Az üres
folyosóra előbb csak egyre hangosabb moraj szűrődik ki az osztályból, majd
valaki feltépi az ajtót, és szépen, kettesével felsorakozva felbukkan az
ajtóban a 3. C. A rendezettség azonban csak pillanatokig tart, ugyanis néhány lépés
után már mindenki a saját kénye-kedve szerint lépked, s beszél, méghozzá
egyszerre, sőt, néhányan mekegnek is.
Ebben az sem
zavarja őket, hogy a sor végén felbukkan a tanár néni, igaz, ő sem méltatja
figyelemre a gyermekeket.
Már a
folyosó közepén járnak, amikor egy pillanatra hátrasandít, s megpillantja a
kisfiút, aki egykedvűen álldogál az osztályterem ajtajának támaszkodva, és
semmilyen hajlandóságot sem mutat arra, hogy kövesse osztálytársait.
-- Pistike,
gyere már! – szól oda neki, de az a füle botját sem mozdítja.
-- Pistike,
azonnal gyere ide! – vált egy fokkal keményebbre a tanár néni.
A fiúcska
kaján vigyorral bámul rá.
-- Vedd
tudomásul, hogy ha nem fogadsz szót, nem jöhetsz a kirándulásra!—visít fel a
nő.
Pistike
mélyen a szemébe néz, arcáról továbbra sem hervad le a vigyor, és csak ennyit
mond: -- Leszarom!
Nyilvánvalóvá
válik, hogy patthelyzet alakult ki. Az osztály már megszokhatta a hasonló
konfliktusokat, ugyanis alig mutat érdeklődést a végkifejlet iránt. A legtöbben
a falnak támaszkodnak, sőt, néhányan le is ülnek a kopott fal tövébe.
-- Ugyan,
Pistike, légy már jó kisfiú! Ma még semmi rosszat nem csináltál, ne rontsd már
el ezzel a viselkedéssel! Gyere már velünk, legalább az én kedvemért – fogja
könyörgőre a tanár néni, teljesen eredménytelenül.
Ekkor bukkan
fel a lépcsőn az igazgató néni, aki élénk érdeklődést mutat az itt kialakult
nézeteltérés tárgya iránt.
--
Igazgatónő, drága! Nekem ki kell vinnem a gyerekeket az udvarra, de Pistike nem
hajlandó velünk jönni. Egyedül pedig nem hagyhatom itt, viszont két helyen
egyszerre nem lehetek. És amilyen trágár hangnemben beszél…
Az
igazgatónő is tesz egy tétova kísérletet a fiú meggyőzésére, de hamar feladja.
-- Hédike,
ezt az esetet feltétlenül meg kell beszélnünk a következő nevelési értekezleten,
hogy fel tudjunk készülni az ilyen konfliktusokra – szólal meg rövid
gondolkodás után, és ebben mindketten egyetértenek.
Ám ettől a
probléma még nem oldódik meg, sőt, teljesen megmerevedtek a frontvonalak. Ott
állnak, egymással szemben, mint egy ökölvívó ring két sarkában, egyfelől a két
középkorú hölgy, másfelől Pistike. És hiába van egyik oldalon súlyban, korban
és elvégzett iskolában sokszoros túlerő, ezzel most nem mennek semmire.
Hosszú
percek telnek így el, amikor az igazgatónőnek támad egy mentőötlete.
-- Pistike,
nincs kedved feljönni velem az igazgatói szobába? – kérdezi nyájasan a
fiúcskától.
--
Használhatom a számítógépet? – kérdezi a legényke rövid gondolkodás után.
-- Hát
persze. Még a székembe is beülhetsz, ha kedved tartja – hangzik a válasz.
Azzal
elindulnak, mint ahogy, végre, az osztály is. Mindenki nagyon elégedett, hiszen
a probléma megoldódott. Minden a legnagyobb rendben van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése