„A
huszadik század második felében Amerika sugárzó központja lett egy új
civilizációnak, vagy legalábbis a nyugati civilizáció egy radikálisan új
korszakának. Ez az új civilizáció sok szempontból gyökeres ellentéte a
hagyományos judeo-keresztény, európai civilizációnak. Kétezer éven át
civilizációnk alapparancsa az volt (ezt tanultuk otthon a szüleinktől, a
templomban a paptól, az iskolában tanítóinktól), hogy "Szeresd
felebarátodat! Az új civilizáció ma ennek épp az ellenkezőjét harsogja napi
huszonnégy órában: szeresd magadat! A régi parancs az volt, hogy "Áldozd
fől magadat!". A mai parancs az, hogy "Valósítsd meg
önmagadat!". Az elmúlt negyven-ötven évben játszódott le ez a drámai
civilizációs váltás. Illetve az átalakulás még folyamatban van. Egyszerre
hatnak a régi és az új princípiumok, parancsok, és ez szinte állandóan
zaklatott állapotban tartja az embereket. Hogy csak egyetlen példát említsek:
ma a fejlett világban szinte minden 20–25 év közötti fiatal nő óhatatlanul
szembekerül azzal a kérdéssel, hogy – a hagyományos parancs értelmében –
családjának szentelje életét, vagy – az új civilizáció szellemében –
személyiségének s karrierjének építésén dolgozzék. Fel lehet, de ma még nagyon
nehéz feloldani ezt a dilemmát. És sorolhatnám a hasonló konfliktusokat, amelyek
e nagy civilizációs váltás kísérőjelenségei.” (Hankiss Elemér)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése