2020. június 23., kedd

Lóvonatú vasút Nyíregyháza és Ungvár között


( Megjelent: Nyír, 1867. 11. 10.)
A műveltség és anyagi gyarapodás érdeke fennhangon sürgeti a közlekedési eszközök fejlesztését.
Míg egy részről hazánknak e tekintetben hátramaradt állapotát mindenki érzi, más részről azon kevés és hiányos közlekedési eszközök, melyekkel bírunk, súlyos terhet róvnak az államra és forgalmunkat külföldi tőkék javára zsibbasztólag megadóztatják.
Ideje már, hogy önálló, független működésre ébredjünk, hogy szellemi és anyagi erőnket számba vegyült s ne fogadjuk könyöradomány vagy uzsorás kölcsönként azt, mit szorgalmunk, leleményességünk s hazafias szellem mások gyámkodása nélkül előteremthet. E nézettől vezérelve kívántuk a közérdekeltséget egy Nyíregyházát Ungvárral összekötő lóvonatú vasút, eszméjére fölhívni.
E vállalat két alapföltételhez van kötve.
Egyik az, hogy a nm. m. kir. közlekedési minisztérium a Záhonynál úgy is tervezett  közlekedési tekintetből nélkülözhetetlen Tisza és Latorcza hidakat elkészítve, ezek használatát engedélyébe; — mit, ha az érdeklett hatóságok pártolásában részesülünk — megnyerhetni reménykedünk. Másik az, hogy az érdeklett megyék a tervezett vonalon részben már, létező és közmunka erővel némileg kiegészítendő s igazítandó töltéseken a sínek lerakatását, egy szóval vasútkénti használhatását tüzetes! tervezet alapján s szerződésileg megállapítandó viszontszolgálatok fejében megengedjék.
Kettős az érdek, mely haszonvállalatoknál tényezőként szerepel: a közjóiét előmozdítása szellemi és anyagi irányban és a vállalat jövedelmezősége.
Ha tekintjük a polgárisodás és közműveltség azon előhaladását, mely a gyors közlekedési eszközökkel mint egy lépést tartva ezek által előidéztetik; — ha tekintjük azon anyagi hasznot, mely tervezett vasutunk által a földbirtok értékének emelésében, a személy- és terményforgalom megkönnyítésében, az ipar s kereskedelem előmozdításában, a vonalba eső községeknek az annyira nyomasztó katonai átvonulási beszállásolástóli fölmentésében, a közlekedési eszközöknek közvetve tovább fejlesztésében is mutatkozik, e vállalatnak a közvagyonosodás s közvetlenül az érintett vidék érdekeire kiható jótékonyságát kétségbe vonni nem lehet.
Mi a vállalat jövedelmezőségét illeti: általánosságban hivatkozunk azon körülményre, hogy az Anglia s Amerikában már régen fennálló, s újabb időben a világ minden művelt államaiban s különösen hazánkban is keletkezett lóvonatú vasutak 9— 15 sőt 20% is jövedelmeznek; különösen az általunk tervezett vonal pedig, mint a mely termelési és közgazdászati viszonyaiban különböző, de éppen ez okból jelentékeny az 1807. augusztus hóban — egy szakértő bizottság által — kidolgozott tervezet szerint járulna a lóvasúti forgalomhoz a kisvárdai járás 42 községe, évenkint középszámítás szerint 142,347 mázsa terményszállítással.
Nem különben beigazoltatván Hauser Károly mérnök kiszámítása nyomán, miszerint a záhony-nyiregyházai közlekedési országútnak kavicsoltatása közönséges fuvarozással 3,460,000 forintba, a lóerejű vasút által pedig csak 881,380 forintba, s így összesen 2,578,730 forinttal olcsóbban elkészülne; hozzájárul még az említett országútnak évenkinti fenntartására szükséges kőszállítás, mely a fölemlített forgalmat nagy mérvben növesztené.
Ezen adatokat még több más itt föl nem említettekkel szaporítani lehetne, de fölöslegessé válik, mert az előadottak már eléggé bizonyítják ezen vasúti vonalnak biztos szép jövedelmét.
A lóvonatú vasút terve helyi viszonyok befolyása alatt s ezek kellő megfontolásával keletkezett. A lóvonatú vasutak mindenütt országutakon, sőt népes utczákon vannak; a közforgalmat éppen nem gátolják vagy veszélyeztetik. — A vonat midőn elhalad, csak 8 láb széles tárt foglal el, szükség eseten a kocsikra alkalmazott csavar-dörzs segélyével csaknem egy pillanat alatt megállítható s elhaladtával
a pálya' semmi-akadályul nem szolgál; kisebb mérvű lejtésekét megbír. Tekintve, hogy e vonal terménygazdag vidéken vezettetvén, a forgalom legkiválóbb részét termény és áruczikkek képezendő;, melyeknél nem a szállítás fokozott gyorsasága, hanem annak olcsósága és biztonsága az elérni óhajtott czél, határozottan előnyösb a gőzerejű vasútnál, mert míg a lóvasút folyó mérföldenkint üzleti tőkével együtt 60—70 ezer forintból kiállítható—-egy pár ló pedig rendes körülmények között 180—200 mázsa terhet ügetve szállíthat, — addig a rendes vasutak körülbelül tízszeres befektetést igényelnek.

