Ülök
a fogorvosi váróban. Bent a doktor úrnál egy terebélyes asszonyság a kamaszkorú
lányával. Én következem. Amikor belépek
látom, hogy a doktor úr és az asszisztense úgy kacag, hogy a könnyük is kicsordul.
--
Hogy ti milyen vidáman vagytok – szólítom meg a régi barátság okán.
--
Hát már hogyne lennénk vidáman – mondja. – Éppen most ismerkedtünk meg az
újrahasznosítás egyik, a szó szoros értelmében gyökeresen új, módszerével.
--
Mi lenne az?
--
Képzeld, az imént kihúztam a kislánynak a fogát és ki akartam dobni a szemétbe.
--És?
--
Az anyukája megkérdezte: „ Doktor úr, kár azt még kidobni. Nem lehetne valahogy
nekem beültetni?”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése