(Megjelent:
Vasárnapi Újság, 1892. július 10.)
A «Vasárnapi Újság» folyó évi 27-ik számában említtetik, hogy Palliczin orosz tábornok a magyar forradalmi hadjáratban Miskolczon elhunyt, még pedig valamely rejtélyes, a honvágyból eredő heveny lefolyású betegségben. Ha ez az orosz tábornok azonos azzal, kivel most a lapok oly sűrűn foglalkoztak, úgy nem való azon közlés, hogy Miskolczon halt volna meg; mert azon Paliczin Konstantin császári orosz ezredes, kinek tervezett exhumálása Munkácson oly nagy port vert fel, 1849. évi augusztus hó 28-ikán itt, Munkácson a Rácz-utcza 16-dik szám alatti Lang-féle házban halt meg kholerában s az itteni görög katholikus temetőben temették el nagy katonai pompával. Mint akkor élt egyének beszélik, 1849. évi augusztus hóban, midőn a magyar Alföldről Munkácson át Galiczia felé tért vissza az orosz sereg, itt kholerában s egyéb ily gyorslefolyású ragályos betegségekben a csernekhegyi kolostorban, a r. kath. templom melletti akkor fedél alá került gymnázium új épületében s más helyeken rögtönzött kórodákban háromszáznál több orosz katona halt meg, s éjjel kocsiszámra vitetett ki az említett temetőbe, hol a déli szélen, az élőkerítés tövében ásott hosszú gödrökben temették el. A tiszteket, kik rendesebben éltek, inkább megkimélé a halál, a közlegények azonban, kik a zöld ugorkát, a répát, az éretlen tengerit, gyümölcsöt s főleg a kádakban erjedt szilvát ették mohón, gyorsan estek a ragályos vész áldozataivá. A főtisztek közül csupán Palczin (oroszul: Palczön), a tobolszki gyalogezred parancsnoka esett kholerába s a temető nyugati bejáratánál, a főkereszttől néhány lépésnyire délfelé ásott sírban temettetett el.
A fényes katona kiséret mellett nyílt koporsóban vitetett ki teste, melyet felnyergelt fekete lova követett, s úgy mondják, hogy ezredbeli tisztei elbúcsúzás jeléül, orosz szokás szerint, mielőtt sírba bocsáttatott a hulla, azt sorban megcsókolák; a gyalogság sortüzet adott s ágyúütegek is szóltak; s midőn a tömeg visszaindult, a ló, mely szabadon, lassú léptekkel ment előbb a koporsó után, most hirtelen megfordult s vadul ügetve tért vissza urának volt lakására.
Később, az ötvenes években gondoskodott az orosz kormány, hogy az ezredes sírja feliratos emlékkel jelöltessék meg, mi végből a frigyesfalvai vasgyárban öntetett egy 3 cm vastag, 187 cm hosszú és 75 cm széles lapos vastábla, melyet párkányszerűleg kiálló díszes keret vesz körül; a tábla kétharmadán egy egyszerű kereszt van kidomborítva, melyen keresztül balról a szivacsos rúd és jobbról a bojtos lándzsa fekszik, s ez alatt orosz czirill betűkkel hét sorban e felirat olvasható:
„I. N. R. I. Itt van eltemetve az orosz császári hadak tobolszki gyalogezred-parancsnoka, Nikolajevics 2-ik Palczin Constantin teteme. Meghalt 1849 augusztus hó 28.”
E vastábla háborítlanul állott sírján mostanig, jóllehet 1873 óta e temető felhagyatott, a midőn a test áttétele terveztetvén s a szándékolt katonai ünneplés felháborodásra nyújtván alkalmat, 1892. június hó 19-én éjjel kegyeletlen kezek a kődúczok egyikét oly erővel dobták a táblára, hogy az közepén kettétört. Pedig hát e tábla itt jóformán az egyedüli emlék volt a szabadságharczból, mely napjainkig nyilván látható.
Munkács, 1892. július elsején.
LEHOCZKY TIVADAR.
