Amikor a gyermek játszik, tanul és kísérletezik. Persze, erre csak jóval később jön rá, vagy még akkor sem. Mi például pszichológiai kísérleteket végeztünk, alapfokon. Ugyanis az emberi viselkedésformákat tanulmányoztuk.
Kamaszkoromban Munkácson laktunk, a buszállomás mellett. A buszállomáson napközben tömeg volt, a tömegben pedig arattak a zsebtolvajok, akik az értékeket zsebre vágták, a pénztárcákat pedig rendszerint bedobták a mi kertünkbe. Előfordult, hogy tavasszal, amikor elolvadt a hó, húsz-harminc üres és megviselt pénztárcát is találtunk a kertben.
Hamar rájöttünk, hogy lehet ezeket hasznosítani. Kiválogattuk a kevésbé megviselteket, kitömtük őket papírral, aztán cérnát kötöttünk rájuk. Este, sötétedés után aztán kiraktuk a járdára, mi pedig, kezünkben a cérnával, a kertben megbújva vártuk, mi fog történni. Ha pedig valaki lehajolt, hogy felvegye a pénztárcát, akkor behúztuk a kerítésen. Volt, aki megijedt és elszaladt, volt, aki káromkodott, de olyan is akadt, aki meg akart minket verni. És, persze, olyan is, aki nevetett egy jót az egészen.
A legizgalmasabb azonban az volt, amikor egyszerre két, teljesen vadidegen ember vetett szemet a pénztárcára. Olykor valóságos párbajnak, sőt drámának lehettünk szemtanúi, teljesen ingyen. Egy alkalommal egyszerre ért oda egy férfi és egy nő. Hirtelen megálltak, sőt kicsit vissza is hőköltek. Hol egymásra pillantottak, hol a zsákmányra. A nő, hosszú szünet után, lépett egyet előre.
-- Ezt én találtam – mondta, kissé bizonytalanul.
-- Én is itt vagyok – felelte a férfi.
-- De én hamarabb értem ide – szólt a nő, kissé ingerülten.
-- Egyszerre értünk ide – igazította ki a férfi.
A nő mérlegelte az esélyeit.
-- Hát jó – mondta. – Úgy látom, tele van pénzzel. Osztozzunk meg rajta igazságosan!
Azzal lehajolt. Mi megrántottuk a cérnát, a pénztárca eltűnt a kerítés deszkái között, ők meg átkozódva mentek tovább.
Ennél is veszélyesebb volt a helyzet, amikor két férfi találta meg a pénztárcát. Ilyenkor nem volt helye semmilyen kompromisszumnak, olykor kisebb összetűzésekre, lökdösődésekre is sor került.
Egyszer aztán meguntuk a dolgot és elhatároztuk, hogy emeljük a tétet. Egy üres pezsgősüvegbe csípőspaprikás vizet töltöttünk, szépen visszaraktuk bele a dugót, be is tekertük ezüstpapírba. Aztán az üveget betettük egy kartondobozba, aztán átkötöttük egy szép piros szalaggal. Ezt már nem mertük a kerítésünk elé tenni, nehogy a feldühödött szerencsés vagy szerencsétlen megtalálók bedobják a kertünkbe, vagy, ne adj isten, bevágják az ablakon, inkább a szemközti járdára tettük, ahol szintén egy kert volt. Mi pedig az ablakból, a függöny mögül figyeltük, hogy mi fog történni.
Hamarosan meg is érkezett a környék egyik ismert alkoholistája, ám mikor odaért a dobozhoz, a sarkon felbukkant az egyik szesztestvére. Egy darabig bámultak egymásra, aztán az előbbi törökülésben leült a doboz mellé. A másik követte a példáját. Ott ültek egymással szemben és szuggerálták a dobozt.
-- Én találtam – mondta az egyik.
-- Meg én – felelte a másik.
Megint ültek és néztek egymásra és az dobozra.
-- Szerintem bontsuk ki! – szólt az egyik.
-- Bontsuk! – egyezett bele a másik.
Az egyik megfogta a dobozt, a másik pedig leráncigálta róla a szalagot. Leemelték a fedelét.
-- Egy üveg pezsgő! – sóhajtott boldogan az egyik.
-- Igyuk meg! – kiáltott vágyakozva a másik.
-- Na jó, de ki igyon elsőnek? – merült fel a kérdés.
-- Hát én – hangzott a válasz.
-- Rendben, de akkor megjelöljük az üvegen, hogy meddig ihatod meg – szólt a figyelmeztetés.
Így is lett. Valami kővel megkarcolták a közepén a palackot, aztán az egyik kibontotta a dugót visszatartó drótabroncsot.
-- Te, ez nem pukkant – szólt az egyik.
-- Biztosan valami régi pezsgő – nyugtatta a másik. – Ne törődj vele, húzd ki a dugót!
Ki is piszkálták, egy ócska bicskával.
-- Isten, isten! – szólt az egyik és már emelte is az üveget, aztán üvöltött egyet és eldobta.
Amikor a gyermek játszik, tanul és kísérletezik. Persze, erre csak jóval később jön rá, vagy még akkor sem. Mi például pszichológiai kísérleteket végeztünk, alapfokon. Ugyanis az emberi viselkedésformákat tanulmányoztuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése