Milyen városokat kérünk Erdélyből?

(Megjelent: Magyar Nép, 1946.09.03. Mint ismeretes, a békekonferencia a magyarság számára teljes kudarccal végződött.)

A delegátusok nagy figyelemmel hallgatták a magyar előterjesztést

A magyar—román vegyes-bizottság szombat délutáni ülésén elhatározták, hogy a hétfői ülésen a román küldöttséget hallgatják meg, utána térnek át a békeszerződés egyes szakaszainak tárgyalására.

Ezután Auer Pál párizsi magyar követ emelkedett szólásra, hogy ismertesse a magyar kormány álláspontját az erdélyi határok kérdésével kapcsolatban. A magyar követ beszédében többek között a következőket mondta: — Azért jöttünk Önök elé, hogy az erdélyi probléma megoldására előterjesztést tegyünk. Erdély összlakossága az 1930. évi román statisztikai adatok szerint öt és félmillió lélek, ebből három millió kétszázezer román, egy millió ötszázezer pedig magyar. — Az első világháború befejezése után Erdélyt Romániához csatolták és ez az érdekelt néptömbök meghallgatása nélkül történt. Ezt a trianoni békeszerződést a Szovjetunió soha nem írta alá és az Egyesült Államok is megtagadták a ratifikálását. Hogy az ebben a szerződésben megállapított határok nem esnek egybe az etnikai határokkal, azt a legjobban bizonyítja, hogy most egyik szomszéd állam a másik után kér engedélyt arra, hogy a határok közelében élő magyar lakosságnak legalább egy részét a mi területünkre telepíthesse át.

— A Romániának ítélt területen élő másfél millió magyar sorsa iránt nem lehetünk közömbösek Az erdélyi magyarság problémájának felvetésekor az első fontos tény az, hogy a szövetséges nagyhatalmak és Románia között létrejött fegyverszüneti egyezmény értelmében Erdély, vagy annak nagyobb része Romániát illeti meg. A másik fontos tény, hogy 1940. augusztusi bécsi döntésnek — ami egyébként sem a mi kezdeményezésünkre jött létre — a megsemmisítése. Tekintettel erre a két tényre, a magyar kormány azt kérte, hogy Erdélyből 22.000 négyzetkilométernyi terület csatoltassék vissza Magyarországhoz. Sajnálattal kellett megállapítanunk, hogy ezt a javaslatot elutasították és ilyen körülmények között az etnikai viszonyoknak megfelelő határmódosításra vonatkozóan terjesztünk elő kérelmet. Négyezér kilométernyi kiterjedésű területről lesz szó. Ez a terület egyáltalán nem tartozik Erdély földrajzi egységéhez és 500 000 léleknyi lakosságának 67 százaléka magyar.

— A határkiigazítás magába foglalná Szatmárnémeti, Nagykároly, Nagyvárad és Arad városokat. Ez a javaslat nem új kezdeményezés, mert az előző nagyobb területre vonatkozó észrevételünk magába foglalja ezt is.

— Javaslatunk csak abban az esetben jelent megoldást, ha szervesen összekapcsoljuk a román állam kereteiben maradó több mint egy millió 200 000 főnyi magyar kisebbség jogaira és védelmére vonatkozó minden biztosítékot megadó szerződéssel. A probléma megoldása azért sürgős, mert az erdélyi magyarság helyzete aggasztóvá vált.

-- Miután a két ország élén demokratikus kormányok állanak, kívánatosnak tartjuk, hogy a magyar és román küldöttség közvetlen tárgyalásokat kezdjen, ezután az erdélyi magyarok jogainak biztosítására vonatkozóan közös javaslatot terjesszen a bizottság elé. Auer Pál magyar követ felsorolta az erdélyi magyarság sérelmeit, végül kérte, hogy terjesszék javaslatát a külügyminiszterek tanácsa elé.

A delegátusok nagy figyelemmel hallgatták Auer Pál beszédét. A magyar—román vegyes-bizottság ülését hétfőn délután négy órakor folytatják, amikor a román delegátust hallgatják meg. (MTI)