Minket azon eszme vezérel, hogy vidékünk önereje, saját igyekezete állal fokoztassék, hogy megtöressék egy — Isten segélyével sikerülendő — vállalat által azon csüggesztő alárendeltség, melyben külföldi szellemi és anyagi erők által eddigelé tartanánk, mert öntehetségünket nem ismertük, és erőnket egyesíteni nem tudtuk. Azért mi ezen vállalatot tisztán hazánk, szellemi és anyagi erején, vállalkozó szellemén, gyár és kézműiparán alapítjuk — és nem felünk, hogy ebben csalatkozzunk.
A fenn előadott két alapföltétel mellett e vállalathoz mintegy 700,000 frt szükséges. E tőke fedezésére hét ezer darab egyenkint egyszáz frt-ot képviselő egész, illetőleg ötven forintot képviselő fél részvény bocsájtandó ki oly módon, hogy a részvényösszeg három egyenlő részletben, névszerint a társulati alakuláskor egy harmada, másik két harmada pedig egy-egy évi időközönként befizetendő.
Az előleges munkálatok név szerint felmérések, technikai kiszámítások, levelezések, nyomatási, posta költségek, szükségessé válható utazások stb. fedezésére 5000 frt befizetését láttuk egyelőre szükségesnek, s ezt aképpen kívánjuk elérni, hogy az összeg fedezése végett az ide zárt aláírási íveket kibocsátjuk, kijelentvén, miként minden aláírt s befizetett 2 frt az aláírót egy-egy 100 forintos egész részvény birtoklására jogosítja, de nem kötelezi, az ekként előleges költségekre befizetett összegek a részvény első részletébe be fognak tudatni, illetőleg visszaadatni.
Az alapítók az engedély mellett minden esetre előjogot kérendnek a vonalnak Munkácsig leendő tovább elütésére.
Az előadottak kedvező kilátást nyújtanak a tervezett vállalat kívánt emelkedésére,
mi okból hazafiúi tisztelettel fölkérjük mindazokat, kik áthatva ennek hasznosságától, közvetlenül az érdekelt vidék, közvetve hazánk föl virágzására közremunkálni kívánnak, miként az előlege költségek fedezéséhez járulva a vállalat kezdeményezői közé belépni a gyűjtő urak pedig az aláírási íveket s begyült összegeket zárólag Domján Sámuel úrhoz, ki az ideiglenes pénztárnoksággal megbízatott — Nyíregyházára beküldeni szíveskedjenek.
Nagy-Kálló, november elején, 1867.
Báró Vécsey József, Gróf Vay Ádám, Jármy Menyhért, Czóbel Albert,
Elek Pál, Szentimrey Kálmán, Gyürgyényi Ignácz, Csathó Dániel.


Nincsenek megjegyzések: