Szegény ember gyereke

Odakinn rettenetes kora délutáni hőség perzseli az utcákat, itt benn, a kocsmában néhány fokkal hűvösebbet fúj az ócska légkondi. Ennek ellenére csak néhányan múlatják errefelé az időt, korán van.

Egyszer csak nyílik az ajtó, belép egy harmincas kigyúrt férfi, mögötte pedig egy 7-8 év körüli sovány kisfiú is besomfordál.

-- A szokásosat! – veti oda félvállról az ember a kocsmárosnak, aztán elterpeszkedik a magas bárszéken. A gyerek tétován követi.

A kocsmáros kirak elé egy felest és két üveg sört. Az előbbit mohón felhajtja, aztán gyorsan elnyeli az egyik sört is. Majd a falra szerelt tévét kezdi bámulni, valami meccset adnak.

A gyerek unottan álldogál a szék mellett, láthatóan unja magát. Ahogy nézelődik, megakad a szeme a polcra kirakott színes nyalókákon. Nyel egy nagyot. Aztán még egyet. Egy darabig vívódik magában, aztán félénken meghúzza az ember nadrágját.

-- Apa…, apa…, vegyél nekem egy nyalókát! – mondja alig hallhatóan.

A férfi nem hallja, vagy csak nem akarja hallani, teljesen belefeledkezik a foci izgalmaiba.

-- Apa…, légyszííí, vegyél nekem egy nyalókát! – könyörög a gyerek, most már egy kicsit hangosabban.

Az apja megrezzen. Arcára kiül a csodálkozás, mintha most venné észre, hogy egyáltalán  itt van.

-- Apa, vegyél nekem nyalókát! – próbálkozik újra a fiú.

A férfi arca elvörösödik, nyakára kiülnek az erek.

-- Mit képzelsz? Nincs nyalóka! – üvölti eltorzult arccal. – Hát mi vagyok én, milliomos?

Aztán csönd lesz a kocsmában újra. Csak a meccs megy a tévében.