Veszélyes választópolgárok

A Pew Global, a világ egyik legnagyobb kutatócége készített egy talán minden eddiginél nagyobb kutatást a demokrácia állapotáról a világban. A kutatás 38 ország 41953 válaszadóját érte el, a válaszokat 2017 februárjától májusig rögzítették. A kutatásból sok minden kiderül, a többi között az is, hogy a világ messze nem olyan elkötelezett a demokráciával kapcsolatban, mint azt gondolnánk.

Az Amerikai Egyesült Államokban (állítólag a demokrácia hazája) például csak a választópolgárok 44 százaléka elkötelezett a demokrácia mellett, hét százaléka pedig kifejezetten ellenzi azt. Kanadában és Svédországban hasonló a helyzet, Magyarország pedig rosszabbul teljesített az átlagnál, itt válaszadók 18 százaléka volt teljesen elkötelezett a demokráciával szemben, miközben 60 százalék kokettál autoriter rendszerekkel is. 15 százalék pedig teljesen elutasítja a demokráciát, miközben a felmérés igazolta, hogy mindenütt megingott a demokráciába vetett bizalom.

A liberális sajtó persze Magyarországon is megkongatta erre a vészharangot, afféle elmaradott népeknek állítva be az ország lakosságát. Kerner Zsolt a 24.hu-n megjelent írásában már nem kevesebbet állít, mint, hogy a demokráciára a legnagyobb veszélyt maguk a választópolgárok jelentik (http://24.hu/belfold/2017/10/18/a-magyarok-negyede-diktatort-akar-az-orszag-elere/).

Én meg azt mondom, kész csoda, hogy a felmérés ilyen eredményt mutat. Mert mit is tapasztaltak meg a demokráciából eddig a világ népei, különös tekintettel a magyarokra? Ha röviden kellene fogalmazni, akkor azt, hogy demokrácia, mint ilyen nincs, legalábbis olyan formában, ahogy nekünk ezt láttatni szeretnénk. Mert milyen demokrácia az, ahol a szegények és gazdagok közötti szakadék egyre mélyül? Ahol ugyan elvben mindenki beszállhat a javakért folytatott versenybe, de az egyik Ferrarival versenyez, a másik pedig legfeljebb egy rozsdás kerékpárral?

Milyen demokrácia az (maga a szó ugyebár népakaratot jelent), ahol a nép nem dönthet a saját sorsáról? Pontosabban csak akkor dönthet, ha az elit így akarja. Milyen érdekérvényesítési lehetősége van az Amerikai Egyesült Államokban a kisembernek? Milyen demokrácia az, ahol egy ország lakossága nem dönthet arról, hogy kiket enged be az országba? Milyen demokrácia az, ahol egy nép nem dönthet a saját függetlenségéről?

De ne gondoljuk, hogy csak az ilyen sorsdöntő ügyekben nem kérik ki az emberek, sőt, már a kormányok véleményét sem! Amikor Finnországban elszaporodtak a farkasok és a kormány engedélyt adott egy részük kilövéséra, az EU kötelezte őket a döntés visszavonására.

Ám Magyarországon (és ez többé-kevésbé vonatkozik a keleti blokk valamennyi országára), még kevesebb jót hozott a demokrácia. A kisemberek zöme ugyanis épp a demokrácia kikiáltásával egy időben vesztette el a munkahelyét, és azt látja, hogy hol a privatizáció, hol a közbeszerzés, hol egyéb fedőnév alatt lopják szét az állami vagyont. Azt látja, hogy az úgynevezett demokráciában sem védi senki az érdekeit.

Azt látja, hogy miközben az ő gyermeke sokszor csak eladósodás révén, vagy még úgy sem tudja fedezni a továbbtanulás költségeit, az elit csemetéi drága külföldi egyetemeken tanulnak. Azt látja, hogy a munkáltató úgy beszél vele, mit a kutyával. Azt látja, hogy aki meg tudja fizetni a magánrendelőt, az sokkal jobb egészségügyi ellátást kap. És hosszan folytathatnánk. És valóban szabadon lehet választani, de csak a kínálatból. Mintha decemberben bemennénk mezítláb a cipőboltba, de csak félcipő lenne a polcokon. (Megjegyzem az USA-ban már ahhoz is több milliárd dollár kell, hogy egyáltalán elindulj az elnöki székért, az meg egy külön történet, hogy azok a multik, melyek ezt összedobják, mit kapnak érte).

Persze, nyilván vannak ennek a kvázi demokráciának előnyei is. Egyrészt majdnem szabadon lehet beszélni, másrészt szabadon utazhatsz külföldre. De nem jelent ez sok vigaszt azoknak, akik rájöttek, hogy hiába beszélnek, és akiknek legfeljebb annyit jelent, a szabad utazás, hogy elmehetnek dolgozni egy német vágóhídra, ahol aztán vagy kifizetik őket, vagy nem.

Szóval, bármit állít Kerner Zsolt, nem olyan vészes a helyzet. A választópolgárok ugyanis nem a demokráciára mondtak nemet, hanem arra, amit demokráciának mondanak. És azok a politikusok, akik szembe mennek az akaratukkal, egy idő után szedhetik a sátorfájukat. Persze, csak egy igazi demokráciában.