Azt írja az
újság, nemrég öngyilkos lett Spanyolországban egy 27 éves vadászlány.
Búcsúlevelet hagyott, melyből kiderült, az online-csatornákon felé áradó
gyűlölet, fenyegetés, zaklatás hatására követte el végleges tettét.
A „bűne” az
volt, hogy két évvel ezelőtt vadászat közben készült képeket tett fel a
közösségi oldalára. Ekkor támadtak rá
fanatikus állatvédők tömegei és bár megpróbálta őket észérvekkel meggyőzni (azt
írta, mindenki másképp éli az életét, vannak, akik csak salátát esznek, de
ettől még nem válnak gyilkossá azok, akik húst is fogyasztanak, de nem járt
sikerrel), legutóbb már azzal fenyegették a jámbor állatvédők, hogy golyót
eresztenek a homlokába, illetve úgy megverik, hogy hónapokig kómában lesz.
Nyugat-Európa
egyes országaiban hasonlóképpen járnak azok is, akik a migránsok befogadása
ellen foglalnak állást, csak ők azonnal nácik, fasiszták, fajgyűlölők lesznek.
De nem kell a példákért ilyen messzire menni. Az egyik közösségi oldal kertbarát-csoportjából
sorra lépnek ki a tagok, mert bármit kérdeznek a többiektől (a csoport ezért
jött létre) azonnal nekik esnek néhányan, bunkónak, tanulatlannak, analfabétának
titulálva őket.
Ha a
közösségi oldalon megosztanak egy cikket arról, hogy X. Y. celeb lába nem volt
rendesen leborotválva (már az is elkeserítő, hogy erről egyáltalán újságcikk
születhet), hozzászólók tömege mondja el mindenféle repedtsarkúnak. És a példákat
hosszan sorolhatnánk.
De nincs
ezen mit csodálkozni, hiszen évtizedek óta természetesnek vesszük, hogy van egy
réteg, amelyik a focimeccsre is csak azért jár, mert itt nyugodtan, nagy nyilvánosság
előtt lehet gyalázni bárkit és bármit, akár az egész világot, amelyikre úgy
általában haragszik.
Az internet
azonban új távlatokat nyitott, hiszen ki sem kell mozdulni otthonról, nem kell
jegyet venni a meccsre, sőt teljesen arctalanul lehet gyalázkodni. Miközben
egész Európa úgy állítja be magát, mint a türelem és elfogadás példaképét, ezek
a megnyilvánulások már önmagukban jelzik, hogy messze nem ez a helyzet.
Kétségtelen,
hogy az internet megjelenésével a gyűlölködés is magasabb szintre lépett. És
ezt nem lehet védeni a vélemény-nyilvánítás szabadságára hivatkozva sem, hiszen
ha élőszóban mondom el valakiről a véleményemet, úgy, hogy közben megaláztam,
belegázoltam a becsületébe, netán fenyegettem is, akkor ez büntetőjogi eset.
Talán ideje
lenne a jogalkotóknak hatékonyabban fellépni az online-zaklatással szemben. Még
akkor is, ha nyilván nem könnyű olyan jogszabályt alkotni, mely egyben
biztosítja azt a bizonyos véleményszabadságot is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése