Kedves vendég Angliából

Hát, mégis hazajön Brigi! Ennyi év után, és nem is egyedül. Elhozza bemutatni a vőlegényét is, aki ugyan nem kérte még meg a kezét, és Brigi is így nevezi: „a barátom”, de ebből már házasság lesz, akárki meglássa! Elvégre, egy barát csak nem utazik el ilyen messzire, hogy megismerje a lány szüleit.

Tomasz tősgyökeres londoni, ott is született, de a szülei Magyarországról disszidáltak, így aztán a fiú, kicsit törve bár, de tud magyarul. Micsoda szerencse! Egyébként is nagyon jó parti ez a fiú, egy nagy nemzetközi banknál dolgozik, hatalmas karrier áll előtte. Szóval, kétszeresen is nagy nap lesz ez. Egy angol, egy igazi angol jön vendégségbe!

Józsi, a családfő, egész héten úgy járt-kelt, mint aki karót nyelt. Rendre megállították az ismerősök, érdeklődtek a vendégség részletei felől, de ő csak úgy, foghegyről válaszolt a kérdésekre, nem is olyan finoman jelezve, hogy most ő már nem áll szóba akárkivel.

-- Levágom a hízót, mert ennek meg kell adni a módját! Van benne, vagy 180 kiló, ennek aztán lesz szalonnája! – újságolta a kocsmában a harmadik pohár után. – Hadd lássa ez a fiú, hogy mi sem vagyunk akárkik!

Azt már csak otthon tette, hozzá, hogy a szomszédokat meg fogja ütni a guta. De úgy kell nekik!

Brigittának felajánlották, hogy eléjük mennek Pestre, a reptérre, de Brigi azt mondta, kár ezért beindítani az öreg Ladát, no, meg apa sem nagyon ismeri a fővárost, inkább majd kocsit bérelnek, azzal jönnek le a faluba.

Hatalmas szervezőmunka kezdődött. Zsuzsi, a ház asszonya úgy döntött, hogy a hízót csak az érkezés reggelén szabad levágni, hogy minden friss legyen. A nagymamát átköltöztették a plébániára, hogy a fiataloknak külön szobájuk legyen, Dezső az öreg prímás kétségbeesetten próbálta az angol himnuszt, de sehogyan sem állt rá a keze. Lett is belőle sértődés, amikor a családi tanács úgy döntött, hogy produkciója nem üt meg semmilyen színvonalat, mert bár az első akkordokkal nem volt semmi gond, a második strófa már kísértetiesen emlékeztetett az Akácos út népszerű dallamára. Ezért úgy döntöttek, hogy himnusz nem lesz, viszont feltétlenül keríteni kell valahonnan egy brit zászlót.

Kora hajnalban elkezdődött a disznóvágás. Összejött az egész rokonság, mindenki sürgött-forgott volna, csak Bicskás Feri, a böllér nem volt sehol. Aztán nagy sokára megérkezett, és bár látszott rajta, hogy még nem aludta ki a tegnapi tivornyát, amúgy, gyógyszer gyanánt mindjárt bekapott két felest. A fogók elindultak, hogy lekapják a lábáról a hízót, de Feri csak állt tovább mozdulatlanul.

-- A fenébe, a kést meg otthon hagytam! – kiáltott fel, aztán elrohant.

Nem csoda, hogy alapos csúszással indult a munka, s épp a zsírnak valót akarták összevágni, amikor begördült  ház elő a gyönyörű, fekete kölcsönautó.

Mindenki otthagyott csapot-papot, pontosabban zsírt, húscafatot, kést, és amúgy, zsíros-véres kézzel tódult az udvarra. A kocsiból Brigi szállt ki gyönyörű ruhában, s vele egy roppant elegáns fiatalember, kezében egy hatalmas virágcsokorral, melyet azonmód átadott a ház asszonyának. Zsuzsika a lakodalma óta nem kapott virágot, és úgy megilletődött, hogy össze-vissza csókolta-ölelte e vőnek valót, zsíros kezével hatalmas pacákat hagyva annak gyönyörű öltönyén. 
Ettől aztán vérszemet kaptak a többiek, mindenki Tomaszra vetette magát, csókolta, ölelte, és koszolta, aki ettől annyira megrémült hogy lépett néhányat hátrafelé. Nem tudhatta, hogy a Bodri kutya épp a bokáját szaglássza, s amint rálépett, a kutya alaposan bokán harapta.

Lett erre nagy riadalom, a fiatalember betámogatták a szobába, valaki elszaladt az orvosért. Józsi kijelentette, hogy erre a nagy ijedségre inni kell, s töltött is mindjárt a jóféle kisüstiből egy decis pohárba. A fiún látszott, hogy nem ehhez van szokva, de hősiesen legyűrte, bár aztán egy ideig nem kapott levegőt . Ám Józsi ismét töltött, s egy darab füstölt szalonnát tett elé kenyérrel, mondván, harapjon be, amíg elkészül az ebéd.

Erre e fiatalember még sápadtabb lett, s ijedtében felhajtotta a pálinkát.

-- Apuka, Tomasz vegetáriánus! – szólt rá Józsira Brigi.

-- Nekünk nem számít, csak szeresse a szalonnát -- kiáltott fel amaz elégedetten.

Ekkor kezdték megteríteni az asztalt. A fiú elkékült arccal nézte a toros káposztát, nem is beszélve a sült vérről.

-- Mondja fiatalember, maga milyen vallású? – furakodott oda hozzá a nagymama.

-- Hát…, hát leginkább semmilyen – motyogta Tomasz, de látszott, hogy nem sok élet van már benne.

-- Semmilyen? – nézett rá szigorúan a nagymama. – Hát nem tudom, hogy ehhez az esperes úr mit fog szólni.