”A kamaszt a sodródástól nem a
szülői fegyelmezés, hanem a kisgyerekkorban megkapott személyes érzelem
védi meg. Személyes érzelmet kapni, elfogadni és viszonozni – ez
érzelmileg igényessé tesz. Tegyük fel, Magdi, a kamaszlány elmegy a
buliba, és ott találkozik Fecóval, aki már régóta tetszik neki. Most
először Fecó oda is megy hozzá, és végre megszólítja, mire Magdi –
saját maga számára is érthetetlen módon – hihetetlenül utálatosan
válaszol, és kvázi azt érzékelteti vele, hogy egyáltalán nem érdekli.
Miért csinálom ezt, hogy lehetek ilyen hülye? – gondolja Magdi kétségbe
esve. Valójában az történik, hogy az érzelmi igényessége védi őt a
sodródástól! Ezt ő borzalmas, átkozott ’gátlásosságként’ éli meg,
amitől szenved és szabadulni szeretne – de nem tud. A ’döntő
helyzetben’ megbénul, nem képes megszólalni, elpirul, és kifejezetten
elutasítóan viselkedik. Az érzelmi igényesség tehát – úgyszólván
akarata ellenére – védi a gyereket a személytelen kapcsolatoktól, a
sodródástól. Az érzelmi nélkülözésben felnövekvő gyerek viszont ki van
szolgáltatva olyan kapcsolatoknak, amelyek árthatnak neki. Érzelmi
kielégítetlensége miatt a szexuális partnereknél érzelmeket keres, ám
mivel folyton csalódnia kell, egyiktől a másikig sodródik.” (Vekerdy Tamás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése