Aki tud, az tud

A zsidó egy szovjet külkereskedelmi cégnél kap állást. Itt nem nagyon szeretik és elhatározzák, hogy megszabadulnak tőle, méghozzá úgy, hogy teljesíthetetlen feladatot adnak neki.
Elküldik hát Angliába, hogy adja el a Zaporozsec személyautókat. Alig egy hónap múlva megérkezik egy aláírt szerződéssel, amelyben az áll, hogy az angolok hatalmas mennyiségű Zaporozsecet fognak vásárolni.
Elküldik hát Japánba. Azzal a feladattal, hogy adja el a szovjet zsebszámológépeket. Még egy fél év sem telik el, amikor megérkezik egy szerződéssel, melyben a japánok rengeteg szovjet zsebszámológépet rendelnek.
Mindenki a haját tép és kitalálják, hogy elküldik Afrikába, az egyenlítő mellé, ahol szőrmét kell eladnia. Több mint egy év telik el és se híre, se hamva. Mindenki megkönnyebbülten sóhajtott fel.
Ám egy napon beállított. Méghozzá lebarnulva, a hóna alatt egy szerződéssel, melyben rengeteg szőrmét rendeltek.
Először mindenki sokkot kapott, de aztán elkezdték faggatni, hogy ezt meg hogy csinálta.
-- Angliában minden nagyon egyszerű volt. Megérkezek, megyek az utcán, hát látok egy tipikus zsidó arcot. Köszöntünk egymásnak, megismerkedtünk, elbeszélgettünk. Összehozott a megfelelő emberekkel, megkeresték a saját lobbistáikat és benyújtottak egy törvénytervezetet a parlamentben....
Japánban nehezebb volt zsidót találni. De amikor megtaláltam, összehozott a megfelelő emberekkel, megkeresték a saját lobbistáikat, benyújtottak egy törvénytervezetet...
Afrikában nem az volt a probléma, hogy találjak egy zsidót, hanem hogy létrehozzuk a parlamentet és a kormányt. Utána már nagyon egyszerű.