A «Vasárnapi Újság» folyó évi 27-ik számában említtetik, hogy Palliczin orosz tábornok a magyar forradalmi hadjáratban Miskolczon elhunyt, még pedig valamely rejtélyes, a honvágyból eredő heveny lefolyású betegségben. Ha ez az orosz tábornok azonos azzal, kivel most a lapok oly sűrűn foglalkoztak, úgy nem való azon közlés, hogy Miskolczon halt volna meg; mert azon Paliczin Konstantin császári orosz ezredes, kinek tervezett exhumálása Munkácson oly nagy port vert fel, 1849. évi augusztus hó 28-ikán itt, Munkácson a Rácz-utcza 16-dik szám alatti Lang-féle házban halt meg kholerában s az itteni görög katholikus temetőben temették el nagy katonai pompával. Mint akkor élt egyének beszélik, 1849. évi augusztus hóban, midőn a magyar Alföldről Munkácson át Galiczia felé tért vissza az orosz sereg, itt kholerában s egyéb ily gyorslefolyású ragályos betegségekben a csernekhegyi kolostorban, a r. kath. templom melletti akkor fedél alá került gymnázium új épületében s más helyeken rögtönzött kórodákban háromszáznál több orosz katona halt meg, s éjjel kocsiszámra vitetett ki az említett temetőbe, hol a déli szélen, az élőkerítés tövében ásott hosszú gödrökben temették el. A tiszteket, kik rendesebben éltek, inkább megkimélé a halál, a közlegények azonban, kik a zöld ugorkát, a répát, az éretlen tengerit, gyümölcsöt s főleg a kádakban erjedt szilvát ették mohón, gyorsan estek a ragályos vész áldozataivá. A főtisztek közül csupán Palczin (oroszul: Palczön), a tobolszki gyalogezred parancsnoka esett kholerába s a temető nyugati bejáratánál, a főkereszttől néhány lépésnyire délfelé ásott sírban temettetett el.
A fényes katona kiséret mellett nyílt koporsóban vitetett ki teste, melyet felnyergelt fekete lova követett, s úgy mondják, hogy ezredbeli tisztei elbúcsúzás jeléül, orosz szokás szerint, mielőtt sírba bocsáttatott a hulla, azt sorban megcsókolák; a gyalogság sortüzet adott s ágyúütegek is szóltak; s midőn a tömeg visszaindult, a ló, mely szabadon, lassú léptekkel ment előbb a koporsó után, most hirtelen megfordult s vadul ügetve tért vissza urának volt lakására.
Később, az ötvenes években gondoskodott az orosz kormány, hogy az ezredes sírja feliratos emlékkel jelöltessék meg, mi végből a frigyesfalvai vasgyárban öntetett egy 3 cm vastag, 187 cm hosszú és 75 cm széles lapos vastábla, melyet párkányszerűleg kiálló díszes keret vesz körül; a tábla kétharmadán egy egyszerű kereszt van kidomborítva, melyen keresztül balról a szivacsos rúd és jobbról a bojtos lándzsa fekszik, s ez alatt orosz czirill betűkkel hét sorban e felirat olvasható:
„I. N. R. I. Itt van eltemetve az orosz császári hadak tobolszki gyalogezred-parancsnoka, Nikolajevics 2-ik Palczin Constantin teteme. Meghalt 1849 augusztus hó 28.”
E vastábla háborítlanul állott sírján mostanig, jóllehet 1873 óta e temető felhagyatott, a midőn a test áttétele terveztetvén s a szándékolt katonai ünneplés felháborodásra nyújtván alkalmat, 1892. június hó 19-én éjjel kegyeletlen kezek a kődúczok egyikét oly erővel dobták a táblára, hogy az közepén kettétört. Pedig hát e tábla itt jóformán az egyedüli emlék volt a szabadságharczból, mely napjainkig nyilván látható.
Munkács, 1892. július elsején.
LEHOCZKY TIVADAR.
* Ezen közleményre nézve csupán azt kívánjuk megjegyezni, hogy a lapunk 27-ik számában közétett adatokat Tsetyrkin államtanácsos s az 1849-iki orosz invanzionalis sereg vezérfőorvosának emlékiratai után közöltük; nem valószínű, de azért lehetséges, hogy az orosz seregben két Palliczin ezredes szolgált s ezek egyike Munkácson, a másik pedig Miskolczon halt meg. Tényleg az akkori orosz sereg hadi létszáma (Ordre de bataille) szerint a Paskievics vezénylete alatt állt csapatoknál öt Gorcsakov, két gróf Rüdiger, két gróf Medem s nem kevesebb mint hat Woronzov-Daskov szolgált. Szerk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése