. Egy ilyen bentlakó cseléd ne szóljon semmit, mert a komenciós mellett úr. Egy komenciósnak van húsz— huszonöt mázsa búzája, két—három szekér tengerije. Odahaza kosztol öt—hat gyerekkel. Nyomorognak egész esztendőben.
— Nyomorognak a napszámosok is — mondja egy kiszolgált katonaruhás ember.
— Ha két pengőt adnának egynek — mondja a gazda, — akkor két nap alatt egy mázsa terményt kellene kiadni. Így egy nyáron négy-öt napszámos elvinné az egész nyers jövedelmet
— Elmennénk mi ötgyermekes családapák nyolcvanért is csak lehetne. De nincs munka.
— Nincs keresetük és mégis úgy látom, hogy mind egészségesek és senki sem hal meg éhen.
— Nem, mert megesszük a disznótól a tengerit.

— Meg a tököt. — Szól bele egy olyan hatvan évesnek látszó.
— Az öreg attól olyan kövér -- tréfál egy legény.
Mintha agyonvágták volna az előbbi hangulatot, önkéntelen kirobban a jókedv.
— Igen, igen. Csak senki sem mondaná rám, hogy negyven éves vagyok. Magam is azt hiszem, hogy hatvan ilyen nyomorult esztendőt láttam.

— Nem fogunk össze, azért van ilyen sorsunk.
Megütközéssel fogadják a gondolatot.
— Hogy fogjunk össze? Sztrájkoljunk? Akkor mi is éhezünk. Ne vegyünk csizmát vagy cukrot? Annak is mi isszuk meg a levét. Maradjunk mi csak nyugodtan, békességben, egyszer meg kell változni a helyzetnek
Én is ebben a megerősített hitben hagytam ott őket.

K. G.

 

A képen: Cselédlány 1930-ban.

Forrás: Fortepan.